Itt a valóság olvasható! (Reagálás a Magyar Nemzet írására)

Az 1900-as évek elejétől magánszemélyek, majd betegbiztosítók működtették, fejlesztették jól működő kórházzá. A II. világháború után a szovjet hadsereg vette birtokba és 1991-ig katonai kórházként működtette. Amikor kivonultak Magyarországról, kiürítették, minden kórházi felszerelést elszállítottak, mert az akkori fővárosi és kerületi önkormányzatok törekvése ellenére nem sikerült az állítólag jól felszerelt kórházat a magyarok javára tovább működtetni. A nagypolitika „felülírta” a helyiek törekvéseit. Ez vitathatatlan.
Ettől az időponttól kezdődött az ingatlan a kálváriája. Ennek minden részletéről írni – és a teljes igazat megírni – csak száz oldalakon lehetne. Azonban a jelzett írásban is szereplő néhány kérdésben meg kell írni az igazságot, nemcsak a „felét”, mint ahogy az írás is tartalmazza, mert Csoóri Sándor írónak teljesen igaza van, ide is vonatkoztatható, amikor így elmélkedik: „A féligazságok nem az igazság egyik felének tekinthetők, hanem a legarcátlanabb hazugság tejszínhabjának.” Kezdjük nyomban az elején.

1. Az úgynevezett Észak-Pesti Kórház „pusztulása onnan datálódik, hogy a kezelését … … átvette a Demszky Gábor vezette fővárosi és az 1996. óta szocialista vezetésű XV. kerületi önkormányzat.” Tartalmazza a napilap cikke. Mindenkinek szembetűnhet, hogy mi okból kerül ide az 1996., amikor az Antall kormány 1992. legelején döntött arról, hogy az ingatlant az üresen álló épületekkel együtt a fővárosi és a kerületi önkormányzatok osztatlan közös tulajdonába adja, meghatározott célra és komoly feltételekkel. Nos, a kerület képviselő-testülete 1990-től – 1994-ig abszolút többségében FIDESz-es és SZDSz-es képviselőkből állt, SZDSz-es polgármesterrel az élen. Mindössze kettő képviselő volt szocialista. Ez volt a tényleges helyzet. A volt kórház épületeinek és berendezéseinek sorsáról, helyzetéről mit írtak az akkori nagy befolyással és tekintéllyel rendelkező és szavahihető képviselők? A következőket:
Dr. Őry Imre – volt fővárosi képviselő, majd a kerületben alpolgármester – írta visszaemlékezésében: „Az utolsó szovjet katonák távozásakor ürítették ki a kórházat??? A következő napokban folyamatosan kaptuk a bejelentéseket a környező lakóktól, hogy hajnalonként teherautóval visznek ki felszerelési tárgyakat a kórházból. Hiába jeleztük ezt a Kincstári Vagyonkezelő Intézetnek, nem intézkedtek, rágalomnak minősítették.” Domonkos István akkori MDF-es önkormányzati képviselő 1993. február 17-én kelt „Javaslatok az Észak-Pesti Kórház sorsáról” című írásában a következő figyelmet érdemlő és idevágó megállapítások olvashatók.
„… immár két téli időszak telt el úgy, hogy a kórház épületei, vezetékhálózatai és műszaki berendezései gondozás és felügyelet nélkül maradtak. Az ingatlanokban és benn foglaltakban felbecsülhetetlen károk keletkeztek.”
„… fel kell állítani egy jó szakemberekből összeválogatott munkáscsoportot, fel kell venni egy fő gyakorlott kórházi mérnököt, egy fő gondnokot és egy gazdasági vezetőt. Gondoskodni kell a telephely őrzésére alkalmas emberekről is.”
Így talán világos, hogy miért hiányzik ez az időszak a cikkből, illetve László Tamás nyilatkozatából. Szerinte (a FIDESz szerint) minden, ami rossza, ami káros az csak a szocialisták műve lehet. Akár igaz, akár nem.

2. A kormányhatározat alapján az önkormányzatok akkori vezetői (javukra legyen írva) minden erejükkel arra törekedtek (ezt írta elő a kormányhatározat), hogy itt 1995. december 31-ére kórház működjön. Ezért az alapító okiratban az ingatlannak az „Észak-Pesti Kórház” nevet adták megelőlegezésül. Azonban végül is csak járóbeteg szakrendelőre tellett. Az intézmény pedig a Főváros önálló költségvetési szerveként működött 2005. december 31-ig. Tehát kórház az elnevezés ellenére 1991. óta egy percig sem működött, egyetlen fekvőbeteget itt azóta nem gyógyítottak, de az elnevezés maradt. Hosszú idő óta – Gógl Árpád, a FIDESz-kormány volt egészségügyi minisztere kivételével – soha senki nem akart itt kórházat működtetni. Persze neki sem sikerült. Csodálkozhat bárki is, hogy az ingatlant – különösen amióta (2006. január 1.) az alapító okiratot is a két önkormányzat visszavonta – nem „Észak-Pesti Kórház”-nak nevezik?
Az írás egy másik idevágó – de hamis – megállapítása így hangzik: „A kórház immár 1992. óta „újdonsült” kezelője, a XV. kerületi önkormányzat nem hiába nevezi már mindössze Őrjárat u. 1-5. sz. alatti ingatlannak, elhagyva az eredeti rendeltetésének megfelelő elnevezést.” Ugyebár milyen szépen hangzik, csak éppen értelmetlen. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy a XV. kerületi önkormányzat 1992-től „újdonsült” kezelője az ingatlannak. A valóságban e tevékenység kezdete 2006. január 1-je! Ettől fogva a kerületi önkormányzat e feladatának eleget is tesz. Bárki ellenőrizheti. Valójában ez a FIDESz saját hangulatkeltés a kerület szocialista vezetése ellen irányul.

3. „… néhány kerületi magánszemély kezdeményezésére nagy nehezen sikerült műemléki védettség alá vonni nyolc épületet.” Olvasható a cikkben. De meg is toldják azzal, hogy „egy szocialista önkormányzati képviselő úgy nyilatkozott, hogy az illetők ezzel” elrontották az üzletet.” Ez a csodálatos öntömjénezés klasszikus példája! Mi az igazság e kérdéskörben?
A négy, kerületben lakó „magánszemély” 2004. március 18-án kelt levelükben kezdeményezték az ingatlan területén lévő nyolc-kilenc épület örökségvédelmi szempontból történő megvizsgálását és műemlékké nyilvánítását. A „magánszemélyek” egy későbbi kiadványukban írják: „Másfél éves vizsgálat következett. A KÖH szakemberei több helyszíni szemlét tartottak – az elsőt a kezdeményező polgárokkal…” Végül is nyolc épület műemlékké nyilvánítása egy 2005. októberi miniszteri rendeletben megtörtént.
Az eljárás megindulásáról a tulajdonos önkormányzatok csak egy év elteltével, 2005. márciusában kaptak tájékoztatást, mégpedig a Hatóságtól. Tehát sem a „magánszemélyek” kezdeményezéséről, sem a „több helyszíni szemléről” ezideig semmiféle információval nem rendelkeztek. El sem tudom képzelni, hogy mi a tartalma a „nagy nehezen” jelzős sikernek. Kivel kellett hadakozniok vajon? Hogy nem az önkormányzatokkal, az biztos. Vagy talán a beadvány szerkesztése, vagy a helyszíni szemle eltitkolása, netán a lelkiismeret-furdalás okozott nagy nehezen elviselhető terhet? Szerintem a tisztességes lokálpatriótaság azt kívánta volna, hogy legalább a helyi önkormányzatot, mint a tulajdonjog rendezéséért sokat kezdeményező kvázi résztulajdonost tájékoztatják a kezdeményezésről. Sajnos a sandaság ez esetben sem zárható ki, hiszen a kezdeményező „magánszemélyek” a FIDESz helyi potentátorai ma már. László Tamás az egyik kezdeményező, 2006-ban már a FIDESz polgármesterjelöltjeként indult a helyi választáson, de nem nyert.
Föl sem foghatom, hogy a kezdeményezést miért kellett eltitkolni a helyi önkormányzat vezetői előtt, hiszen, ha az épületek valóban műemlékek (minthogy azok is voltak), akkor nincs ember, aki ezt megakadályozza. Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzati vezetők nem is tették volna, minthogy azért sem „panaszkodtak” sehol, hogy egyetlen szemlére sem kaptak meghívást és a véleményüket sem kérték.
Az pedig, miszerint „egy szocialista képviselő úgy nyilatkozott, hogy az illetők ezzel elrontották az üzletet”, senki mástól, csak a FIDESz-es képviselőktől hallani. Persze, hogy jelentős érték egy múltból ránk maradt műemlék, főleg a nemzettudat, az esztétika és más tényezők szempontjából. Azt azonban nem érdemes tagadni, hogy a műemléképületek eredeti állapotukbani helyreállítása sokkal több ráfordítást igényel, mint más épület. Nem beszélve a más épületektől külön építőhatósági eljárásárokról. Ezt pedig a pályázatok kiírásánál, a feltételek meghatározásánál józanul mérlegelni kell. Ezeket a döntési helyzetben lévőknek és ellenzéknek egyaránt figyelembe kell venni. Az „elrontották az üzletet”, a „mutyizás” és az „elkótyavetyélés” rosszindulatú vélekedéstől nem tud szabadulni a FIDESz. Egyetlen korrupciós esetet nem képesek megnevezni a kerületben. Akkor mire jó az ilyen vádaskodás? Nem hiszem, hogy ilyen üres szóvirágokkal szavazatokat tudnának szerezni. Haszontalannak, tisztességtelennek tartom – remélem sokan mások is – az ilyen politizálást.

4. Az Őrjárat u. 1-5. sz. alatti ingatlan hasznosításának lényeges kérdései hogyan is állnak a valóságban? Miután kiderült, hogy 1992. óta e területen működő és önkormányzat által üzemeltetendő kórházat (időszakonként változó okokból) létrehozni sikertelen próbálkozás (ezt még Gógl Árpád miniszterként sem tudta elérni) , a kerületi önkormányzat azóta folyamatosan arra törekedett, hogy az ingatlan bérleményként hasznosuljon. Ezt számtalan dokumentum bizonyítja. Egyik legfontosabb ezek közül a Főváros Önkormányzatával 2005. júliusában kötött „Megállapodás”. Ebben is kifejezetten az egész ingatlan bérbeadás útján történő hasznosítás szerepel. E szerint még a saját intézmény itteni végleges működtetésétől is tartózkodni kell a tulajdonosoknak. Erről szól a gesztori felhatalmazás is. Ezekben az elidegenítés nem szerepel. Bár sem az említett kormány-határozat, sem az Államháztartási törvény idevonatkozó §-a nem zárja ki az elidegenítést, mégis mindeddig a döntésekben következetesen a szociális, az egészségügyi, a kulturális, a sport és ezektől nem idegen kiegészítő intézmények céljára bérbeadás útján történő hasznosítás szerepelt. Ez történt ez év elején az első alkalommal meghirdetett pályázatban is, de lényegében a mostani másodikban is. Ezzel összefüggésben azonban három kérdésre kötelező kitérni. Az egyik az egyszeri használatba vételi díj, amit lehet, hogy nem véletlenül összemosnak az ingatlan eladásakor fizetendő árral, és így azt „elkótyavetyélésnek”, meg „mutyizásnak” neveznek, talán nem véletlenül. Ugyanis az egyszeri használatba vételi díjon (ami az ingatlan megbecsült értékének általában 30-40 %-a) felül a megállapodás szerinti évtől még bérleti díj is jár. A másik kérdés pedig az, hogy ha valamikor a bérbe adott ingatlanát a tulajdonos értékesíteni akarja, mondjuk az elővásárlási joggal rendelkező bérlőnek, akkor az évek során megváltozott helyzet figyelembe vételével, de a használatba vételi és a bérleti díjtól függetlenül állapodnak meg a vételár összegéről. Tehát az egyszeri használatba vételi díj nem csökkenti a vételár összegét. Egyértelmű, hogy a nyilatkozatnak ez a része is manipulációs célzatú. A harmadik pedig a pályázati feltételek változtatása. Abban széles körben egyetértés tapasztalható, hogy a 16 éve kihasználatlan épületeket és ingatlant – számos okból – mielőbb hasznosítani kell. Mégpedig már többször is tisztázott célokra! Nyilván ez vezette az előterjesztőket, amikor a képviselő-testület ülésén néhány pályázati feltétel módosítására tettek javaslatot. Így az egyszeri használatba vételi díjnak az ingatlan értékéhez viszonyított 4-5 %-os, továbbá a pályázók által befizetendő biztosíték összegének felére csökkentésére, valamint a pályázat benyújtására vonatkozó határidő jelentős meghosszabbítására. Az első pályázat sikertelenségének okait boncolgató cég értékeléséből érdemes idézni a következőket: „Javasoljuk a pályázat lényegében változatlan formában való kiírását, de a korlátozó feltételek jelentős szűkítésével. Ezáltal a tartós bérlet, mint elsődlegesen megcélzott hasznosítási konstrukció mellett alternatívaként nem zárnánk ki az ajánlattevők részére a vételi ajánlat megtételét.” A testületi ülésen előterjesztett képviselői indítványban – nyilván e javaslatra építve és a hasznosítás biztosságának elősegítése érdekében szerepeltették a 10 évi bérlet eltelte utáni vételi lehetőség felajánlását. A javaslatnak ezt a pontját azonban – a testületi döntés előtt – , nagyrészt az elfajult vita és az áldatlan ellenzéki vádaskodás következtében – visszavonták. Mint látható, ez a téma is torzítással kapott helyet az említett napilag által közzétett nyilatkozatban.

5. Megjegyzés néhány állításról.
Milyen alapon van bátorsága valakinek felelősséggel állítani, hogy „tudatosan elhanyagolt hajdani kórház”-ról van szó, és azt tudatosan lerohasztották”. Persze mindez a szocialisták cselekedete! állítják FIDESz-módra. A valóság az, hogy egyszer négy évig a kerületben is és országosan is (1990-1994), másodszor négy évig (1998-2002) országosan nem szocialista vezetés volt. Az első négy év az ingatlan sorsa szempontjából sorsdöntő volt, de az utóbbi négy évben is két FIDESz-es egészségügyi miniszter is járt a helyszínen. Megnézték, látták a „lerohasztott” épületeket. Konkrét ígéretekkel távoztak(!), de az eredmény nem következett utána, pedig mindenki várta, mert az ígéreteket komolyan vették. Az Antall-kormány határozatában az is szerepelt, hogy ha 1995. december 31-ig itt nem lesz működő kórház, akkor felmondásra kerülhet a tulajdonba adást tartalmazó szerződés és az ingatlan tulajdona visszaszáll az államra. E felmondásra 1999. novemberében sor is került, de végül is a hosszú éveken keresztül kétségek között vergődő tulajdonjog csak 2004. decemberével rendeződött. Ezt követően, vagyis 2005. tavaszán aláírt szerződés révén kerülhetett ismételten és véglegesen az ingatlan a két önkormányzat tulajdonába. Ettől kezdve lehet igazából újra a két önkormányzaton, majd 2006. január 1-jétől a XV. kerületi (gesztorrá avanzsált) önkormányzaton számon kérni az ingatlan sorsát. De előtte is a kerületi önkormányzat számos kezdeményezéssel élt az ingatlan helyzetének rendezése érdekében. Az indokok között mindig szerepelt, hogy mennek tönkre az épületek. Az is igaz, hogy 2004-ig e kezdeményezések nem vezettek eredményre. Erről a kerület jegyzője – a tények és dokumentumok felsorolásával – részletesen tájékoztatta a nyomozást folytató rendőrhatóságot. Ugyanis László Tamás 2007. elején hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt feljelentést tett. Folyik is a nyomozás, de erről a cikk ugyancsak említést tesz. A végső döntés – minden bizonnyal – tisztázza a helyzetet. Az írásban másutt – nyilván a nyilatkozó véleménye alapján – az olvasható, hogy az ingatlan „értékesítését korrupció gyanúja lengi be” és az ingatlant „akár egymilliárdért is elvihetik”. Ennek a vádaskodásnak pláne semmi alapja sincs. A kerület szocialista vezetése az ingatlan hasznosításának előkészítését és bonyolítását mindig a jog és a tisztesség keretén belük intézte. Lehetne utalni közmondásokra. Például a bagolyra, meg a verébre, továbbá a FIDESz vádaskodó embere magából indulhat ki, de végül is azaz igazság, hogy ezek a vádak a szocialista vezetésű önkormányzatra egyszerűen nem érvényesek. „Mutyizásra” és „kótyavetyélésre” maga a szocialista polgármester (Hajdu László) sem lenne hajlandó.

6. Végül figyelemre méltó az a fél mondat is, amely szerint „mondta lapunknak a térség országgyűlési és önkormányzati képviselője”, aki persze nem más, mint László Tamás (FIDESz). Ő valóban a kerület egyik választókerületében egyénileg megválasztott önkormányzati képviselő. Országgyűlési képviselő viszont a FIDESz listájáról lett, miután Somogy megyében indult egyéni jelöltként, de ott nem választották meg. A kerületben területi képviselőként két szocialista jelöltet (Hajdu Lászlót és Kiss Pétert) választották meg. Ellenben igaz lehet, hogy ő a FIDESz itteni központi megbízottja, és ahol csak alkalma van, országgyűlésben, lakossági fórumokon, képviselő-testületi üléseken, a sajtóban próbálja lejáratni a kerület szocialistáit. E sajtó-nyilatkozata is ezt a célt szolgálhatja. Ott fönt ők a kormányt támadják, helyileg pedig a kijelölt személy feladata, hogy a választott szocialista vezetőket igyekezzenek lejáratni mindenáron. Én abban hiszek, hogy a kerület lakói nem az alaptalan vádaskodásoknak, hanem a tetteknek hisznek. Ez pedig a szocialisták javára billentheti a mérleg nyelvét.

dr. Ódor József