Menu

Himnusszal, Szózattal…előadással

2012.02.03.

Telt házas rendezvény volt a Csokonai Művelődési Házban a Magyar Kultúra Napja alkalmából…egy hét csúszással.
-Az időpontválasztás nem véletlen- hangsúlyozta az intézmény vezetője, Tóth Lajos a Hymnus eredeti műváltozatainak meghallgatásával egybekötött előadás megkezdését megelőzően. Bár mindig igyekszünk a jeles napokhoz kapcsolódni egy-egy programmal, ám inkább egy kicsi csúszással vártuk a látogatókat erre a rendezvényre, melyen Somogyváry Ákos karnagy segítségével hallgathatjuk meg a nemzeti imánkat és hallhatunk érdekességeket a korról.

-1994-ben kezdtem el foglalkozni a témával- kezdet előadását a karnagy. Ugyanis abban az évben volt éppen 150 éve a Himnusz születése- 1844. június 15-e volt az a nap, amikor Erkel Ferenc Kölcsey Ferenc: Himnusz című versének megzenésítésével pályázatot nyert.
A célom akkor az volt, hogy június 15-re egy nagy hangversenyt hozok létre a Zeneakadémián, ahol a korabeli Himnusz variációk elhangzanak.
Amint Somogyváry Ákos elmondta, a 13 pályaműből csupán 3 volt fellelhető, így felekezeti hovatartozástól függetlenül egy katolikus, egy református és egy zsidó kórust szeretett volna felkérni egy –egy verzió eléneklésére, majd pedig, hogy a koncert végén közösen énekeljék el a ma is ismert magyar Himnuszt. Ez meg is valósult.
A karnagy a zenével fűszerezett közel másfélórás előadás folyamán beszélt arról, hogy Kölcsey műve először 1829. decemberben az Auróra folyóiratban jelent meg, majd 1843-44-ben, amikor a Nemzeti Színház igazgatója volt a polihisztor Bartai Endre, az akkori osztrák himnusz ellenpontjaként pályázatot írt ki Vörösmarty Mihály: Szózat című költeményének megzenésítésére. A győztesnek pedig pályadíjként 20 aranyat ajánlott fel. A pályázatot Egressy Béni nyerte meg, míg Erkel Ferenc készítette a mű zenekari hangszerelését Egressy kérésére. Ezt a verziót énekeljük ma is. Miután Erkel is a bírálóbizottság tagja volt, így bár elkészítette a pályázatát, de nem adhatta be. Ám május 30-án bemutatták a Nemzeti Színházban ezt a megzenésítést. Ma már egynemű- és vegyes karként is hozzáférhető ennek kottája.
1844. február 24-én a Honderű című lapban jelent meg egy cikk, melyben a magyar nyelvű néphimnusz iránti igény fogalmazódott meg. Így február 29-én Bartai kiírt egy pályázatot ismét pályadíjként 20 arany felajánlásával Kölcsey Ferenc: Himnuszának megzenésítéséért. A megadott határidőig – május elsejéig-13 pályamunka született, melyek közül egyöntetűen Erkel megzenésítése nyert, ám további hat munka dicséretet kapott. Így Seyler Károly 2 műve, Egressy Béni-, Molnár Ádám-, Travnyik János- és Elias Marton egy-egy alkotása.
Július 2-án mutatták be Erkel, valamint a további dicséretben részesülők műveit, ám az idők folyamán Erkel verziója mellett csupán egy olyan zenemű maradt fenn, amelynek tudjuk a szerzőjét is.
Az este folyamán meghallgathattuk a „Szenteld ó magyar hazádnak” címmel készített négyszólamú variánst, majd a Himnusz Kölcseytől címmel ellátott négy szólóhangra írt acapellát, a Himnusz torzót, melynek háromszólamú férfikórusra írt kottája előkerült, ám a zenekari rész teljesen elveszett, míg negyediknek a Bár babérra nem illettek című mű hangzott fel. Végül Mayer Ervin- Egressy Béni hagyatékában megtalált „Isten áldd meg a magyart” jeligével ellátott négyszólamú zenekari kíséretes művét hallgathattuk meg. Ez a mű kapta a dicséretesek között a legkiemelkedőbb dicséretet a pályázat elbírálásánál.
Sok-sok egyéb érdekesség is elhangzott a zenebejátszásokkal fűszerezett esten, melynek hanganyagát a cikk után hallgathatják meg.

Kapcsolódó hanganyag: