Hetven éves az evangélikus templom

Talán, kevesen tudják, hogy a templom 5 év alatt épült fel. Talán, kevesen tudják, hogy az építési költség (208 ezer pengő) nagy részét, 138 ezer pengőt a hívek adtak össze.
Talán, kevesen tudják, hogy kerületünk díszpolgára, László György építész tervezte a templom épületét.
Talán, kevesen tudják, hogy a Bak János, aki az oltárképet festette, magát is a kép bal oldalán megjelenítette.
Talán, kevesen tudják, hogy a harangokat a Juhos utcai templomból hozták át, s közülük a kisharangot 1802-ben öntötték.
S talán, azt is kevesen tudják, hogy a templomban nemcsak istentisztelet-, hanem a színháztermében előadás, jótékonysági rendezvény, vásár is volt.
Az október 2-án tartott ünnepi istentisztelet keretében Ponicsán Erzsébet, a Rákospalotai Evangélikus Egyházközség lelkésze beszélt arról, hogy „vannak még csodák”.
– „Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Egy évvel ezelőtt ugyanilyen örömmel készültem október 2-ra. Szinte el sem tudom mondani, hogy milyen sokat jelentett nekem, hogy a Rákospalotai Evangélikus Gyülekezet lelkésze lehetek…
Azért választottam ezt a dalszöveget, mert azóta is igyekszem, próbálkozom, hogy a szívekben öröm, békesség legyen…
Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

Szíveket gyűjtök. A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.
Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.
Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.
Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.
Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?
Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.
Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök. Szívem tele van.
Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.
Nézzék el nekem, hogy végig magamról írtam. De hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Mindenkitől csak annyit kérek, hogy csak annyi időt fordítsunk embertársainkra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek.
Létezik egy olyan kincs, hogy szeretet. „Beszélhetek emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem… Most megmarad ez a három: a hit, a remény és a szeretet. De ezek között is legnagyobb a szeretet”. Gazdagnak lenni a szeretetben, ez az igazi gazdagság.
Létezik egy olyan kincs, hogy megbocsátás. A legerősebb falak az emberek és népek között nem vasból vagy acélból készültek, hanem a félelem, a gyűlölet és az előítéletek építették azokat. Egyetlen módja ezen falak ledöntésének: a megbocsátás. Gazdagnak lenni a megbocsátásban, ez az igazi gazdagság.
Létezik még a Krisztusban való hit kincse. Gazdagnak lenni a hitben, ez az igazi gazdagság.
Létezik még az imádság nevű kincs – ez egy kiváltság, beszélni és közösségbe lépni a mi szerető Urunkkal a nappal és az éjszaka bármelyik órájában. Valóban, micsoda kiváltság, és milyen nagy kincs, hogy mindent Isten elé vihetünk az imádságunkban!
Ezek tehát azok a kincsek, amelyek értékesek Isten színe előtt, kincsek, melyek soha el nem rozsdásodnak, hanem mindörökké megmaradnak: szeretet, megbocsátás, hit, imádság, testvéreink szolgálata a szeretet által. Aranyszájú Szent János azt mondta, mikor megfenyegették, hogy elveszik mindenét: “Az én kincseim a mennyben vannak, és el nem veheti tőlem senki sem”.
Ezt a kincset sem moly, sem rozsda nem emészti meg. Van egy falu Varsád. Evangélikus templomának van egy régi oltárképe az utolsó vacsoráról. Nem vigyáztak rá eléggé, ezért a festék lekopott, az anyag szétmállott. A moly szinte mindent megemésztett. Csak Krisztus alakja maradt épségben! Rajta nem fog a rozsda. Ő több bármi földi kincsnél. A vele való személyes találkozást nem pótolhatja semmi. Körülöttünk és bennünk minden változhat – ő ugyanaz marad. Ebben a világban sok mindent elveszíthetünk, ha őnála maradunk, akkor teljes az életünk és mindig vigaszra találunk. Sok minden eltűnt erről az oltárképről: emberek, tanítványok a maguk sorsával, használati és dísztárgyak, ételek és italok. Csak Jézus maradt meg.
Ugyanúgy, ahogyan ebben a gyülekezetben is…Jézus maradt meg, de nem a molyrágta freskón, hanem a rákospalotai evangélikus gyülekezet szívében, lelkében, küzdelmeiben, templomfalában…hiszen mennyi küzdelem, fáradság, adomány kellett ahhoz, hogy ez a templom megmaradjon templomnak…70 éve…mondhatnám, ha ezek a falak mesélni tudnának…és tudnának is, hogy hányszor és hányszor fogadta be az ide érkezőket…ha ezek a harangok mesélni tudnának, hogy hányszor és hányszor hívta hangjával ide a gyülekezetet…ha ezek a padok mesélni tudnának, hogy mennyi imádság, ének hangzott el róluk…és még mennyi minden volt ebben a 70 évben…
És milyen kincset gyűjtött magában ez a templom 70 év alatt???
Téged, és sokakat kedves Testvérem…mert Te kincs vagy Isten házában…és aki belép ajtaján…
70 éve áll az Úr Isten temploma…énekeltük…hála a Mindenhatónak…
Az iktatásom napjának reggelén megálltam e templom lépcsőin. Akkor és ott megérintett. Akkor és ott megértettem. Hogy van, aki hatalmas nagy kezével mindenkit végigsimít, és mindenkit lát, és szeret. Akkor és ott megérintett a szép, a csoda, az élet, a szeretet.
Nem tudom elmondani. Nem tudom átadni. De ha rágondolok, akkor itt legbelül elmosolyodik a szívem. Nagyon, nagyon jó érzés volt akkor és ott állni a templom előtt. Jó érzés volt Isten kegyelmét és szeretetét magamban érezni.
Így gondoltam, hogy ezen a szép napon emlékezzünk meg arról, hogy templomunk 70 éves…akinek van születésnapja, megajándékozza a hozzá érkezőket…így készültem, készültünk erre a vasárnapra- mondta beszédében a lelkész asszony, majd szólt arról is, hogy a születésnap alkalmából két fát fognak ültetni.
-Az egyik fa legyen az Emlékezés fája, melynek nemcsak gyümölcsei, de ágai is emlékeztessenek rá engem, bármikor is ránézek, hogy milyen kegyelmes az Úr mindannyiunkkal, aki az Ő segítségét kérik…
A másik fa pedig legyen a gyülekezet Lélek fája, melynek gyümölcsei mindig teremjék: a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság…és ha megfogyatkoznánk is valamelyikből, akkor jöjjünk ide, és kérjük, amire a legnagyobb szükségünk van…
A fákat Ponicsán Erzsébet és Dudás Lajos, az egyházközség világi vezetője ültette el, majd emlékül minden megjelent egy képeslapot kapott, melyen az evangélikus templom látható.