Hartyános érzelmek- Hartyános gondolatok

A különféle technikákkal készült művek igazi kis remekművek, melyek készítésében nagy szerepe volt a diákok felkészítő tanárának Prepokné Sinkó Anikónak.
A kiállítás megnyitóra érkezőket Kelemen Árpád, az Újpalotai Közösségi Ház vezetője köszöntötte, majd Jávorcsik Alexandra, a Hartyán NOK hajdani diákja adott elő csengő hangon egy népdalcsokrot, felkészítő tanára: Zsoldos Béláné.
A kiállítást pedig Csörgő Mária, az iskola elnök-igazgatója nyitotta meg.
-Kedves Vendégek, Művészetet Pártolók! Kiállítás megnyitómat egy Dosztojevszkij idézettel kezdem: „A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és az ivás.” És mennyire igaza van! Művészetek nélkül sivár és szürke lenne életünk. Ha a lascouxi vagy altamirai barlangrajzokra gondolunk tudjuk, hogy talán szavakkal még nem is nagyon, írásjelekkel pedig egyáltalán nem tudták kifejezni magukat az ősemberek. Helyette rajzoltak vagy festettek. Ezeket mindenki jól tudta olvasni, még akkor is, ha néhol már egymás hegyén, hátán voltak. Lerajzolták azt a vadászatot, amit megterveztek, sőt el is játszották, de megjelenítették a barlang falán azokat a csodálatos állatokat is, amelyek körül vették őket. Hogy voltak-e ezekben a művekben érzelmek? Biztos, hisz érzelem nélkül nincs semmiféle emberi tevékenység!
Érzelmeket fejeznek ki azok a munkák is, amelyeket itt látunk a falakon. A téma: Hartyános érzelmek, hartyános gondolatok. A 38 felső tagozatos diákén kívül 10 olyan munka is van itt, aminek az alkotója már nem a Hártyán kötelékébe tartozik. Ünnep nekik ez a hétköznapokban, amikor szavak nélkül megmutathatják, elmondhatják érzéseiket.
Lehet, hogy van a most kiállítottnál sokkal sikerültebb munkája is egy-egy tanulónak, de nekünk minden ittlévő nagyon kedves, mert a Hartyánról szól. Arról nem beszélve, hogy a képzőművészet az a területe a művészeteknek, ami mindenkit másként érint meg. Iskolánkban a különböző művészeti ágakban nagyon jól teljesítenek a gyerekek. Az előbb (hamarosan hallani fogjuk J. A-t, aki) hallott Jávorcsik Alexandra például az ének-zene területén jeleskedett. De említhetném az iskola kórusait is, akik hosszú évek óta Aranyoklevelet kapnak az Éneklő Ifjúság hangversenyen, sőt számtalanszor elnyerték már az év kórusa kitüntető címet is.
Láthatunk ezen a kiállításon vidám, szinte hangosan nevető alkotásokat, de vannak olyanok is, amelyek kicsit szomorkásak, mondhatni komorak. Azért van ez így, mert – mint az impresszionisták – azt a pillanatot, érzelmet ragadták meg és ábrázolták ők is, amiben épp akkor voltak. És mert az ember nemcsak mindig vidám, bizony vannak szomorú gondolatai is. Mivel én is szívesen vettem kezembe ecsetet vagy ceruzát, egyetértek Meg Cabottal, aki azt mondja egy helyütt: „Amikor rajzolsz, a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. Nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. A rajzolásban az a jó, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha megszűnne az egész világ körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg valami halk zene a háttérben, de azt igazából nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik.”
Iskolánkban nagyon sok rajzolni szerető tanuló van. Ezt bizonyítják a lépcsőforduló freskói és az a tény is, hogy idén taroltunk a kerületi rajzversenyen. I. helyezett lett Völgyesi Viktória 8., II. Bodnár Zsanett 6. és III. lett Máthé Nikolett 3. osztályos tanítványunk. A felsősök rajzaival itt is találkozhatunk.
Aulánkban jelen pillanatban is van egy úgynevezett madzagtárlat, ahol egy adott vers illusztrációját készítették el a gyerekek. Nem is gondolnák, hogy ugyanannak a versnek hány olvasata jelenik meg a rajzlapokon!
Valószínű nem mindenkiből lesz festő vagy grafikus, aki most kiállított, de az biztos, hogy teljesebb ember válik belőle, aki a világ érdekességei, szépségei iránt nyitott.
Prepokné Sinkó Anikó tanárnő nagyon sokat tett azért, hogy ez a kiállítás létrejöjjön. Ezúton köszönöm meg Kelemen Árpád úrnak és munkatársainak, hogy helyet adtak tanítványaink rajzainak. Bízom abban, hogy ez a kezdeményezés hagyománnyá válhat és a következő évben is megrendezhetjük a legjobbak kiállítását itt az USZIK-ban! Kérem, tekintsék meg olyan érdeklődéssel ezt a kiállítást, amilyen lelkesedéssel és kedvvel készítették a képeket a gyerekek!- mondta az elnök-igazgatónő, majd Szőcs Tamás intézményvezető egy virágcsokorral kedveskedett munkáját megköszönve Prepokné Sinkó Anikó tanárnőnek.
Mindezeket követően tekinthették meg a látogatók a festményeket, rajzokat, kollázsokat, mozaikképeket.