Hangverseny itt is, ott is, amott is
Nehéz helyzetben volt az, aki vasárnap este egy kellemes órát, másfél- két órát szeretett volna eltölteni a XV. kerületben, ugyanis a helyzet úgy hozta, hogy négy helyszínen is koncert várta az érdeklődőket.
Rákospalotán két helyszín is várta a hangversenyt kedvelőket: a Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség Arany János utcai templomában a Tavasz Női Kar Murányi Eszter karvezetése mellett lépett fel nagy sikerrel, míg a Csokonai Művelődési Házban a Hubay Jenő Ifjúsági Zenekar, a Hubay Jenő Zeneiskola Fúvószenekara, a Hubay Jenő Zeneiskola Tücsökzenekara valamint mint vendég a Szinyei Merse Pál Gimnázium Vegyeskara adott közös karácsonyi hangversenyt, vezényelt Sebők Irén, Gayer György, Kőrösy Róbert valamint Horváth Tamás (m.v.)
A telt házas koncerten ahogy már megszokhatták a rendszeresen a „hubays” koncertekre járók, a fúvószenekar az Instant Koncerttel kezdte meg műsorát megadva az alaphangulatot, a jó kedvet a közönségnek, majd elhangzott Holst: Szent Pál Szvit I., Farkas: Partita all’ ungeresca- részlete, Bach-Hautast: Sinfonia, Gluck: G-dúr szimfóniája, Pazeller: herkulesfürdői emlék, Csajkovszkij: Chanson trieste, Grieg: Walzer, Hadermann: Erasmus tales, Händel: Szvit a Rodrigo című operából, Sebregts: Heal the World, Hidas Frigyes: szvit vonósokra- részlet, Joplin: Ragtime, Hannound- Higgins: One moment is time. Közben a Szinyei Merse Pál Gimnázium Vegyeskara Gebhardt: Glória, Josquin des Prés: Ave vera virginitas, Kodály Zoltán: Adventi ének című darabját, majd két spirituálét adott elő illetve a Hubay Jenő Zeneiskola Fúvószenekarával közösen adták elő Frankowsky: Hej Sokoly című darabját lengyelül, illetve a műsor zárásaként és egyben az adventi hangulat megteremtéseként felhangzott a Csendes éj című karácsonyi dal.
A műsor közben pedig Huggens: Pavane in blue című dalát a fúvószenekar a nemrégiben elhunyt karvezető, Gergely Gyula emlékének ajánlotta fel, s játszotta el. Az est házigazda- műsorvezetője Gémesi Katalin tanárnő volt.
A csokonais koncerttel egy időben Újpalotán a Viva Voce Kórus karácsonyi hangversenye volt- műsorukon karácsonyi népdalfeldolgozások és kórusművek szerepeltek, így Claude Goudimel (1520-1572): 96. zsoltár – Énekeljetek, minden népek, Cornelius Freundt (1535-1591): Wie schön singt uns der Engel Schar, Ecce quod natura (XV. sz.), Michael Praetorius (1571-1621): Szép rózsabimbó nyílt ki, Johann Hermann Schein (1586-1630): Népek megváltó Istene illetve Kit a pásztorok dicsértek, majd a szünet előtt Adriano Banchieri (1568-1634): Il zapaione musicale című dal. A rövid pihenőt követően Bárdos Lajos (1899-1986): Tiszai dallamok című zengett fel, majd Charles Wood (1866-1926): Ding Dong! Merrily on High, Ernest Cervera (1896-1972): Betlehem éjjelén, Gustav Holst (1874-1934): In the Bleak Midwinter, Sir David Willcocks (*1919): Deck the Hall, The first nowell – carol, Bárdos Lajos (1899-1986): Adjunk hálát immár című műve, majd a program utolsó részében Farkas Ferenc (1905-2000) két kórusdarabja: az Áldott éj és a Je suis l’archange de Dieu (Fényes angyal hangja hív) című.A szintén telt házas koncerten asztalok mellett tea és sütemény várta a koncertre érkezőket.
Mindeközben pedig a Pestújhelyi Közösségi Házban Déja vu-József Attila címmel Ágnes Vanilla előadóestjén tapsolhatott a közönség. Itt is telt ház várta az élő műsort, amely majdnem két órán keresztül tartott. Az előadóesten mind József Attila megzenésített versei, mind pedig Ágnes Vanilla saját érzéseiből fakadó dalai is felcsendültek illetve két meglepetés dal is, melyet Havasi Balázs zongoraművész, valamint Mester Sándor gitárművész adott elő. Ezen a programon köszönte meg Frák Erika, a Pestújhelyi NOK elnök-igazgatója, hogy a József Attila emlékév méltó módon zajlott le: az intézmény az év folyamán nagyon sok rendezvény keretében emlékezett meg a nagy költőről, s ezzel a koncerttel- melyen díszvendégként részt vett Makai Zsuzsa néni (József Attila unokahúga)- méltóképpen zárul. A koncert végén Makai Zsuzsa néni is köszönetet mondott mindenkinek e szép programért és külön kihangsúlyozta, hogyha József Attila élne, ő is örülne annak, hogy az utókor ily módon is emlékezik rá.