Gyársirató- Az én Szentendrém
(képes beszámoló a cikk végén)
Ismét egy nagyon kedves és egyben megható fotókiállításra szólt a héten a meghívó: Végh Károly fényképeiből két tárlat is nyílt a Csokonai Művelődési Központban.
A cím pedig nem véletlen: egyrészt a Gyársirató című- amint maga az alkotó is elmondta a kiállítás megnyitóján, hogy bárhol lehetne a fotókon látható gyár Magyarországon-, másrészt Az én Szentendrém című, ahol Végh Károly lakik.
Miután Borbély Mihály szaxofonművész zenélt Végh Károly elmondta, hogy bár a gyár helyét, címét ismeri, ám nem hangzik el, hogy mindez hol van.
-Várja, hogy feltámadjon. Falai közt emberek dolgoztak. Ismerek olyat, akinek ez volt az első és utolsó munkahelye. Három műszakban dolgozott. Több időt töltött a falak között, mint otthon a családjával. Barátságok, szerelmek is szövődtek itt. A falak így térdre rogyva is fenségesek. A pusztulásnak hátborzongató képe van. Fény- és árnyék képe. A gyár: a csarnok, a kémény, a pince is várja a feltámadást, az életet. El fog jönni. Remélhetőleg a tetőn már nem lesz szükség géppuska fészekre. Talán a csillagok mozgását lehet majd figyelni belőlük. Ha megmaradnak.
Mindezek után a másik kiállított anyagról elmondta, hogy tervbe vette, egy könyvet állít össze, amely irodalmi kiegészítésekkel lát majd napvilágot.
Ekkor érkezett meg Zalán Tibor költő, aki a kiállítást többek között az alábbi szavakkal nyitotta meg.
-A falon látható képekből számomra úgy tűnik fel, Végh Károly a szépség megszállottja. Ezen elcsodálkozhatnak, hiszen e kijelentés lehet igaz Szentendrére, a deres ágakra, az éjszakai városlátképekre, a házak ornamentikájára, illetve a tetők különös vonalrajzára, de hogyan lehet ez igaz egy szétrohadó gyár omladozó épületeire, szemétbe dobott cipőjére, ocsmány „graffitivel” feldíszített pusztuláshalmazára? És igazuk van, amikor meglepődnek, sőt, kételkedni kezdenek abban, minden rendben van-e nálam- mondta, majd a két kiállítás anyagáról beszélt részletesebben a saját szemszögéből, majd így fejezte be.
-Nem tanulságokat akarok levonni, annyira ostoba még én sem vagyok. Csak annyira hívnám fel a figyelmüket, hogy a művész felkínált két világot, egyszerre, ami őt érdekelte, minden didakticizmus és az összehasonlítás szándéka nélkül. Merítkezzenek meg mindkét világban, akár a szaunában, forró után a hidegbe bele, hogy megedződve indulhassanak tovább, ha kiléptek innen.
Végh Károly fotókiállításai május 25-ig tekinthetőek meg.
Képes beszámoló