Grafikáktól a festményekig

Az előbbi helyszínen Kaszás István alkotásaiból, míg Újpalotán Végi Péter festményeiből nyílt kiállítás.
A Csokonaiban Kőhegyi Gyula grafikusművész amellett, hogy a két évvel ezelőtt elhunyt Kaszás István alakját felidézte, a kiállított alkotások között elemző idegenvezetést tartott.
-Ez a kiállítás Kaszás István ötödik emlékkiállítása a művész halála óta. és ezzel a kiállítással párhuzamos an a Neumann János Szakközépiskolában most látható nagy méretű festményeiből egy válogatás; a Csoko¬naiban nagyobb részt a grafikai munkásságát mu¬tatjuk be.
Kaszás István 1934-ben született Csengődön. Egy éves koráig Csepelen élt, majd nyugdíjazásáig itt tanított. Alapos módszertani tudással végezte munkáját, de tudjuk, hogy a művész rajztanárok saját művészi munkájuktól rabolják el az időt, ami ismétlődő feszültséget generál. Ugyanakkor Kaszás Istvánban tombolt a kifejezés, vágy, amit meg kellett osztani a tanári lelkiismeretességgel. és ez permanens idegfeszültséget jelentett.
Egy eklektikus életműről van tehát szó. Kiváló rajzkészsége már a Művészeti Gimnáziumban megmutatkozott. A Képzőművészeti Főiskolára is elsőre felvették, ahol Krnetty János, Pór Bertalan, Hincz Gyula, Koffán Károly,Ék Sándor voltak a mes¬terei. 1960-ban diplomázott, majd középiskolai rajztanári diplomát szerzett.
Első kiállítását a Csepeli Munkásotthonban rendezte, amit Pogány Ö. Gábor méltatott, majd jóval később a Pataky Galériában a második és egyben életében utolsó kiállítását Losonczi Miklós nyitotta meg.
A mostam kiállításon a legkorábbi portré a nagyap¬járól készült, 17 évesen festette. Érzékeny tónus-színekkel modellírozta az arcot.
A Táncolok ceruzarajzán a nyugtalan, rángatózó testmozdulatok a haláltáncot idézik. Még nyugtalanabb a Háború c. rajza. Gúlába csoportosulnak az egymást gyilkoló figurák. Két oldalt két szörnyalak zárja le a kompozíciót. Ez a szörny visszatekint ránk az Önarckép szörnnyel című munkán. Stílusváltás történik egy képen belül. Az önportré még reálisan, a Szörny feje gro¬teszkül van ábrázolva.
Grafikai tevékenységét a nagyméretű rézkarcok fémjelzik.
A Vasút mentén c. rézkarcán hagyományosabb eszközöket használ még. Az Itatás című karcán már csak a figurák naturálisak, a táji környezetnél a kubizmus sikfelbontásában kezd gondolkodni. A Költözik a cirkusz egyik legszebb rézkarca. A kubista felfogás térren¬dezése itt érvényesül legszebben. A fűrésztelep c. karcán hasonlóan rendeződnek síkba a kép elemei.
A forradalom áldozatai korai munka. 1956 drámaiságát dolgozza fel sok-alakos hidegtű karcán. A kép megvilágított centrumában helyezi el a megsebesült forradalmárt társa ölébe dőlve. Ez egy XX. századi Piéta ábrázolás. A Kohászok szintén főiskolai munka. A litográfián a kor szellemének megfelelő témát választ, de az elváráson túl monumentálisán építi fel a két alakos kompozíciót. Hasonló monumentalitással rajzolja meg tussal az Anya gyermekével c. rajzát. Az anya védő mozdulattal zárja karjai közé gyermekét, Ilyen féltő mozdulatot Káthe Kollwitz anya rajzainál látunk.
Rajzi alaposságát két ceruzarajzán tanulmányozhatjuk. AZ egyik a Feltámadás című képhez készült tanulmány, a másik az Európa elrablása c. rajz. Az ember és a bika anatómiai formáinak ismerete a birtokában van. Mind a két rajz szépsége a valóság feltárá¬sának a hitelességében rejlik.
Festményeinél a konstruktív expresszionizmus és a síkgeometriai formakeresés lesz jellemző.
A szakrális képeinél a felfokozott érzelmi hatást és az arabeszkekbe tördelt síkokat a kifejezés érdekében használja. Picasso hatása sokszor visszatér, mint a Guernica parafrázisokon és a Háború borzalmai című képen. Az Eltiport ló tempera képen a fehér ló az áldozat. Emlékeztet engem Picasso Minotauromachia rézkarcára,de a Guernica fehér lova is eszembe jut. Legtöbb sík-geometrikus képé¬nél is fellelhető a figurális ábrázolás,de az
utolsó geometriai képeknél már lemond az ábrázo¬lásról..
A 60-as, 70-es években a magyar művészek körében erősödik az érdeklődés a nyugati művészek és a magyar avantgárd művészeinek eredményei iránt.
Kaszás István átveszi és beépíti művészetébe eze¬ket a szemléleti hatásokat, a vizuális megismerés stílusjegyeinek új formáit.
Megrázó a Szenvedő Üdvözítő nagyméretű olaj képe. Ez az ikon még sem vallásos kép, elképzelhetetlen egy templomban. Miért? Mert nyomasztóan elénk tárja, a szenvedéstől megsemmisült testet. Nem közvetít áhítatot, mert taszít. Ugyanakkor egy múzeumban helye van az ilyen ábrázolásnak is. A feketében a kénsárga test a halál színe. A Fekvő akt madárral egyszerre fejez ki szomorúságot és vigaszt. A kékesszürke akt-figura egy barlangsírban fekszik és elszáll belőle madár képében a lélek. A madár fölfelé repül a fénybe, ahová minden élőlény igyekszik, – a betel¬jesülés birodalmába.
Az Absztrakt c. kép egyedülálló Kaszás István oeuvre-jében. Színeiben vidám, formailag játékos. Hasonlóan derűs a Zenélő Kentaur. A görög mitoló¬giából ismert mesebeli lény hárfán játszik zenét.
Összegezve: Kaszás István szakmailag kiválóan fel¬készült festő, hatalmas életművet hagyott ránk örök¬ségül.. Köszönjük neked Pista,ezt a nagyszerű élményt- mondta Kőhegyi Gyula grafikusművész.
A kiállítás december 19-ig tekinthető meg hétköznap 9-21 óráig, hétvégén az intézmény programjaihoz igazodva a Csokonai Művelődési Házban.
S ha már rendhagyó kiállítás megnyitóknál tartunk, Végi Péter festőművész cím nélküli tárlata is elég elgondolkoztató. Bár Horváth Dániel festőművész, és egyben az alig 33 éves kiállítónak a barátja, egy igazi zen világba kalauzolta el a maroknyi vendégeket, akik a megnyitóra érkeztek. Horváth Dániel a buddhizmus és ennek egyik ága, a zen filozófiájának gondolataival vont párhuzamot a festményekkel.
A művek érdekesek. Én magam azt a címet adtam volna, hogy Agyi tükörképek. Lehet, hogy másnak mást sugallnak az alkotások. Épp ezért érdemes ellátogatni Újpalotára, a Zsókavár Galériába, ahol a művek egészen jövő év január 10-ig tekinthetők meg.

Kapcsolódó vers, amely elhangzott Kaszás István festőművész emlékkiállításán:
Zombory Zoltán: A képfestő balladája /I.M. K.I./

Festette a képeket éveken át,
Sorjáztak, gyűltek rendre a témák:
Menhírek, dolmenek, golgoták.
Fölragyogó felhőmadonnák,

Lent a lovas útra készen…
A festő csak várt: eljönnek érte!
Lesz egy nagy. összegző tárlat.
Hova tódul a nép, s lesz nagy ámulat:

De nem jött, nem jött, senki sem jött,
Míg teltek az évek a festő fölött…
Midőn egyszer kopogtak az ajtón:
A „kaszás” volt, a mindent behajtó!

De hosszas rejtekükből a képek
Talán most diadallal kilépnek.
És lesz kor, mely majd érdemben
Megadja becsületéi a komoly műveknek!

Kapcsolódó hanganyagok:
Kőhegyi Gyula grafikusművész megnyitója a Csokonai Művelődési Központban
Horváth Dániel festőművész megnyitó gondolatai Újpalotán