Filmes kitérő
Jordán Adél színművésznő színházi szerepet vállal, filmet forgat és mindeközben 2 éves gyermekét, Andort neveli párjával, Keresztes Tamással.
A színművészpárnak az állandó rohanás közepette azonban jutott arra ideje, hogy a Nagyanyám köldöke című rövidfilm két főszerepét eljátssza.
– Az elmúlt években elég sok filmben láthattuk a színpadi szerepei mellett. Kisgyermekes anyaként hogyan tudja a filmezést, a színházat összeegyeztetni
a családdal?
– Most nem vállalok filmszerepet, amit nem bánok egyáltalán. Többet lehetek így a gyerekkel. A Katona József Színházban pedig két darabra szerződtem. Most egy kicsit sűrűbb napokat élünk, de január 7-től nincs dolgom. Úgy mondjuk színházi nyelven, hogy körülbelül 10 estét játszom egy hónapban.
Andornak hamar hozzá kellett ehhez szoknia. Már be-bejárogat a színházba, hogy tudja, mit csinálnak a szülei. Edződik a színházi élethez, muszáj neki, nekem is muszáj volt – nevette el magát a szintén színész szülők (Jordán Tamás, Lázár Kati) gyermekeként felnőtt Jordán Adél.
– Hogyan tudják összeegyeztetni a családi programokat?
– Nehezen. Színészként nekünk nincs olyan, hogy most hétköznap van, azután hétvége, pihenés. Nem azon múlik, hogy mikor akarjuk, hogy szabadidőnk legyen. Ám lehetőség szerint vasárnap tartjuk a családi ebédeket. Mivel édesanyámmal közel lakunk egymáshoz, sokszor átmegyünk hozzá, ami neki is és nekünk is jó dolog.
– Könnyebb rövidfilmben játszani, mint például játékfilmben?
– Terjedelem szempontjából mindegy. Ennek a rövidfilmnek az a különlegessége, hogy szinte az egész némafilm. A narráció él, és a szereplőknek néma játékkal kell játszaniuk.
– Különböző korban játszódnak a jelenetek. Melyik korban élne szívesen?
– A ’20-as években. Abban az időben más volt a nőiség, az ideál, a mozdulatok, a gesztusok. Oda nagyon vágynék. Egy színész számára azonban élvezet, hogy ennyi korban, ennyifélét megmutathat.
– Akkor ez a rövidfilm most egy jó kis kirándulás?
– Igen, egy kis kitérő.