Festett képek Király Györgytől

-Képek élnek bennem. Nem is régen Fényes Adolf képét megkönnyeztem. Egy nőt ábrázol, ahogy szelíden magához öleli fiát. Nem tudom miért, de ott álltam a kép előtt és beleborzongtam. Nagyon megérintett. Nem tudtam rá úgy tekinteni, mint tanár, sem mint festő, nem érdekelt a színe, a kompozíciója, nem kerestem semmiféle magyarázatot, csak jó volt ott lenni, a kép közelében és elérzékenyülni.
Gyuri kiállítása kapcsán rendezgettem a gondolataimat és eközben a számítógépemen találtam régi fényképeket. Az egyik a kisfiamat ábrázolja, amikor megszületett, ott abban a pillanatban, amikor becsomagolták egy vastag takaróba, és én először láthattam és kézbe vehettem.
Nem tudom objektíven nézni a valóságot.
Gyuriról is él bennem egy kép, de nem tudom, hogy így volt-e valóban. Ülünk a szolnoki műteremlakás konyhájában, sötétedik. Paprikás krumplit ettünk. Az asztalon tányérok, evőeszközök és persze bögrék. Kávét főzünk. A többiek most kimentek rágyújtani. Gyuri öreg kazettás magnójából Cseh Tamás énekel. Beszélgetünk.
Hosszú szünet következett, Gyuri Stuttgartba ment tanulmányútra, én itthon küzdöttem a képeimmel.
Az eltelt időről mesélnek nekem Gyuri legújabb képei, elmesélik mi hogyan változott a festészetben és az életben. Az ő festészetében és az ő életében. Leginkább magát a változást látom, ami Gyuriban zajlik. A képeken átrendeződnek a dolgok, eltűnnek szereplők, megjelennek újak. Eltűnik a befejezettség, megjelenik az oldottság, valami jó értelemben vett befejezetlenség. Egy dolog azonban mit sem változott. az őszinteség és a magától értetődőség, ahogyan Kokas Ignác mondta egy vele készült interjúban: „Festek, mert boldog vagyok… Festek, mert boldogtalan vagyok. Festek, mert boldogok az emberek… Festek, mert boldogtalanok az emberek.”
Most, amikor lenyomom a képzeletbeli fényképezőgépem gombját és elkészítem a legújabb képet Gyuriról, kicsit izgulok, hogy milyen lesz.az a kép. Lesz-e rajta műterem, közösen fogyasztott ebéd, zene, lesz-e rajta beszélgetés?
Két kiállítást nyitottam meg életemben-ez sok mindent megmagyaráz-, az egyik ez, a másik kitalálhatják kié volt…
Nos, akkor egy rövid kis idézetet adtam neked ajándékba barátom, amely Gadányi Jenő festőművész tollából származott, most álljon itt tőle egy másik:
A művész gondolatáramlása folytonos vizionálása a valóságnak. Belső világunk kapcsolatban van a külső világgal és mennél kiegyensúlyozottabb a kapcsolat, annál erősebben él bennünk az emlékezés.
„Minden, ami születni készül, lassan érlelődik, élményekből, sokrétű átélésekből alakul;-ami maradandóvá válik bennünk az a művészi tevékenység alapja. Nem vagyunk tudatában a pillanatnak, mikor vagyunk megtermékenyítve. Az élmény észrevétlenül él bennünk. Később vagy hosszú idő múlva az emlékezés és fantázia segítségével az alkotó tevékenység folyamatában realizálódik. Minden dologról annyiban van mondanivalónk, amennyiben azok az emlékezés képzeteiben léteznek.”
Kívánok ezzel neked sok bátorságot és erőt az útkereséshez, a kedves látogatóknak, barátoknak pedig azt kívánom, hogy nézzék szubjektíven a kiállítást, másképp nem is tehetik, és ki-ki készítse el a maga „fényképét”, amelyet majd hazavisz, és megőriz sokáig, mondjuk a következő kiállításig- mondta Szabó András a kiállítás megnyitó ünnepségen.

Kapcsolódó hanganyag
Szabó András kiállítás megnyitója