Ezt is megélhettük!

A kerületi Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke Kuzma István, valamint Hajdu László polgármester, országgyűlési képviselő a Fő utcában található Víg Kalmár Étteremben köszöntötte a kerület legidősebb horvát lakosát.
A XV. kerületi Horvát Önkormányzat elnöke kiemelte, hogy Rózsi néni 86 évesen indult a kisebbségi önkormányzati választásokon (4 évig képviselő volt), és miután átadta a helyet a fiataloknak, fiatalokat meghazudtoló aktivitással a mai napig részt vesz a horvát rendezvényeken: legyen az Budapesten, vidéken vagy akár Horvátországban.
Az elnök az ajándékon kívül horvát nyelvű emléklapot adott át a 100 éves Rózsi néninek az alábbi idézettel
” Szeretet legyen a támaszod. A boldogság hűséges kísérőd. Szívből kívánjuk, hogy teljesüljön minden álmod” Boldog 100. születésnapot kívánnak a XV. kerületi Horvát Önkormányzat képviselői!
-Napok óta csak ünneplésnek van kitéve az édesanyám- mesélte mosolyogva Rózsi néni lánya. Többek között tegnap a nagykövetségen is volt egy köszöntés, majd egy gyönyörű koncerten vehettünk részt.
Hajdu László pohárköszöntőjében kihangsúlyozta, hogy amikor a kerületi Horvát Önkormányzat megalakult, akkor ismerte meg Rózsi nénit. Az ő részt vételével a legaktívabb kisebbségi önkormányzat jött létre.
-Valódi- a horvát nyelvet aktívan használó- a kultúrát, a művészeteket, a sportot, a közéletet szerető és művelő közösség alakult, akik munkájukat mindig politikamentesen végezték- mondta a polgármester, aki számos korábbi a horvátokkal kapcsolatos élményeit elevenítette fel, melynek során egy példaértékű négyoldalú testvérvárosi kapcsolat alakulhatott ki a XV. kerületi Önkormányzat, a XV.kerületi Horvát Kisebbségi Önkormányzat, Donji Kraljavec és Tótszentmárton között.
Hámory Tamás, a Víg Kalmár Étterem tulajdonos szintén szólt néhány gondolatban az ünnepelthez a köszöntő szavak mellett.
-Különleges ez a mai nap, hiszen immáron a második olyan 100. születésnapot ünnepelhetjük ezen a helyen közösen. Az első alkalom László Gyuri bácsi 100. születésnapja volt, s reméljük, hogy a későbbiekben még sok alkalommal köszönthetjük a születésnapjukat, vagy más alkalmat ünneplőket ezen a helyen. Boldog születésnapot kívánok!
A polgármester átadta az önkormányzat ajándékát és köszöntő emléklapját, utána felolvasta és átadta a miniszterelnök által írt elismerő oklevelet.
Amint látni is lehetett, Rózsi néni ma is igen aktív, aki szülőfalujában, Péterfán (Petrovo Selo) született, és itt is élt húszéves koráig, majd Pestre került, és ápolónőként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
Rózsi néni születésnapján részt vett a fentiekben felsoroltakon túl többek között Kuzma Istvánné, a XV. kerületi Horvát Önkormányzat képviselője, Kovácsné Márkus Éva a Szociális és Egészségügyi Osztály vezetője, Dékity Márko horvát képviselő, horvát író-újságíró és költő, Pavlekovics András magyar rádió MR4 horvát nemzetiségi műsor szerkesztő-riportere.

Boldog születésnapot, jó egészséget Rózsi néni!

Kapcsolódó cikkek:
A 95 éves Rózsi néni köszöntése

Kapcsolódó anyag:
Interjú Molnár Ferencné Rózsi nénivel 100. születésnapja alkalmából A SZÍV című folyóiratban, melyet P.Horváth Árpád SJ főszerkesztő készített:

MOLNÁR FERENCNÉ NÉMETH ROZÁLIA
kereken 100 éve született Szentpéterfán, az osztrák határ mentén. Gyerekkorában még ismerte Batthyány-Strattmann Lászlót, az időközben boldoggá avatott szentéletű orvost. 44 éve nyugdíjas. Horvát gyökereiről és a hosszú élet titkáról kérdeztük.

Hol van Szentpéterfa?
Vas megyében, mindjárt az osztrák határ mellett, úgy került vissza Magyarországhoz, amikor elcsatolták, mert szavaztunk, hogy mi Magyarországhoz akarunk tartozni, ezért aztán a leghűségesebb községnek hívnak bennünket, mint Sopront, csak az város.
Lánykori neve is magyarosnak tűnik…
Pedig nem tudtam magyarul, csak az iskolában tanultam, a harmadik osztályban kezdtük. Nálunk a faluban mindenki horvát volt, de amikor már nagyok lettek a gyerekek, elvégezték az iskolát, mindenki tudott beszélni három nyelven: horvátul, magyarul, németül. A nevüket később sokan megváltoztatták, olyan idők voltak, hogy meg kellett változtatni, ha valaki tanulni akart vagy komolyabb munkát kapni ott, ahol nem horvátok éltek. Sokan lettek német vezetéknevűek, talán mert nálunk sokan beszéltek németül.

1910-ben született, Trianon idején 10 éves volt már. Milyen eseményekre emlékszik a faluban?
Mi az osztrákokhoz kerültünk, de nem kérdeztek meg bennünket, hogy jó-e ez nekünk. 1923-ban aztán volt szavazás, és mi úgy szavaztunk, hogy inkább Magyarországhoz tartozzunk. Aztán átírták a határt, de a szőlőink meg az erdő Ausztriában maradtak. Meg a legtöbb gradistyei [őrvidéki/burgenlandi – a szerk.] horvát falu is. Magyarországon csak néhány falu maradt, ahol a mi horvát nyelvünket beszélik. Mert a mi nyelvünk nem olyan, mint máshol. Nagyon régi nyelv, és amikor horvátországiak hallgatnak bennünket, sokszor nem is értik.

Ön is elkerült a falujából…
Mi úgy hívjuk, hogy Petrovo Selo (Petrovo Szelö) horvátul. De én is Budapestre kerültem. A nagynéném apáca volt, és a János kórházban dolgozott. Odakerültem én is nővérnek a gyerekosztályon. De én nem voltam apáca, csak ápolónővér.

Szerette a munkáját?
Már gyerekkoromban is szerettem volna ilyen munkát. Egyszer beteg voltam a szememre, és akkor tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos a gyógyítás és az ápolás. A Herceg volt az orvosunk.

A Herceg?
Nálunk mindenki csak így hívta, hogy Herceg, a szép szál fiatalembert, aki ingyen gyógyított. Batthyány – Strattmann László. Azóta már templomot is szenteltek neki. Magas volt, a haját hátrafelé fésülte, és mindenkire volt ideje és kedves volt. Az idősebbekhez, akik nem tudtak magyarul, szólt németül és horvátul is. Az egész családot ismertük, Körmenden volt orvos. Mi meg mentünk oda piacra, és az egyik szememmel teljesen nem láttam, és ő azt mondta, hogy segít rajtam. Elmentem hozzá, és azóta nem fájt a szemem.

Aztán kórházban dolgozott, mint a Herceg.
1966-ig dolgoztam, azóta nyugdíjas vagyok. A nagynénémet sajnos elvitték 1948-ban, mert apáca volt, nem dolgozhattak többet a kórházban. Pedig sokkal jobb volt az apácákkal. Igazságosabbak voltak, és amikor ünnep volt, akkor jöttek a gyerekosztályra többen, hogy a beteg gyerekek örüljenek, és nagyon szép volt.

Budapesten tudott beszélni horvátul?
A lányom megtanult Horvátul, de a fiam már inkább magyarul beszélt mindig. Itt Pesten is sokan voltunk szentpéterfalviak, és amikor összejöttünk, horvátul beszéltünk, meg énekeltünk. Később aztán megalapítottuk a horvát önkormányzatot a 15. kerületben.
Vannak itt zalai meg Dráva-menti horvátok, meg minden. Mindig kapunk meghívókat, ha van valami horvát rendezvény. Itt Budapesten ismerkedtem meg más régiók horvátjaival. Nagyon máshogy beszélnek.

Áprilisban lesz a 100. születésnapja.
Mi a hosszú élet titka?
A sok munka. Nem kell félni a munkától. Én még tíz évvel ezelőtt felmásztam a meggyfára. De még most is elgyalogolok a templomba a horvát misére. Kicsit nagyot hallok, de nem fáj semmim, még a szemem is jó, hála a Hercegnek.