Észtországi emlékeim
(képes beszámoló a cikk végén)

A művésznőről a kiállításnyitón Kissné Breczek Margit, művésztanár szólt néhány gondolatban, míg a zenei aláfestést a képzőművész lánya, az ifjabbik Köteles Léna szolgáltatta, aki hegedűszóval köszöntötte édesanyját a rendezvényen.
Köteles Léna észt-orosz-magyar képzőművész. Hogy hogyan állt össze e több nemzetiség, arról ő maga vall.
-Leningrádban születtem. Annak az országnak a nyelvét beszélem, mind a napig a szüleimmel, gyermekeimmel, barátaimmal. Oroszországban szinte sohasem éltem, csak akkor, amikor az Iparművészeti Akadémia textil szakán tanultam Moszkvában. Életem felét, gyermek és kamaszkoromat viszont az erdős, esős, nyáron is gyakran hűvös Észtországban töltöttem, annak is az északi, tengerparti részén, Narvában. Itt fejeztem be tanulmányaimat az Iparművészeti Főiskolán, de előtte egy évig reménytelennek tűnő küzdelmet folytattam a magyar nyelvvel. Főiskola a Zugligeti úton, a rózsadombi árnyas, csendes őszi utcák, a Duna-part a Lánchíddal, a Városliget, a lángos szagú Ecseri úti piac, a Kecskeméti Alkotótábor… Orosz vagyok. Észt vagyok. Magyar vagyok.
A kiállításon az észtországi emlékek elevenednek meg a vásznon.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)