Emléktábla Madarász Adeline halálának 60. évfordulója emlékére
(videóval)
A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteménye kezdeményezésére február 16-án Cserdiné Németh Angéla polgármester, Gressó Tiborné kabinetvezető és a Csokonai Nonprofit Kft. ügyvezetője Beke Károly avattak táblát a művész emlékére.
Az emléktábla a Sződliget utca 47. szám homlokzatára kerül, ahol Madarász Adeline festőművész élt, egészen a 60 évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig.
Madarász Adeline: Pest, 1871. május 26. – Budapest 1962. február 16.
„Madarász Adeline különös hangzású (írásmódú) keresztnevét édesanyja után kapta: Madarász Viktor első felesége a francia származású Adeline Grosjean volt, aki 1883-ban elhunyt, csak utána vette el második feleségét, Ziska Jolánt. Grosjeantól három gyermeke született, festő azonban csak Adelineből lett. Ő ugyan örökölte apja tehetségét – a mintarajziskolában Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos tanítványa volt – de nyomába nem léphetett. Huszár Ilona bárónővel festőiskolát nyitott, aminek munkájában bár rövid ideig vett részt, jó hírű művészeti központnak számított. Később Németországban, Párizsban és az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott, majd rövid időre hazatért Magyarországra 1914-ben – ám az I. világháború kitörését követően itthon rekedt.
Életében számos elismerést kapott, a Szépművészeti Múzeum vásárolt rajzaiból is. Pályájának legsikeresebb szakasza az 1910-30 közötti évekre esett, a harmincas évektől – akkor már elmúlt hetven esztendős – már egyre kevésbé vett részt a művészeti életben. Egyéni művészként elsősorban csendéleteket, táj- és városképeket, portrékat festett, rajzolt. Adeline-nek három férje volt (kétszer megözvegyült): Kárpáthy Jenő festőművész, Újlaki Ferenc és dr. Katona Béla ügyészhelyettes. Publikációkban még mindig előfordul, hogy utolsó férje után K. Madarász Adeline-ként hivatkoznak rá.
Madarász Adeline az 1960-ban nyílt múzeum első jelentős támogatójává lett azzal, hogy édesapja hagyatékából adományozott a múzeumnak számos tárgyat, levelet, festményt (mivel a kerületben lakott, a területileg illetékes múzeum jött számításba mikor felajánlotta a hagyatékot). A múzeum 1961-es kiadványában veszi számba ezeket, akkor 13 Madarász-festményt, három olyan képet, amit más művészek készítettek a családról, négy kitüntetést, 16 személyes használati tárgyat, illetve sírkoszorú-feliratot vettek lajstromba a gyűjtemény dolgozói. A múzeumban őrzött Madarász-tételek komoly kultúrhistóriai értékkel bírnak, az intézmény gyűjtőköre – Madarász Viktor felvidéki származása miatt – a hatvanas években nemzetközi volt, tehát az akkori Csehszlovákia területére is kiterjedt. Adeline-től további több mint 30 alkotást őriz a múzeum.”