Emléktábla a régész-művészettörténésznek

Az ünnepségen Frák Erika, az iskola elnök-igazgatója üdvözölt minden jelenlévőt, majd elmondta, hogy a Pestújhelyi Napok keretében megrendezett temetői sétán Gerecze sírját is meglátogatták, ám ezt megelőzően az iskola diákjai rendbe tették.
Frák Erika ezt követően a Lyka Károly által szerkesztett ?Művészet folyóiratban 1914-ben megjelent cikket olvasta fel a megjelenteknek:
Igen tevékeny és hasznos munkásságot fejtett ki dr. Gerecze Péter,a magyar műemlékek töredékes világának felserítése és ismertetése körül. Alapjában
Archeológus volt, ezenkívül azonban rendszeresen kutatta a legközelebbi magyar művészi múlt emlékeit.
A leíró, az adatgyűjtő magyar műtörténetnek érdemes munkása volt. Hivatása körébe eső témákról tudomány folyóiratok, szakközlönyök hasábjain értekezett. Sok tárcája, ismertető cikke jelent meg műemlékeinkről, régi művészeti kérdésekről, napi és hetilapokban. Deésen 1856.május 23-án született Középiskoláit Fogarasy Mihály püspök költségén Szamosujvárott és a kolozsvári líceumban végezte. A kolozsvári egyetemen pályadíjat nyert s bölcseleti doktor lett. Műtörténeti tanulmányok céljából két ízben hosszabb időt töltött német, olasz városokban, majd Párizsban. Európai művészettörténeti tanulmányútjainak termékeny évei után, 1878-tól kezdve rendszeresen jelennek meg publikációi a műemlékek és archeológiai kutatások köréből. Eleinte irodalomtörténeti, társadalmi kérdésekről írt, később azonban szinte kizárólag az archeológia foglalta és a műtörténet foglalta le a munkásságát. 1881-ben a pécsi főreáliskolához nevezték ki tanárnak. Önállóan megjelent munkái: Kazinczy Ferenc vallási és bölcselmi nézetei (1881, Pécs); A pécsi székesegyház külseje (1888.) Művészettörténeti írásaiban főleg a pécsi székesegyházzal és Árpád-kori templomokkal foglalkozott, ő kezdte meg a pilisszentkereszti középkori romok feltárását.

Főművei:?A pécsi székesegyház, különös tekintettel falfestményeire? című műtörténeti tanulmány (1893, Budapest, 34 szövegkép, XXI tábla rajzzal), valamint Forster Gyula báró által szerkesztett ?Magyarország műemlékei? című kiadványának első és második kötetében lévő publikációja. Az első kötetben műemlékek országos bizottságának raztári jegyzékét, továbbá Magyarország régi faliképeinek jegyzékét és irodalmát adja. A Forster Gyula előszavával ellátott második kötet teljesen Gerecze munkásságának eredménye. Több mint ezerkétszáz oldalon, a ?műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma? címmel közzéteszi vármegyénként a Magyarországon, valamint horvát földön és Dalmáciában található műemlékeket s a reájuk vonatkozó irodalmi adatokat. Hosszú időn át sok gonddal és türelemmel összeállított munkája műtörténetünk számára hézagpótló szolgálat. Gerecze Péter a Műemlékek Országos Bizottságának s a Régészeti és Embertani Társulat választmányának tagja volt. Meghalt 1914. november 2-án.
Az igazgatónő szavait követően Podmaniczky Elek, pestújhelyi önkormányzati képviselő, a Pestújhelyi Pátria Egyesület nevében emlékezett meg Gerecze Péterről.
-Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a lokálpatrióta pestújhelyiek nevében is a mai emléktábla avatáson megemlékezhetek. A magam részéről én Gerecze Péter pestújhelyi vonatkozású tevékenységeiről, munkásságáról szeret nék szólni. Halála előtt nem sokkal ő irányította a Pestújhely határában folyó ásatásokat, a mai MÁV-telepen megkezdődő házépítési munkálatokkal egy időben az 1910-es években. Ennek során Regtelek középkori falujának templomát ásták ki a homok alól.
Közéleti tevékenysége során motorja volt szinte minden helyi társadalmi mozgalomnak. 1909-ben alakult Széchenyi telepi Fillér-egylet igazgatója, szervezője volt. 1908-ban a katolikus templom építését előkészítő bizottság tagja, 1910-ben a helybéli munkásgimnázium szervezője, tagja a Pestújhelyi Sportklub első választmányának, majd magától értetődően az 1910-ben megalakult pestújhelyi képviselő-testületnek. A pestújhelyi szanatóriumot 1914-ben alakítják át a világháborús katonák kórházává, itt tevékenykedik lányával, Margittal együtt. Dr. Gerecze Péter több tudományos tanulmányt is írt, melynek eredeti címe: Pestújhely az őskorban. Hangsúlyozom az őskorban, hiszen ilyen témájú dolgozatot a magam részéről nem ismertem eddig. A tanulmány egy részében azt vizsgálja Gerecze Péter, hogy a Pestújhely alatt elterülő nagy kavics és homok fennsík hogyan keletkezett.
Ehhez hasonló tanulmány tudomásom szerint nem készült Gerecze Péter munkáján kívül. Dr. Gerecze Péter 58 éves korában hunyt el a pestújhelyi kórházban elkapott tífuszos betegségében. Nagy részvét mellett temették el, sok pestújhelyi ott volt a temetésén. Utcát nem neveztek el róla, emléktábláját, ha kissé megkésve is, most avatjuk. De így is megőrizzük emlékét az utókor számára tisztelettel, kegyelettel.
Podmaniczky Elek szavait követően ő és dr. Pálinszki Antal, alpolgármester avatták fel az emléktáblát, majd egy rövid zeneszót követően (Váradi Zoltán 6. osztályos tanuló) Kovács Ferenc versét mondta el Vörös Alexandra és Balázs Mónika. Mindketten 7. osztályos tanulók.

Pestújhely

Bár nem öleden rengeté
Bölcsőmet jó anyám,
Mégis,mint szülőföldemet,
Akként szeretlek ám,
Hogyne szeretném e helyet,
Melyen kis fészkemáll,
Honnét,ha lelkem szárnyra kél,
Föl,a magasba száll.

A kebleden pihenhetek,
Pihenni rajta jó.
Suttogásod,ha jő az éj,
Álomba ringató.
S ha jő a regg az éj nyomán,
Ajkad mosolyra nyíl,
S játszi kedvvel csókolgatod,
A kert virágait.

A vers elhangzását követően Frák Erika elmondta, hogy immáron két emléktábla is őrzi Pestújhely nagyjait az iskola falán, melyekért köszönet illeti a Pestújhelyi Pátria Egyesületet és a XV. kerületi Önkormányzatot. Az emléktáblákat az önkormányzat nevében dr. Pálinszki Antal és Podmaniczky Elek, a PEPE nevében Báder György és Jordán Eszter, míg a Pestújhelyi Általános Iskola diákjainak nevében Váradi Zoltán illetve Vörös Alexandra és Balázs Mónika helyezett el koszorút.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Dr. Gerecze Péter három élő unokája közül kettő: dr. Szakolczay Miklós és Pogány Mária.