Elismerés az irodalomtudósnak

Nevéhez fűződik többek között az első magyar nyelvű, részletes, tudományos igénnyel megírt római irodalomtörténet, továbbá alapvető retorikai művek fordítása (például Arisztotelész Rétorikája) és számos tudományos tanulmány publikálása.
– Nagyon meglepett, és kellemesen érintett a kitüntetés – mondta a Rákospalotán élő professzor –, hiszen az ókori kultúrával foglalkozom, ami elég távol esik a mai világtól. Az, hogy erre odafigyeltek, jóleső érzés számomra, jelzi, hogy elismerik és értékelik a munkásságom.
– Középiskolásként, a kecskeméti piarista gimnáziumban találkozott először a latinnal. Mi volt az, ami egy tizenévest megragadott a latin nyelvben?
– Egyrészt a nyelv dallama, az, hogy minden szó kész műalkotás, és a roppant gazdag, de logikus nyelvtana. Másrészt pedig – és ez volt a fontosabb – az a hatalmas kultúra, amit a latin nyelv hordoz és közvetít.
– Az elmúlt években több irodalmi témájú előadást tartott a Csokonai Művelődési Központban. Ön szerint mi az, ami a ma embere számára érdekessé teszi az ókori irodalmat?
– Az ókor embere még természetközeli életet élt, harmóniában volt saját magával és környezetével. Testét, lelkét, szellemét egyaránt nevelte, fejlesztette. Sok dolgot helyesebben láttak, mint manapság, tudták mi az igazán fontos. Ha például a nemrég befejeződött olimpiát az ókorban rendezik, a legnagyobb szobrászok versengtek volna, hogy a győzteseket
megmintázhassák, s a legnagyobb költők énekelték volna meg őket.
– Mindig úgy állítottam össze az előadások témáját, hogy az ókor mellett ott legyen a modern kor is, a magyar kultúra és irodalom. Az első előadást, amelyre több mint hatvanan voltak kíváncsiak, „Catullus és Nagy László a szerelemről” címmel tartottam. A két költő életművét tanulmányozva ugyanis észrevettem, hogy Catullus és Nagy László számára ugyanúgy az élet legfontosabb kérdése a szerelem. Emellett – mivel családunkban sok zenész van – az előadások végén gyakran csendült fel zene. Fiam, Gábor az Operaház tubása, ő és barátai tubán, valamint lányom, Anna, zongorán játszott az előadások végén. Az eredetileg tervezett négy előadásból immár két éve tartó sorozat lett.
– Tervezik-e az előadások folytatását?
– Még négy előadás biztosan lesz, az első szeptember 28-án, ennek témája „A
paraineszisz Iszokratésztől Kölcseyig”. Októberben Vörösmarty Zalán futásának antik mintáiról tartok előadást, novemberben Orpheuszról a görög, a latin és a magyar irodalomban, decemberben pedig a középkori karácsonyi himnuszokról. Nem tudom, hogy jövőre folytatom-e, mert belekezdtem egy nagy munkába: szeretném megírni a középkori latin nyelvű irodalom történetét.