Elhunyt Csaba Elemér
Temetése 2012. augusztus 3-án, pénteken, 9.45 órakor a Rákospalotai Köztemetőben lesz.
Csaba Elemér 1928-ban született. 1950-ben elvégezte az ELTÉ-n a filozófia szakot. Így vallott magáról és családjáról 2010-ben a Szabadság című lapnak:
Édesanyám ízig-vérig kommunista volt, engem is annak nevelt. 1966-ig, haláláig a párt hűséges tagja maradt. Gyermekkoromban kialakuló meggyőződésem okán, 15 esztendős koromban léptem be a Magyar Kommunista Pártba, majd a Magyar Dolgozók Pártjának lettem a tagja. Soha nem készültem politikusnak. Mindig azt vallottam, hogy az igazi kommunista egyszerű és szerény munkása a pártnak és a dolgozó népnek. Munkám mellett a II. kerületi KISZ oktatási felelőseként a fiatalok széles rétegeinek szocialista nevelésében működtem közre. A párt- és közösségi munkában mindenkor szívesen vettem részt, elsősorban a hozzám legközelebb álló két területen, az ifjúsági mozgalomban és a sport területén. Különösen kedveltem a labdarúgást és az asztaliteniszt. Hosszú ideig voltam labdarúgó játékvezető.
1956 tavaszán TBC megbetegedéssel a Budakeszi Korányi Szanatóriumba kerültem, és ott tartózkodtam több, mint fél évig. Meggyógyulásom időszakában a kialakuló rend és nyugalom érdekében karhatalmista szolgálatra jelentkeztem az I. Forradalmi Ezred Böszörményi úti zászlóaljába. Világnézetemhez mindvégig hű maradtam, így 1989 őszén részt vettem az MSZMP újjászervezésében, és azóta is a kerületi szervezet titkára vagyok.
Elvbarátaival együtt kiadták a Palotai Munkás című havonta megjelenő helyi újságot. Tagja volt a Május Elseje Társaságnak. 1990-től 2010-ig tagja volt a Budapest XV. kerület képviselőtestületének a helyi MSZMP szervezet jelöltjeként.
Egyszerű kis házban lakott a Pázmány Péter utcában, amit szinte mindig megosztott azokkal, akik szerinte rászorultak (s valljuk be, néha-néha vagy talán még többször is visszaéltek jószívűségével, segítőkészségével, elkötelezettségével). 2012 március 15-én már nagyon beteg lehetett, nagyon fájhatott neki a járás is, nem is ismerte fel azokat, akikkel együtt vett részt a bizottsági és a testületi üléseken s akik ott ünnepeltek a kerületi Kossuth szobor körül.
Mélységesen hitt a kommunizmusban, a kommunista párt halhatatlanságában, az igazságért való küzdelem értelmében.
Kedves Csaba Elemér, nyugodj békében!