Egy önmagán jóval túlmutató kiállítás

A relatíve késői időpont sem vette el a közönség lelkesedését: a terem teljesen megtelt. Ráadásul, valami -sajnos – ritkán tapasztalt, hihetetlenül békés, s rendkívül barátságos, egyetértő légkör töltötte be. Amolyan igazi „szeretet szellemében” szervezett, s megvalósult programra érkeztünk. Ez a szellem érződött a szervezésben, a készülődésben, s a közönség hozzáállásában egyaránt. A kezdésre várva alkalom nyílt beszélgetni, nézelődni, s ami a legfontosabb: megtekinteni stílusosan, fa rácsra tűzve kiállított fotókat. A beszédes felvételek mondandóját még egyértelműbbé tették a feliratok, jelölések, az anyaghoz csatolt térkép. A kiállítók segítőkészen magyaráztak, válaszoltak a felmerült kérdésekre. Bizony, Illés Géza felvételeit nézve, elkeserítő képet kaptunk az erdőről. Több szempontból is. Pusztulás, romok, tákolt kunyhók, enyészet, szemét, – mi több illegális szemétlerakóhelyek. Ahol az épület épebb, komoly, a rácsok erősek, ott gyalázatos körülmények közt tartott állatok. Több láthatólag értékes, fajtatiszta díszbaromfi, kutya – vélhetőleg lelkiismeretlen szaporítók áldozatai.
A kis várakozás és nézelődés után kezdődött a program. Az egyesület elnöke: Illés Gézáné, Rózsa köszöntötte a jelenlévőket, s elmondta, hogyan is született a kiállítás, illetve mi indította őket az anyag összeállítására.
Mint megtudtuk, alapszabályuk egyik sarkalatos pontja a környezetvédelem, a taggyűléseiken pedig többször felmerült a kiserdő, illetve a sorsa. Beszéltek arról, milyen kár, hogy már nem mernek arra sétálni, az ott uralkodó kellemetlen körülmények miatt. Aztán elhatározásra jutottak, egyik tagtársuk Hoór Éva adta az ötletet: márciusban együtt nekivágtak. Így, többen összefogva már nem volt olyan félelmetes a feladat. Viszont, megdöbbentő dolgokat tapasztaltak. Hajléktalan kolóniákat, szemétdombokat. Ezekről azután fotókat készítettek. Akkor még nem a kiállításra, sokkal inkábba helyzet dokumentálására, orvoslásának szükségességére gondolva. A felvételeket megmutatták önkormányzati tisztségviselőknek. Az egyeztetések során a polgármester arra kérte őket, hogy folytassák a megkezdett munkát. Folytatták, és ezután is folytatni kívánják. Egy újabb problémára is felhívták a figyelmet: valamiképpen óvni kéne az erdő vadállományát, az őzeket. Az M3 közelében a forgalom különösen veszélyezeteti őket.
Az egyesület erdőmentő tevékenységét az önkormányzat, László Tamás polgármester és a Pilisi Erdőgazdaság képviseletében Szabó Péter erdőmérnők is támogatta.( Mindketten jelen voltak a kiállítás megnyitóján)
Az elnökösszany a szót Somlainé Sacianak adta át, aki Fekete István Füveskönyv -éből olvasott fel átéléssel egy szép részletet. Álljon belőle itt egy mondat, mely talán az egész szellemét tükrözi: „Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni.”
László Tamás polgármester beszédében többször is köszönetet mondott az egyesület tagjainak. Kitért az együttműködés fontosságára, elmondta, hogy a jelenlét már önmagában segít, mert megmutatja, hogy a miénknek érezzük a területet, valamint megdöbbentő adatokat sorolt. Tájékoztatott például arról, hogy 600 m3 szemetet, vagyis 120-130 teherautónyit szállíttattak el az erdőből mergtisztítása során. Szólt arról, hogy az itt, az erdőben életvitelszerűen lakó hajlaktélanokra is gondolva, szociális munkások segítségét kérve, úgy igyekeztek a problémát megoldani, hogy az mindenki számára előrelépést jelentsen. Az Önkormányzat a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Máltai Szeretetszolgálat bevonásával 45 hajléktalan ember sorsát is előremozdította.
Szabó Péter is megköszönte az egyesület tagjainak, s a kerületi önkormányzatnak, amit az erdőért tettek. Elmondta, ötven hektárt már sikerült megtisztítani. A jövőre nézve a rehabilitációs tervek készen állnak, de már idén megvalósul a szánkózódomb rendbetétele, elkészül egy erdei játszótér, és tornapálya is.