Egy élet a kerületben

A tanárnő azonban nemcsak pedagógusként kötődik a kerülethez, hanem egész élete szűkebb pátriánkhoz fűzi. Ő ugyanis Rákospalotán született, majd a Bocskai utcában végezte általános iskolai tanulmányait, míg középiskolásként a később a vezetése alatt működő Petőfi Sándor Közgazdasági Technikum padjait koptatta. A Közgazdasági Egyetem elvégzését követően pedig 1971 óta hajdani iskolájának pedagógusa, 1975-85 között igazgatóhelyettese, azóta pedig egészen nyugdíjba vonulásáig -2006 nyaráig- igazgatója.
Nyugállományba vonulása alkalmából a képviselő-testület nevében Hajdu László köszöntötte őt a június végi ülésen.
-Pedagógiai munkásságát, elveit, mint életútja is mutatja, a megbízható állandóság jellemzi. Arra törekedett, hogy egy-egy család több generációja ugyanúgy otthonának érezze az iskolát, és ide járassa gyermekeit, mint ahogy ő maga is annak érezte. Az iskolában mindig a gyerekek voltak a középpontban. A hetvenes-nyolcvanas években, amikor a felnőttek számára is követelmény lett az érettségi, bevezette a felnőtt-, a levelező- és a kiegészítő oktatást. Indított ifjúsági osztályt, évekig jól működő mérlegképes könyvelői képzést. A törvényi előírásokat mindig szem előtt tartva tudott rugalmasan váltani is, ha kellett. Szakmailag folyamatosan képezte magát, mindig a legkorszerűbb ismeretekkel rendelkezett- hangzott el többek között.
A köszöntő szavak között elhangzott az is, hogy emberileg határtalan tisztesség, tolerancia jellemzi a tanárnőt, s diplomatikussága, tapintata jószívűségének egyenes következménye. Kiváló főnök, együttműködő kollega. Tanítványai tisztelik a tudásáért, szeretik, mert érzik, hogy mindig értük dolgozik.
Nyugdíjba vonulása alkalmából mi is nagyon jó egészséget és szép, tartalmas nyugdíjas éveket kívánunk a tanárnőnek.