Csörötnek, Répcelak, Budapest

A tanárnő Csörötneken született, Szentgotthárdon lakott, majd Budapesten a Pedagógiai Főiskola elvégzését követően Répcelakon a körzeti általános iskolában földrajz, természetrajz és egészségtan szakos gyakorló tanár volt. A Répcelakon töltött időszakra így emlékezett vissza:
-Abban az időben már hat tantermes volt az iskola, – szép nagytanári szobával… Az iskolában nagyon jó volt a légkör, és nagyon szívesen tanítottam. A szemléltető eszközöket, tablókat kézzel készítettem. Nem volt tv, videó, magnó és a tanulók mégis szép eredményeket értek el. Többek között Ágoston Lajos (sic. az egyik tanítvány), aki a tehenek őrzése mellett mindig megtanulta a leckét és szavalta a verseket.
Ugorva az időben, miután a fiatal pedagógus férjhez ment, 1954-ben Budapestre került és a II. kerületben tanított. Az életútja ettől az időponttól kezdve igen kalandos volt, hiszen amellett, hogy pedagógus volt, dolgozott többek között a Budapesti Indiai Nagykövetségen, volt vásári ügyintéző és tolmács, könyvelő és körzeti kultúrotthon-igazgató, valamint kilenc évig élt Kanadában, ahol többek között a Torontói Egyetemen újságírást tanult.
A XV.kerületbe 1978-ban került, és egészen 2005-ig itt tanított. Kezdetben természetrajz-földrajz tantárgyakat, majd 1989-től angol nyelvet. Ezzel párhuzamosan 1989. decemberétől az ő főszerkesztésével jelent meg a Popcorn című angol nyelvű havilap.
-A popcorn, a pattogatott kukorica, a XVII. század elejétől az Amerikába bevándorló pilgrimek fontos eledele volt. Amilyen fontos lett az eledel a pilgrimek számára, olyan nélkülözhetetlen szellemi táplálék az angol nyelv iránt érdeklődő gyermekeknek a Popcorn. Úgy gondoltam, hogy a lappal jobban felkeltem a tanulóimban az angol nyelv iránti érdeklődést. A szorgalmasabbak előtt szélesebb kapu nyílt, a többieket buzdítja a közös munka.
Nem véletlen, hogy ezt a „művét” élete egyik legkiemelkedőbb alkotásának tekinti a tanárnő, hiszen a gyerekek készítették a rajzokat, a rejtvényeket, írták a cikkeket, míg a szülők a nyomtatáshoz szükséges anyagiakkal támogatták a megjelenést. Egy igazi csapatmunka volt hónapról hónapra az újság megjelentetése. A szerkesztésért a Göczéné Kovács Gabriella számos elismerést kapott a magyar állami vezetés mellett a Egyesült Államok budapesti nagykövetététől és Tom Lantos szenátortól is.
Számos egyéb kitüntetéssel is büszkélkedhet a tanárnő, így az országos Béketanács Kitüntető Jelvényét, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet is átvehette már.
A Bogáncs utcai iskolában gyermekvédelmi felelősként is dolgozott, és nagyon sokat tett a nehéz helyzetű családokért, tanulókért. A hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek számára nyelvi táborokat szervezett egészen 2005-ig.
Ám a pedagógus életút itt nem fejeződött be, mert a tanárnő újraélesztette pályájának egyik állomásán, a II. kerületi Fenyves Utcai Általános Iskolában a Happy Face című angol nyelvű diákmagazint, melynek főszerkesztője lett.
Ír, tanít ma is. Gazdag életút. Nyolcvankét év.
Göczéné Kovács Gabriella tanárnőnek további boldog éveket kívánunk férje, családja, barátai, tanítványai körében!

(A tanárnő 2012. június elsején, a XV.kerületi Pedagógus Napon veheti át Gyémánt Díszoklevelét)

Göczéné Kovács Gabriella
Szeretnék még egyszer…

Szeretnék még egyszer
Meséket hallgatni,
Piroskával nagyanyónak
Eleséget vinni.

Evéstől megszökni,
Szaladni a réten,
Engem már a kiáltás csak
Távolból kísérjen.

Tüzes nyári napon
Fűben meglapulni,
Gyermekláncfű bő termését
Messzire elfújni.

Hosszú országúton
Hajtani karikát,
Vidám versenyben szaladni,
Amíg az est leszáll.

Gyümölcskertbe besurranni,
Zöld barackot enni,
Nyárban, szélben, hóviharban
Lakásból kiszökni.

Homokot jól megvizezve
Finom tortát sütni,
Hegyi patak árja ellen
Gátat építeni.

Eső után fényes füvet
Gyönyörködve nézni,
Mire feljön a szivárvány
Tízszer körbefutni.

Tarka vásárba elmenni,
Mindent körüljárni,
Sátoroknak színpompáját
Újból megcsodálni.

Decemberi csendes estén
Karácsonyfát várni.
Gondolatok színes szárnyán
Felhők között járni.

Iskolába járogatva
kisdiáknak lenni.
Minden órát átizgulva
Szekundákat szedni.

A sok rosszaságért
Zabon térdepelni.
Összekötni a kis batyut
És világgá menni.

Szeretnék még egyszer
Kiscipőben járni.
Csak – még egyszer,
Egyetlenegyszer
Bohó gyermek lenni.

(A vers a Zsiráf című diákmagazin 2000/nyári számában jelent meg)