Családi Nap és csoda az Eötvös Könyvtárban
(képes beszámoló a cikk végén)

-Goldoványi Zoltán könyvtárvezető nyitó, üdvözlő szavai után én beszéltem a családok szerepéről. A régmúltat is érintve jegyeztem meg, hogy jobbára a családok alkották az egységes, jól működő államot. A család mindennek az alapja, ott szívja magába egy gyerek a közösségi szellemet, a családi összetartó erőt. Ezt a saját családomra is visszavetítettem, és a jelen életvitelben is a család az összetartó erő. Az utódok pedig – mindenhol az unokák-, akik továbbviszik akár a génjükben, vagy az elsajátított tudásban a család fő szerepkörét. Épp ezt illusztráltam saját versemmel is, melyet Enyedi Béla zenésített meg.
A programban ezt követően Kanizsa József Simon M. Veronika kérdezte a családi múltjáról, jelenlegi családi életükről. A festőművész elmondta, hogy éppen a férje adja elő a megzenésített verseket, és az ő családi életükben is mindig a munkamegosztás játszott főszerepet. Az unokája festészettel is foglalkozik, és erre nagyon büszke. A Festőtanodában, ahol tanít, illetve, ha bármerre megy kurzust tartani, mindig a családi hangulat a jellemző, és ez egyben az összetartó erő is.
A könyvtár termeinek falain Simon M. Veronika mesterségekről készített festményei, míg a kisteremben írók, költők portréi láthatók március 1-ig.
-A programban közreműködtek a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium tanulói, akik az iskola nagycsaládi közösségében sajátítják el a közösségi életet, a közösségi szellemiséget: Veres Kinga, Nagy Petra gimnazisták énekeltek, míg Salis Julien Priscilla és Nagy Bálint verset mondtak. Felkészítő tanáruk: Békéssy Gizella. A diákok után Király Lajos Krúdy-díjas író, költő, műfordító az unokáihoz írt verseit mondta el, többet közülük angolul is. Van, amit el is énekelt.
Stancsics Erzsébet, Táncsics Mihály leszármazott Krúdy-díjas író, költő is saját verseit, Szántai Sándor Krúdy-díjas író, költő gyermekkori verseit mondta el, míg Enyedi Béla Király Lajos és Stancsics Erzsébet egy-egy megzenésített versét adták elő. Majd jött a meglepetés: Simon M. Veronika egy megható, drámai, családtörténetet olvasott fel. Sokak szeméből kicsordult a könny. S lássunk csodát! Felállította a négytagú családot, és megkérte a két fiatalt, Dórát és Pétert, akiről szó volt a drámai leírásban, hogy mutassák be a bekeretezett festményeket a közönségnek. Felállva, kitörő vastapssal köszöntötte a közönség Dóra és Péter festményeit, a családot és Veronikát, aki a leírásban a tanárnő volt, és aki ezt a csodát el tudta érni, mivel a gyerekek személyiségzavarban, hallás- és beszéd problémával küszködtek. Természetes, hogy a gyerekek is megszólaltak, és az édesanya, aki elcsukló hangon említette azt a felismerést, pedagógiai módszert, amit Simon M. Veronika tett, ahogy a „sérült gyermekeivel” foglalkozott a kurzusokon, mintegy terápián, s azóta bátrak, közösségi életet élnek, mernek emberek közé menni, és a beszédtechnikájuk is sokat csiszolódott, javult. Dóra és Péter élete, életvitele teljesen megváltozott, és boldog családi életet élnek. Simon M. Veronika meglepetése, inkább csodatevése a jobbagyfélteki festőművészi technikára való átállítással be tudja vonni még a sérült gyermeket is az alkotás folyamatába. A mai családi életben ez nagyon kell, amikor sok a sérült gyermek. A viharos taps, dicsérő szavak után M. Jankó János költő: Búcsú anyámtól című verssel zárult a meglepetésekkel teli teadélutános családi napi irodalmi-képzőművészeti rendezvény. Mosolygó arcok, kézfogások, gratulációk…

Kapcsolódó cikkek:
Művészetek gyűrűjében
Kiskarácsony az Eötvös Könyvtárban
Mátyásföldi jászok üzenete

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)