Csak a lába fáj néha a 101 éves Margit néninek

Akkor kapta ezt a lakást az önkormányzattól, amikor rendelet alapján megszűnt a kényszerbérlet. A kerületi önkormányzat részéről Hajdu László, polgármester, Kovácsné Márkus Éva, a Szociális és Egészségügyi Osztály vezetője, Marsovszky Györgyné, önkormányzati képviselő, a Szociálpolitikai és Egészségügyi Bizottság elnöke, Baracskay Éva, önkormányzati képviselő, a Művelődési, Oktatási és Sport Bizottság tagja valamint a Micimackó óvoda gyerekei köszöntötték Margit nénit születésnapja alkalmából. Ajándéknak a hatalmas virágcsokor mellé a kerületi önkormányzattól az ünnepelt lakásának minden ablakára reluxát kapott.
– Soha nem jártam dolgozni. Az uram azt mondta, akinek két gyereke van, annak otthon a helye – mesélte Margit néni. Azért én titokban kijátszottam őt, mert szerettem kézimunkázni és a Háziipari Export Szövetségnél bedolgozóként hímzést vállaltam, így megkerestem a „tűpénzt”, amiből egy kicsit magamnak vásárolhattam például sálat. Emellett nagy természetjáró voltam a korábbi évtizedekben, amíg bírtam. Amikor a tévében láttam a Nekem ne lenne hazám című filmsorozatot, mindig mondtam, itt én is jártam gyalog: a Tátrában, a Mátrában, az Erdélyi havasokon. A férjem nem jött velem soha, mert ő az első világháborúban vitte a géppuskát a vállán és nem akart többet hegyet mászni ezután. Engem viszont soha nem akadályozott meg semmiben. Volt, hogy a fiammal hajnalban Palotáról gyalog felmentünk napkeltét nézni a Csillaghegyre és reggel kilencre már itthon is voltunk. Ma is egészségesnek érzem magam: látok, hallok mindent. Csak az egyik térdem fáj néha, bár ennek ellenére a barátnőmmel eljárok a Rákos úti vagy a Széchenyi téri református templomba rendszeresen.
Még sok, sok boldog évet kívánunk Margit néninek családja körében.