Cím nélkül- meglepetésekkel tele
(képes beszámoló a cikk végén)

Amint Dalos Olivér elmondta Breczek Margit munkáit, életútját folyamatosan követte, Buzási Gábor életének folyama azonban nem volt mindig a szeme előtt.
-Grafika és festészet. Ez a jellemző mindkettőjükre. Ám amíg Margitka felfogása a festészetből indul ki visszafogott színhasználattal, technikai játékossággal, miközben kollázsokat is szeret készíteni, addig Gábor munkáiban a kettősséget látom: a geometrizáló vonalakat, a szentendrei festészet folytatását, illetve az improvizatív vonulatot. Olyan távol-keleti írásnyomokszerűek az alkotások. Úgy érzem, egy nagyon jó kiállítást sikerült létrehozniuk.
A kiállítás megnyitót Lengyel Péter, a Hubay Zeneiskola művésztanárának tubajátéka színesítette.
Ám a kiállításon – meglepetésként- Sorki Dala Andor festő-, grafikusművész, művésztanár is részt vett, aki Buzási Gábor tanára volt hajdanában. Ő fogalmazta meg a kiállítás megnyitót követően a két kiállító művészről gondolatait
-Nehéz dolguk van, hiszen három dolognak kell egyszerre megfelelniük. Az első, hogy hitelesnek kell lenniük önmaguk előtt. A második, hogy megmérettetünk a tanítványaink előtt, hitelesnek kell lennünk mindenkor. A harmadik, hogy a kiállításnak meg kell felelnie a kor kihívásainak- mondta.
E gondolatokat fűzte tovább Breczek Margit.
-Hitelesnek kell lennünk magunk előtt: talán ez az egyik legfontosabb. Minden kiállítás egy állomás, megállás, ahol önmagát értékeli a művész és továbblépéseket keres. Ez nem könnyű, hiszen, hogy lenne könnyű önmagunkkal szembenézni, de ez „szerencsére” elkerülhetetlen. Szerettük volna bemutatni azokat a kompozíciós és technikai, vizuális kísérleteket, amely fontosak számunkra a tanulmányrajzok mellett. Sokan ismerik alkotásainkat, én több kiállításon bemutatkoztam már a kerületben, ahol tájképeim, tanulmányrajzaim láthatóak voltak. Buzási Gábor fotóival művésztanári tárlaton Pécsett találkozhattam. A kiállításon bemutatott kompozíciókat, képeket kevesen láthatták.
A második gondolathoz annyit érdemes hozzáfűzni, hogy csak úgy tudunk továbblépni a művészetben, ha nem csak önmagunk, de mások előtt is megmérettetünk: Csodálatos érzés volt, hogy egykori és mostani tanítványaink ott voltak a megnyitón, hosszasan beszélgettünk „régi dolgainkról”, amelyek oly közel vannak ilyenkor…
1999-ben indult el az első képzőművészeti csoport a Zeneiskolán belül, festészet majd grafika tanszakon, 2002-től szobrászat tanszakon, majd 2006-tól fotó tanszakon, amelyet Buzási Gábor tanít a grafika tanszakos csoportok mellett.
A harmadik gondolathoz, mely szerint a kiállításnak meg kell felelnie a kor kihívásainak, annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a kompozíciók, a „képépítés” ugyanolyan része a pedagógiai munkának is, mint a tanulmányok készítése. A legjobb, ha a tanulmányrajzok és az egyéni kifejező erő egyensúlyban marad, mindkettő nagyon fontos és elválaszthatatlanok egymástól.
A kiállítás, úgy érzem, jól illeszkedik a Zsókavár Galéria kortárs kiállítás sorozatába, amelyet Simon Patrícia, nagy szeretettel, odafigyeléssel és gondoskodással szervez.
Az alkotások február 19-ig tekinthetőek meg a Zsókavár Galériában.

Kapcsolódó cikkek:
Improvizációtól a grafikáig
A tehetség utat tör magának
András és György
Pedagógiai Szakmai Programok és a Tehetség Napja
Mozgó- és álló(képes) alkotások sikere Újpalotán
Bernecebarátiban alkottak, a Hubayban kiállítanak
Hatodszor is Bernecebarátiban
Mester és tanítvány közös kiállítása
Művésztanárok maguk között és a külvilág felé

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)