Céhek után Ipartestület

Kiss Emíliától, a Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjétől megtudtuk, a helyi ipartestület első elnöke Komáromi László volt, akiről utcát is elneveztek. Ez a mai Telek utca, amely az új nevét 1953-ban kapta. Ami a szervezeti felépítést illeti, az ipartestület vezetését a közgyűlés és az elöljáróság gyakorolta, valamint különféle bizottságok jártak el az egyes ügyekben, ilyen volt például a békéltető bizottság. A hivatali felügyeletét a polgármester gyakorolta. Tagjainak éves tagdíjat kellett fizetniük.
A testület aktív társadalmi szerepet töltött be. A századforduló táján iparostanonc iskolát hoztak létre, később megalakult a főleg fiatalokat tömörítő kulturális-nevelőszórakoztató funkciókat betöltő Iparos Ifjak Köre. Az Iparosotthont 1910-ben Újpesten építették fel, melyben 1912-től működött az Iparos Kör, aminek támogatója gróf Teleki László volt.
Az ipartestület 1937-től saját újságot is kiadott, a Rákospalotai Iparos Közlöny
kéthavonként, 8 oldal terjedelemben jelent meg. Szintén 1937-től a testület nevét megváltoztatták Rákospalotai Általános Ipartestületre. Ezen belül a hentes és mészáros, szobafestő és mázoló, kőműves, asztalos, női- és férfi szabó, borbély és fodrász, vas- és fémipari, lakatos, cipész és csizmadia, sütő (vagyis pék) szakmák képviseltették magukat.
Az évek múlása újabb változásokat hozott. A kisüzemeket 1945 után javarészt államosították. Ez történt Naszádi András műbútorasztalos mesterrel is. Az általa készített ebédlőgarnitúra mellett unokája, Reiszné Naszádi Magdolna megőrizte a régi fotót, amelyen nagyapját az egykori műhelye előtt, inasai körében örökítették meg.
Őrzi a rákospalotai ipartestület 1937-ben kiadott almanachját is, melyben a tagokat néhány mondatos ismertetéssel sorolják fel. Naszádi Andrásról leírják, hogy 1901-ben Rákospalotán született, 1925-ben szabadult fel (vagyis végzett,
mint inas) Újpesten, majd itt segédeskedett 1928-ig, amikor is saját műhelyt nyitott egy segéddel és három inassal. Tagja volt az Asztalosmesterek Országos Szövetségének. Az almanachban még korábbi címével, a Fazekas utca 3-al említve szerepel. Később vásárolta meg a Bácska utca 26–28. alatti ingatlant, ahol az új üzemét és családi házát felépítette. Egyik napról a másikra ezt veszítette el az államosítással.
Mivel Magdolna szülei dolgoztak, ideje jó részét nagyszüleivel töltötte, de vele, mint gyerekkel akkor az államosításról nem beszéltek. Arra azonban emlékszik,
milyen tiszteletteljes csönd támadt, ha nagyapja belépett az otthona melletti műhelybe, ahol az utolsó szögig minden szerszám, gép valaha az övé volt, de akkoriban már semmi sem.