Berecz András hazajár Újpalotára

Szinte hihetetlen, hogy bár Budapesten született, mégis ilyen ízesen meséli, beszéli a magyar nyelvet. Sőt, mint sokan tudják, festőnek készült, majd jogásznak tanult. Ám három évi jogi tanulmányok után kanyargós úton ( erdőművelő, sétaút karbantartó is volt) eljutott a mesék, dalok világáig: megalapította az Ökrös és az Egyszólam együttest. Utóbbival főleg pásztorzenét, a mezők hangját adja elő, és szóló előadóként is több mint huszonöt éve szórakoztatja a közönséget énekével, míg két évtizede mond mesét. Folklorista kutatóként gyűjt, könyveket ír, fotóz, feldolgoz, CD-ket ad ki. Többek között megismerkedett a csuvas nép költészetével, amely rokonságot mutat a magyar népköltészettel. Így adta ki a „Rokonok söre, Csuvas népköltészet” című könyvét, melyben a rokondicsérő sördalokról is ír. Mint megtudtam, sok-sok liter mézes sör mellett énekelt a rokonság, a haragosok pedig ilyenkor kibékültek egymással. Gennadij Ajgi csuvas költő szerint, ha ezek a rokondicsérő sördalok nem lettek volna, akkor ők már régen nem lennének a térképen.
Ahogy könyvei, úgy Berecz András CD-i is népszerűek, így például a Felítő vagy a Szegen csengő című, melyhez Gyulai Líviusz Kossuth-díjas illusztrátor képeivel kiegészített kiadványok is tartoznak, melyek nemcsak illusztrációk, hanem továbbgondolásra késztető művek is egyben.
Berecz András életében meghatározó jelentőségű Erdély szeretete, ahol még fellobbannak gyönyörű magyar szavak. „Ahol babirkácsol az eső, amikor ritkásan esik, olyankor azt is mondják az ott élők, na ennek elmegyek a sorja közt. Ahol a havasokban szájmuzsikával hűdítenek a pásztorok egymásnak, átkiáltanak, most figyelj, most fontos dolgot fogok mondani. És ahol hehent az, aki túl díszesen énekel, és brünnyög, aki nem.”
Berecz Andrást mindenütt szívesen fogadják, ő pedig megy – járja az országot, Európát és a tengerentúlt. Megy napsütésben, babirkácsoló esőben, télen-nyáron, megy és viszi magával a népmeséket, dalokat, hogy mentse, amit még lehet.

Kapcsolódó cikkek:
Kulturális körkép
(képes beszámoló a cikk végén)