Bankjegyek is őrzik kézlenyomatát

-„Sokszor keresgélek a régi irataim, levelezésem, fényképeim, kiállítási katalógusaim, művészpályám dokumentumai, évekkel ezelőtt fontosnak vélt emlékeim között. A múlt időt szigorúan minősíti, hogy vajon érdemes volt-e megtartani, megőrizni és újra a fiókba tenni vagy eldobni, kiselejtezni a hajdan gondosan eltett és nagyon fontosnak becsesnek tartott, az évekkel ezelőtti eseményeknek, történéseknek a dokumentumait?”
Ahogyan készültem erre a megnyitóra, az emlékeimben felidéztem azt a közös
kiállítást, amelyet 1992-ben rendeztünk a balassagyarmati Madách Imre
könyvtárban. Balassagyarmaton élt és alkotott Horváth Endre grafikusművész, a néhai művészeti igazgató.
A város vezetése is a műértő értelmiség lelkes támogatója a művészetnek, a
kultúrának. A grafikusművészetet ezért itt megbecsülik.
A kiállításunk alkalmából szép katalógus készült. Ez a dokumentum került a
kezembe a keresésé közben. A Pénzjegynyomda Grafikai Iskola a
grafikusművészek és a munkatársak egyetlen, szervezett, teljességre törekvő,
első és nem megismételhető megnyilvánulása volt ez a szakmai bemutató.
Szerény összegzése a kollégák munkásságának, akik Horváth Endrével
kezdődően a Tervező ( későbbi Művészeti) Osztályon végezték a munkájukat.
Néhány történeti adatot érdemes felidézni pár szóban. A Magyar Nemzeti Bank
1925-ben jött létre és ezzel az önálló magyar bankjegy gyártás is elkezdődött.
Azonnali igény volt a Pénzjegynyomda megszervezése és azoknak a
grafikusművészeknek és a szakembereknek az alkalmazása, akik a bonyolult és
magas szakértelmet kívánó feladatokat meg tudták oldani. 1926-ban már meg is
jelent az első, itt gyártott bankjegy, az ötpengős-előoldalán a Széchenyi
portréval. Ettől kezdve töretlen volt a szakmai pálya íve.
Ismerjük, hogy a magyar bankjegyek-kiváltképpen a pengős bankjegyek-
világszínvonalúak. A magyar képzőművészeti kultúra megbecsült művészei a pengő és forintbankjegyek tervezői és rézmetszői.
Nem kívánok részletesen foglalkozni a művészettörténeti értékeléssel, mert ezt jelentős művészettörténészek már megtették, például Supka Magdolna vagy Bereczky Loránd, de szeretném felsorolni Horváth Endre, Jaschik Álmos, Helbing Ferenc, és Nagy Zoltán nevét, akik ezt a történetiséget és a folytonosságot jelentik.
Nagy Zoltán volt az a művész, aki elgondolta, megtervezte és leginkább
szervezte, hogy egy szakmailag megalapozott, művészi ranggal bíró közösség
legyen a Grafikai Iskola. Nagy Zoltán 1940-ben került a Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdájába és Horváth Endre halála után 1954-ben nevezték ki művészeti vezetőnek.
A bélyegtervezésben, az alkalmazott grafika számos műfajában jelentős
munkásságot fejtett ki, de a festészet területén és kiváló műveket hozott létre.
Munkásságának elismerésére 1954-ben Munkácsy díjat kapott.
Személyes szerencsémnek tartom, hogy én a szakmát igazán tőle tanulhattam és így őt tekintem a mesteremnek.
Szeretném megemlíteni azokat a munkatársakat is, akikkel szintén együtt dolgozhattam, mindig szeretettel gondolom rájuk. Füle Mihályra, Kékesi Lászlóra, Kis Lászlónéra és Dániel Győzőre is.
Ez a szép kiállítás azoknak az igyekezetét is bizonyítja, akik nem hagyják veszni, elfeledni az értékeket. Köszönet érte a házigazdáknak, a rendezőknek a Bélyegmúzeumnak és a fiatal kollégámnak, Ceglédi Gábornak.
A Grafikai Iskola meghatározásáról. A művészettörténetben sok példa van arra, hogy a festők, szobrászok, grafikusok-tehát a művek létrehozói- társaságokat, szakmai műhelyeket, művésztelepeket alapítanak.
Ezek a közösségek alakítják és formálják a kor művészetét, tartalmi és stiláris
egységben próbálják megjeleníteni mondanivalójukat. Valójában ilyen szellemi
megfontolás és reális igény hozta létre ezt a virtuális Grafikai Iskolát. A
mesterség ismerete azt az eredményt is hozta, hogy külföldi bankjegyek
tervezésére és kivitelezésére felkérést kaptak a művészek.
A 40-es években román, belga, portugál bankjegy eredetik készültek, de a
későbbi időkben is közreműködtek a szakemberek a horvát, a bangladesi
papírpénzeknél.
A magyar grafikusművészet történetében a bankjegy műfaja és a rézmetszés technikájának, a tradíciónak megfelelő magas színvonalon történő művelése egy elismert minőség.
Pengős és forint bankjegyeinknek ezt a kulturális értékét olyan művészek hozták létre, mint a már említett Jaschik Álmos, Helbing Ferenc, Horváth Endre és Nagy Zoltán, aki személy szerint mintegy 38 éven át volt tagja ennek a művészeti alkotóműhelynek.
A 2003-as esztendőben a Pénzjegynyomdát átszervezték, vezetőket, szakembereket elbocsájtottak. Az eurobankjegy Magyarországon történő bevezetése igézetében- egy ostoba döntés következményeként- megszüntették és feloszlatták a Művészeti Osztályt. Ezzel az intézkedéssel egy közel nyolcvan esztendőn keresztül működő alkotóközösséget szüntettek meg.
Nagy Zoltán kiállításán ezeket a történeti vonatkozásokat is meg kell említenem.
Azt gondolom, hogy mindannyiunknak szép élményt jelentenek az itt kiállított
munkák. Nagy Zoltán művészete jelentős helyet foglal el a grafikusművészetünk történetében.
Ő és munkatársai az én emlékeimben mindmáig elevenen élnek, mert nemcsak
kiváló művészek voltak, de amikor a nehézségek közt helyt kellett állni, ezt ők
példamutatóan meg is tették- mondta Vagyóczky Károly, majd mindenki figyelmébe ajánlott ezt a nem mindennapi gyűjteményt.

Kapcsolódó anyag:
Nagy Zoltán
Tapolca, 1916 – Budapest, 1987
A magyar grafika és rézmetszés történetének kiemelkedő jelentőségű mestere.
1935-41 között a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában (később Iparművészeti Főiskola) végezte tanulmányait Helbing Ferenc és Haranghy Jenő növendékeként.
1940-től a Pénzjegynyomdában dolgozott Franke Ruppert osztrák származású bankjegytervező-rézmetsző tanítványaként.
1946 után részt vett a Horváth Endre által tervezett Forint bankjegyek metszeteinek elkészítésében.
1954-től – Horváth Endre halála után – a tervezőosztály vezetője, majd a Pénzjegynyomda művészeti igazgatója lett. Ugyanebben az évben a Népviseletek című bélyegsorért Munkácsy-díjat kapott.
1969-ben készítette el az 500 forintos címletű bankjegyet.
Számos munkáját őrzik múzeumok és magángyűjtemények.
1977-ben vonult nyugállományba.
1987-ben hunyt el Budapesten.
Munkássága meghatározó a Pénzjegynyomda grafikai iskolájának kialakításában, a hagyományok folytatásában.