Menu

Az ünnepnap mindannyiunk számára: Magyarország születésnapja – Cserdiné Németh Angéla

2022.08.22.

Az időjárás nem volt kegyes a Szent István napi megemlékezéshez, ám nagyon köszönjük azoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a kerületi rendezvényünket.

Cserdiné Németh Angéla csak egy rövid köszöntőt tudott mondani, utána az eső átvette a szót, ám ahogy ígérte a polgármester, közzétesszük az ünnepi beszédét.

Tisztelt Kerületi Lakosok! Ünneplő Honfitársaim!

Nehéz és mindannyiunkat próbára tevő hosszú két év, a világjárvány és a vele járó gazdasági válság után idén végre azt reméltük, hogy a sok megpróbáltatás után visszatér az életünk a normális kerékvágásba.
Ehhez képest keleti szomszédságunkban immár fél éve háború dúl: emberéletek vesznek oda, gyerekek, fiatalok és idősek sebesülnek és halnak meg. Családok szakadnak szét, otthonok és munkahelyek, falvak és városok válnak romhalmazzá. Európa közepén, az Európai Unió határán egy szuverenitásáért jogosan küzdő nemzet harcol – ahogyan azt a magyarok is számtalanszor tették ezer év alatt – egy birodalmi látomást hajszoló diktátor lázálmának pusztító emberi, környezeti és gazdasági következményeivel.

Ilyen körülmények között idézzük ma fel, hogy Szent István ezer éve államot alapított és országot épített – kiérlelt és határozott döntésekkel. Ő volt az, aki máig érvényes példát mutatott arra, hogyan lehet egy nemzetet felemelni és felelősségteljes politikával a biztos jövőbe vezetni. Uralkodóként tisztában volt sorsfordító szerepvállalásának jelentőségével és jövőt alakító politikája hatalmas tétjével. István király az akkori viszonyok modern és kulturális értékekben gazdag Európáját választotta – a kontinens egyik jegyzett, meghatározó államává formálva a magyar királyságot. Esélyt és biztató jövőképet, reményt és hitet adott egy erős, de másokat is tisztelő nemzet számára.

Apja, Géza fejedelem nevéhez fűződik a nyugat felé nyitás, Pannonhalma megalapítása, a fejedelemi hatalom megszilárdítása. István király érdeme volt a politikai orientáció megerősítése, az ezer éve még újításnak számító vármegyerendszer megteremtése, a központi irányítású haderő létesítése. Biztosította az adózás rendjének szabályozását, a pénzverést és a hivatalos írásos oklevelek bevezetését, az országos törvénykezés megszervezését, a magántulajdon létrehozását és általánossá tételét.

(…) tudom: a múltra épül a jövő. De tudom: nem a múltból épül a jövő. Ha nem a múltra épül, gyökértelen kaland lehet. Ha a múltból épül, korszerűtlen kísérlet lehet. A járhatatlan zsákutcát járható útnak nézni históriai vakság, vagy járható úttá avatni ideologikus akarnokság” – írta a néhai Poszler György, Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

A békét amilyen nagy odafigyeléssel és empátiával lehet csak tartósan megóvni, olyan aggasztóan könnyen le is lehet rombolni. Nemzedékeken átívelő, fájdalmas hazai tapasztalatunk, hogy a demokrácia – sokszor valóban fárasztó és időigényes – gyakorlata és intézményrendszere milyen törékeny és milyen súlyos árat kell fizetni az elvesztéséért. „A királynak – a legjobb királynak is – csak alattvalói vannak: a köztársaságnak – a szabad emberek társult közösségének – csak polgárai, akik egyként felelnek a haza üdvéért (…)” – mondta Göncz Árpád államfő több mint három évtizede.

Egyes politikai erők, pártok és közéleti személyiségek a tárgyalásban, a hiba, urambocsá a tévedés beismerésében lenézendő gyávaságot, megvetendő gyengeséget látnak csupán. Nincs valódi válaszuk a gazdasági, szociális és társadalmi problémák enyhítésére és orvoslására. Az elmúlt héten orvul megtámadott és súlyosan megsebesített Salman Rushdie író, akire az iráni rezsim vezetője egyházi átkot, fatvát hirdetett és hárommillió dolláros vérdíjat ígért annak, aki meggyilkolja, így fogalmaz Szégyen című kötetében: „Az ember roppant találékonyan meg tudja győzni magát arról, hogy önzése, hamissága, aljassága valójában nemesség és nagylelkűség.

Fajok keveredésének nemkívánatos voltáról beszélni a 21. században – ez elfogadhatatlan és szégyenteljes egy európai uniós országban. Ez nem politikai bátorság, ez nem patrióta kiállás és nem hazafiság: ez olcsó és átlátszó politikai szemfényvesztés.

Méltatlan Szent István örökségéhez, hiszen ahogyan a fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben olvasható: „(…) ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet (…) Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” A valódi politikusi erény és vezetői teljesítmény nem egyenlő a mégoly tökélyre fejlesztett politikai manipulációval. „Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben (…) nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni” – írta Bibó István 1948-ban.

Göncz Árpád köztársasági elnök 1993-ban mondott szavai ma is aktuálisak: „Összefogásra ítéltettünk: Fölösleges terheink – tévhiteink – egyike, hogy Európa – vagy a világ – hálával tartozik nekünk (…) Jövőnket (…) Európa, s benne Magyarország közös érdekére kell alapoznunk. De az érdekek közösségét bizonyítanunk kell – munkával, magatartással és meggyőződéssel.”

A mélyülő gazdasági válság, az elszabadult infláció és az egekbe szökő energiaárak idején egy ország vezetésének felelőssége a sokszorosára nő. Épp ezekben a vészterhes időkben kell politikacsinálás helyett valóban kormányozni, megfontolt és bölcs döntéseket hozni. Nincs vesztegetni való időnk: a politikai propaganda, a gyűlöletkeltés és az ellenségképek gyártása helyett józan belátással együtt kell küzdenünk honfitársaink veszélybe került létbiztonságának megóvásáért.

Ahogyan köztársasági elnöki beiktatásakor 1990 augusztusában fogalmazott Göncz Árpád: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.

A mai nap ünnepnap mindannyiunk számára: Magyarország születésnapja. Minden korábbinál nagyobb szükségünk van most az összefogásra és az együttműködésre. Ahogyan a sokak által ismert híres Zorán-dal szövege mondja: „A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel, A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el, (…) A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, (…) mondd, mit ér az ünnep? (…) mondd, hány perc az ünnep? (…) mondd, meddig tart?

Békét és reménységet kívánok minden kerületi ünneplőnek és egész Magyarországnak!

(Fotó: Csokonai Nonprofit Kft.)