„Anya gonosz, el foglak venni tőle” – egy XV. kerületi bántalmazott nő története

Hogyan kezdődött a kapcsolatuk, és mikor döbbent rá, hogy ez egy bántalmazó párkapcsolat?

Három évig voltunk együtt, amikor úgy döntöttünk, gyereket szeretnénk vállalni. Egy betegség miatt nekem csak lombikos eljárással lehetett gyerekem, ami sikerült is. Hat héttel a sikeres lombik után azonban a párom elhagyott. Akkor nem tudtam, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat volt, mert fizikailag még nem bántott – utólag döbbentem rá, hogy szóban, lelkileg viszont igen. Folyton azt mondta rám, hogy hülye, barom vagyok, mindig belekötött abba, amit csináltam. Én pedig úgy voltam vele, úgy sincs tökéletes férfi. A másik jel az volt, hogy én tartottam el, ő nem adott a közösbe. Amikor terhes lettem, és elment, azt mondta, neki nem kell a gyerek.

Miután elhagyta Önt, tartották a kapcsolatot?

Mivel lombik esetén ismert az apa, sokszor meg kellett keresnem, hogy beleegyezzen bizonyos döntésekbe. Ő nem akarta a nevét adni a gyereknek, így az én vezetéknevemet kapta. A szülésnél nem volt jelen, a kórházba sem jött be. Én szerettem volna, ha bíróság szabályozza a kapcsolattartást, ezért fél évvel a gyerek születése után elindítottam egy eljárást. Addig tartásdíjat sem fizetett, de nem a pénz volt a fő szempont, hanem hogy jogilag tisztázzam a helyzetet. Ez a per több mint két évig tartott. Az első nyolc hónapban nem látogatta a gyereket.

Utána rendszeresen tartotta a kapcsolatot a gyermekével?

Nem. Mindig próbáltam megbeszélni vele, mikor jöjjön, de soha nem akkor jött. Nálam voltak a láthatások, és amíg én főztem vagy házimunkát végeztem, ő volt a gyerekkel.  Az akkor kilenc hónapos gyereket többször otthagyta a pelenkázón, mosókapszulát adott a kezébe, hogy azzal játsszon. Egyszer kilógatta a második emeleten az erkély korlátja fölött – ekkor jeleztem a kerületi gyermekjóléti központban, hogy a gyereket az apa veszélyezteti. Nem történt semmi, azóta sem kaptam értesítést, hogy vizsgálták-e ezt, mi lett az eredménye. Hozzám kijöttek környezettanulmányt készíteni, azzal nem volt semmi probléma.

A bántalmazás hogyan kezdődött?

Mivel én ilyenkor mindig szóltam neki, hogy ne csinálja ezt a gyerekkel, ő ezen feldühödött. Többször felém ütött, lefelejt, megszorította a kezemet úgy, hogy belilult. A kislányom előtt azzal fenyegetett, hogy „úgyis el fogom tőled venni a gyereket”. Ez egyre többször fordult elő. Ekkor már ügyvédhez fordultam, és ő mondta, hogy jelentsem fel zaklatásért. Ez meg is történt, de a rendőrség visszadobta arra hivatkozva, hogy bár tényleg a testi erejével fenyeget, nem elég rendszeresen, hiszen csak öt alkalommal történt ilyen. Közben zajlott a bírósági eljárás, és minden tárgyalás után egyre agresszívebb lett. Soha nem a gyerek érdekelte, sose telefonált, nem kérdezte, hogy van. Sőt, azt mondta, csak úgy kaphatom meg a nyugalmamat, ha a lakásomat átíratom az ő nevére, akkor lemond a gyerekről. Ezt többször „felajánlotta”.

Az Életképek november 26-i számában megjelent Nem magánügy! című melléklet innen elérhető!

Az Ön saját tulajdonú lakásáról van szó?

Igen.

Mire hivatkozik ilyenkor, miért gondolja, hogy az ő nevére kellene írni a lakást?

Mert neki ez jár. Ennek ellenére engem nevez az eljárások során és a beszélgetéseinkben mindig nárcisztikus pszichopatának, és mondja azt, hogy nekem csak a pénz kell.

Mi lett a több mint két éves bírósági eljárás eredménye?

Kizárólagos felügyeleti jogot kaptam, tehát én gondoskodom a gyerekről, ő kéthetente egy nap látogathatja. Mivel már nagyobb a gyerek, magával is viheti. Egyébként ő sose akart kizárólagos, csak közös felügyeletet. Azonban azóta azt is kezdeményezte, hogy vegyék el tőlem a gyereket, és kerüljön állami gondozásba, sőt, előfordult, hogy arról győzködött, adjuk örökbe.

Mi történt ezután?

Én gondoskodtam a gyerekről, ő pedig elvihette kapcsolattartásra. A gyerekre ez borzasztó hatással volt. Minden alkalommal belázasodott a láthatás előtt, és sírt. A láthatás után a bölcsődében jelezték, hogy más a gyerek. Négyéves koráig nem volt szobatiszta, a láthatások után mindig bekakilt. Elvittem gyerekpszichológushoz, szerinte egyértelműen pszichés okai voltak ezeknek. A láthatásokon az apa olyanokat mondott neki, hogy „anya miatt nincs apukád”, „anya agresszív”, „anya úgyis ott fog hagyni”. Többször megírtam neki, hogy ezt hagyja abba, mert ezzel árt neki, erre ő küldött vissza nekem szülői elidegenítésről szóló cikkeket. Mindig későn hozta vissza a gyereket. Volt, hogy másfél, de volt, hogy három és fél órával a megbeszélt időpont után. Ezt megírtam a gyámhivatalnak, akik szóban jelezték neki, hogy hozza vissza időben a gyereket, és írattak vele erről egy nyilatkozatot. Ezután már csak félórákat késett.

Most már külföldön élnek. Ennek a bántalmazás az oka?

Régóta terveztem, hogy külföldre költözöm, a bántalmazástól függetlenül. Svájcba vagy Németországba szerettem volna menni, de pont a láthatások miatt közelebbi ország mellett döntöttem, nehogy ebből gond legyen. Tavaly októberben bejelentettem neki, hogy szeretnék egy szomszédos országba költözni. Ekkor közölte, hogy nem mehetünk, majd azt, hogy „mehettek, de annak ára van, meg tudunk egyezni”. Közben emiatt elindult egy bonyolult gyámhivatali eljárás, mert ahhoz, hogy külföldre menjünk, szükségünk van letelepedési engedélyre. Ehhez elvileg az apa beleegyezése is kellene. Én jeleztem, hogy ezt nem fogjuk megkapni. Időközben pedig meg is vert.

Ez hogy történt?

Decemberben lett volna két láthatási időpont, de a gyerek beteg volt, amit én jeleztem az apának. Minden ilyen alkalommal feljelentett, hogy akadályozom a kapcsolattartást. December végén megjelent nálunk, és azt mondta a gyereknek, hogy „anya miatt nem találkozhattunk”. A gyereket betette az autóba, rázárta az ajtót. Amikor kértem, hogy ne tegye ezt, elkezdett kiabálni velem, hogy „ne szólj bele, te mocskos kurva!” (rendszeresen így hív), majd ott a nyílt utcán megvert. Szerencsére az egyik szomszéd észrevette, hívta a rendőrséget. Közben a gyereket sikerült visszaszereznünk, fel tudtunk menni a lakásba, így a szomszéd szólt a rendőröknek, hogy mégse jöjjenek. Csakhogy közben a volt partnerem szintén kihívta a rendőröket azzal, hogy én nem adom neki oda a gyereket. A rendőrök végül emiatt jöttek ki hozzám, és amikor elmondtam nekik, mi történt, megértőek voltak, de azt mondták, nem tudnak mit tenni.

Milyen hatással volt ez a kisgyerekre?

Két-három napig nem beszélt. Rengeteget sírt, csak ölben volt el.

Tett feljelentést?

Másnap bementem a rendőrségre. Amikor a rendőr meglátta rajtam a zúzódásokat, akkor azt mondta: „ne szivasson”, nyolc zúzódás úgysem fog számítani, esetleg ha be lenne drótozva az állkapcsom. Egyébként ő maga is fel volt háborodva, azt mondta, „oda ne adja többet a gyereket”, és hogy meneküljünk el. Csakhogy ez nem így működik, ezt jogilag nem tehetem meg. Végül azt javasolta, szerezzek be gázspray-t. Ott december 23-án este 6-kor utánanézett, hol lehet kapni, milyet vegyek, és elküldött beszerezni.

És mi volt a volt partnere reakciója?

Január óta minden héten feljelent, hogy akadályozom a kapcsolattartást, és minden héten ugyanazt írja a beadványban. Egyébként jöhetne kapcsolatot tartani, de nem jön, viszont ilyenkor is feljelent. A külföldi címünket is megadtam, ide is eljöhetne. Annyi kikötésem volt, hogy a bántalmazás megelőzése érdekében a kapuban adom át a gyereket. Azóta egyszer jött el. Vártuk a kapuban, nem jött. Bementünk a házba, majd egyszer csak hallottuk, hogy rugdossa az ajtót, dörömböl, és nyomja a csengőt. Azóta nem jött, de már nyolc-tíz eljárás van ellenem folyamatban. Nemrég írt egy üzenetet: „Készülj, mert megyek”.

Bajban van? Így kérhet segítséget
Ha közvetlen veszélyben van: Rendőrség, mentők: 112
Ha sürgősen szálláshelyre, menedékre van szüksége: OKIT: 06-80-205-520 (0-24-ben hívható); Ökumenikus segélyszervezet: 06-1-382-0700
Ha konkrét tanácsokra vagy lelki segélyre van szüksége: NANE segélyvonal: 06-80-505-101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 18-22-ig, szerda: 12-14-ig ingyenesen hívható mobilról is),e-mail: info@nane.hu
Ha jogsegélyre van szüksége: Patent segélyvonal: 06-70-220-2505 (szerdánként 16 -18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig), chat ügyelet: szombaton 16-18 óráig, hétfőn 10-12 óráig, e-mail: jog@patent.org.hu
Az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központ elérhetősége: 1157 Budapest, Zsókavár u. 24-26. telefon: 06-1-414-0878

A feljelentéseinek lett eredménye?

A legtöbbnek nem. Kaptam egy végzést annak a láthatásnak a kapcsán, amikor megvert: engem büntettek meg 10 ezer forintra, és arra köteleztek, hogy további 5000 forintot fizessek ki neki autóbérlésre, mert az aznapi láthatáshoz autót bérelt. Számomra ez hihetetlen: engem vernek meg a nyílt utcán, és az állam még engem büntet meg, sőt, arra kötelez, hogy kifizessem az autót, amivel a bántalmazó engem jött megverni. Sőt, leírták, hogy „a körülményeknek nem megfelelő magatartást” tanúsítottam, mert nem kezdeményeztem ezután a beteg gyerek láthatásának pótlását.

Kapott valahonnan segítséget?

Nem. Amikor kértem a gyámhivataltól, gyermekjólétitől, sosem történt semmi. Jogi segítséget kaptam, de sok időbe telt, mire olyan jogászhoz jutottam el, aki értett a bántalmazásos ügyekhez: egy civil szervezet jogászához. Nagyrészt én nézek utána minden jogi információnak.

Mi az, ami segítene?

Ha az intézmények nem adnák alá a lovat. Amikor egyetlen egyszer rászóltak a gyámhivatalnál, hogy hozza vissza időben a gyereket, már annak is volt hatása. Az segítene, ha őt büntetnék, nem pedig engem. Elvileg minden ügyet, beadványt egyedileg megvizsgálnak, én mégis azt tapasztalom, hogy ez nem történik meg. Például a gyerek az én vezetéknevemet kapta meg, nem az apáét, emiatt az ügyintézők rendszeresen az én vezetéknevemet írják be az apa nevéhez, mert ugyanazt a szöveget kopipésztelik a határozatokba.

Hogy tud ezek után lelkileg a felszínen maradni?

Már nagyon nem vagyok a felszínen. Nem tudom feldolgozni ezt. A legnehezebb, hogy sehonnan nem kapok semmi segítséget. A fellebbezéseimet én magam írom. Senki nem veszi észre, hogy nemcsak az az egy jog létezik, hogy az apának joga van a kapcsolattartásra, hanem a gyermeknek is joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító környezetre. Az apa minden beadványában leírja, én miért vagyok gonosz, de azt sosem, ő mit adna a gyereknek. A bíróság és a gyámhivatal mindig feltette neki azt a kérdést, szereti-e a gyereket, de sosem azt, hogy mit tett konkrétan érte, pedig nem nehéz kikövetkeztetni, hogy aki erre nem tud mit felelni, annak milyen a viszonya a gyerekkel. Annak egyébként örülök, hogy külföldön vagyunk, de ez sem garancia semmire. Csak azt kívánom, hogy ennek minél előbb vége legyen.

Mire számít, mi fog történni?

Félek, mi lesz, ha megjelenik, de abban reménykedem, hogy itt, külföldön a gyámügy segíteni fog. Amikor elmondtam nekik, hogy a gyereknek az apja minden alkalommal elmondja, hogy „anya gonosz, el foglak venni tőle”, az ügyintéző mélyen megdöbbent. Néha pár napra megnyugszom, aztán jön az újabb feljelentés. A volt partnerem azt mondta, húsz évig fogja ezt csinálni. Az a legrosszabb, hogy tudom, hogy a kapcsolattartásról a gyerek úgy jön majd haza, hogy fél: fél, hogy elhagyom, elveszik tőlem. Újra bekakil. Nekem mégis oda kell adnom a gyereket.

Ámon Kata

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendezik meg. A kampány fő célja a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása – ennek érdekében tájékoztatást nyújt a jelenségről. Az akciónapban részt vesznek többek között civil szervezetek – NANE Egyesület, Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt –, valamint a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) – és egyetlen települési önkormányzatként a XV. kerület. Az akciónapról, a csatlakozók soráról a https://16akcionap.org honlapon tájékozódhatnak. A XV. kerület „Nem magányügy!” címmel tájékoztató, figyelemfelhívó, a segítségkérési információkat bemutató, 8 oldalas mellékletet adott ki az Életképek november 26-i számában – ezzel összesen 31 ezer postaládába jutnak el a nők elleni erőszakról szóló írások és a segítségkéréshez, -nyújtáshoz elengedhetetlen információk. A kiadvány itt pdf formátumban elérhető. A kerület fő pontjain, intézményeiben 200 darab A2-es plakát jelenik meg az önkormányzat kiadásában, a regi.bpxv.hu önkormányzati honlapon pedig december 10-ig cikksorozat olvasható – az Életképekben megjelent cikkek hosszabb verziói jelennek meg.