A volt kapitány a szakma csúcsára ért

– Kijelenthetjük, hogy ezzel az előléptetéssel a szakma csúcsára ért?
– Feltétlenül, mert bár nem ez a legmagasabb rendfokozat a belügyi hierarchiában, a dandártábornokká való előléptetés mindenképpen a szakmai karrierem csúcsa. Nagy megtiszteltetés volt számomra az októberi ünnepség, és az, hogy a belügyminiszter mellett a köztársasági elnök is személyesen gratulált nekem.
– Azt tudja, hogy a XV. kerületben még sokan emlékeznek önre?
– Sok barátom van a kerületben, ahol nyolc boldog évet töltöttem. Dr. Kökényesi Antal, akkori kapitány hívott maga mellé bűnügyi osztályvezetőnek és kapitány-helyettesnek 1992-ben. Ebben a felállásban dolgoztunk 1996-ig, amely nagyon eredményes időszak volt. Majd dr. Gáborjáni Szabó Attila lett a kapitány, akit két év után én váltottam. Akkor lett Galambos Ferenc alezredes, a jelenlegi rendőrkapitány a helyettesem, akivel nagyon jó munkakapcsolatba, majd távozásomat követően barátságba kerültem. Így mind a mai napig élő a kapcsolatom a kerülettel. De rajta kívül is sok barátom él arrafelé, és nagyon jól esett, hogy többen közülük az előléptetésem hírére gratuláltak nekem.
– Ma nem sok olyan rendőrt találni, aki már a ’70-es évek elején is aktív volt.
– Van néhány kollégám, aki hozzám hasonlóan régen kezdte a pályafutását, de valóban nem sokan vagyunk. Én sem rendőrnek készültem, aztán egy ismerősöm tanácsára választottam a nyomozó pályát. Pályafutásom főbb állomásai a BRFK, majd Zugló, a XV. és az I. kerület voltak. Szerencsére mindenhol hosszú időt tudtam eltölteni.
– Ehhez képest most a Parlamentben találkoztunk önnel.
– Az Országház nem először számít a munkahelyemnek. Még XV. kerületi
rendőrkapitányként a miniszterelnök rendészeti főtanácsadójának neveztek ki 2000-ben. Ez a megtiszteltetés a közelmúltban megismétlődött, ami azt bizonyítja, hogy a rendőrség felső vezetésének szüksége van a négy évtizedes tapasztalatomra.