A sebek nem gyógyulnak be

A jelenlévő népes pestújhelyi lakosság számára Bitvai Nándor, a Pestújhelyi Pátria Egyesület választmányi tagja idézte fel a korabeli eseményeket, így szólt arról is, hogy 65 évvel ezelőtt júniusban került sor az első szőnyegbombázásra Pestújhelyen, melyet néhány hónappal később újabb követett. Ekkor következett be a tragédia is, amikor egy fel nem robbant aknát hatástalanítás nélkül szállították a 87. számú Állami Óvoda telkéről a temető melletti szántóföldre, majd vissza Pestújhelyre a községháza udvarára. S bár a tűzszerészek eltávolították az érintésre beinduló gyújtószerkezetet, de nem vették észre a bombában rejlő második időzített gyújtószerkezetét.
A visszaszállított bombát emlékműként szerették volna felhasználni, és a legelemibb biztonsági intézkedések megtétele nélkül akartak egy szöveget vésni a bombára. A szörnyű robbanás ekkor következett be. Az ostoba szerencsétlenség során gyerekek, és felnőttek vesztették el családtagjaikat.
A kopjafánál a korábbi megemlékezéseken megkezdett hagyományoknak megfelelően Széchenyi Ferencné Tóth Erzsike néni helyezte el az első csokrot. Erzsike néni, aki maga is könnyebben megsérült ezen a helyen 1944. szeptember 19-én, 46 éves édesanyját veszítette el a robbanásban. Hét gyermekét hagyta árván az egyébként erős, egészséges, dolgos asszony, így Erzsike néninek 13 évesen kellett átvennie az ő szerepét a családban.
A megemlékezők sorában a XV.kerületi Önkormányzat nevében Podmaniczky Elek helyezte el koszorúját, majd a Pestújhelyi Pátria Egyesület tagjai és a többi jelenlévő egy-egy szál virág elhelyezése mellett gyertyát is gyújtottak az elhunytakra emlékezve.
A programot műsorukkal tették még meghatóbbá a Pestújhelyi Nevelési-Oktatási Központ diákjai, akik Kosztolányi Dezső versének tolmácsolását követően Telemann egyik darabját furulyán szólaltatták meg.
Az emlékező szavakat és a gyertyák, mécsesek gyújtását követően a téren összegyűlt emberek a program zárásaként közösen elénekelték a Szózatot.