Menu

A művészetért

2009.04.01.

Az elmúlt hetekben két kerületi művész-pedagógus is elismerésben részesült. A VIII. Magyar Karvezető Konferencia Záróhangversenye március 7-én a Regnum Marianum Templomban volt, ahol a 2008 évi KÓTA-díjak átadására is sor került több kategóriában, így életmű, zenekari, tanári, nemzetiségi, népzenei, zeneszerző-zeneírói, postumus, mecénás, kórus, kórusénekes és kórustitkár, karnagy.

Idén KÓTA-díjban részesült a Postumus kategóriában Cseszka Edit, karnagy, aki 17 évvel ezelőtt hunyt el. „A kodályi elveken nyugvó iskolai énektanítás egyik fáradhatatlan harcosa volt, túlságosan korán, 1991-ben bekövetkezett haláláig. Kiváló gyermekkórust vezetett, valamint 1961-től 91-ig, harminc éven át a Tavasz Nőikarral számos felejthetetlen koncertet adott. Hálával és szeretettel emlékezünk most rá ezzel a díjjal.”-olvasható a méltatásban.
Néhány nappal később Nagy Árpád Pika festőművész pedig Munkácsy Mihály-díjban részesült. Az alkotó tanár jelenleg az EVENTUS Üzleti, Művészeti Középiskola,Szakiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégiumban tanít. Korábban a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlettervezője volt, majd 1989-ben települt át Magyarországra. „Díszlettervezőként is szorgalmazója volt a kortárs képzőművészeti megoldások és a különös plasztikai minőségeket hordozó anyagok, mint a többi színházi tényezővel egyenrangú, hangsúlyos színpadi elemek szerepeltetésének. Magyarországra való áttelepedése után művészete egyre több egyéni megoldással gazdagodott. Egyfelől az új technikai megoldásokra nyitott intenzív művészetelméleti érdeklődése, másfelől alkotásainak egyre fokozottabban önfeltáró szubjektivitása határozza meg alkotói egyéniségének összetettségét. Művészi énjének kiteljesedése a Pantenon-csoportban, Elekes Károllyal és Krizbai Sándorral való intenzív együttgondolkodásban és alkotói interakcióban következik be. Szinte minden műfajban alkot, a szénrajzoktól a pasztelleken át az olajfestményekig, a combine paintingtől az assemblage- okig, a térplasztikákon keresztül az objekteken át az installációkig. A 90-es években készült munkáiban teret nyer egy sajátos, a groteszkből öniróniába hajló, a posztmodern szellemiségtől áthatott, fanyar hangvétel, amely munkásságát egyre karakteresebbé teszi. A MAMŰ vezetőjeként, valamint művészeti íróként is jelentős tevékenységet fejt ki.”-olvasható róla az ArtPortalon.