A Magyar Festészet Napján itt és ott

A Csokonai Művelődési Házban Fésűs Attiláné, az egyesület vezetője mondott bevezetőt a kiállítás elé, amely október 29-ig tekinthető meg hétköznap 9-21 óra között, hétvégén a ház programjaihoz igazodva.
-Bevezetőmben Kratochwill Mimi művészettörténész sorait idézem: „Eleven pezsgő élet, mozgalmas élet jellemezte Bernáth Aurél. Erről a művésszé vált tanítványok, és a mester maga is tesz említést írásaiban.
A sokféle fiatal tehetség, akiket a művészi pályára felkészített, szárnyai alatt fejlődött, teljesedett ki és kezdte meg önálló útját.
Közülük sokan a jövendő évtizedek művészetét, vagy annak egy részét irányadóan meghatározták, és meghatározzák. Sokan itthon és külföldön is elismert művészekké váltak.
Törődése velük legendássá vált. Nem mulasztotta el, hogy gondoskodásával, kiállításaik megnyitásával óvón-védőn figyelje és segítse őket.
Művészi tartásukban, az alkotásokhoz való viszonyukban mindig is érződik a mester véleménye, intelme, de humorát is magukba szívták.
Felismerhető sok tanítványa munkásságában- az ő művészetéből véve példát- a kompozíciós rend, a nagy felületek kezelésének módja, a kép koloritja, egészséges megjelenése.
Bernáth Aurél szárnyakat adó hitvallása ihlette őket. A nagy összekötő kapocs- egy életre szólóan az, hogy Bernáth növendékek lehettek.
Közös vonásuk: a minőséget, tehetségük szerint mércének tekintik, és a legjobb tudásuk alapján dolgoznak, hatását tovább hordozzák magukban, akár festők, grafikusok, illetve egyéb művészi pályán működnek, és ha stilárisan különböznek is.
Tanítványai- értékítéletükkel a mestert a magyar és európai festőművészet legrangosabbjai közé emelték.
A tanítványok a nagy mesternek járó tisztelettel őrzik emlékét, mert szellemisége növendékei körében nem múlóan, élményadóan velük maradt. Művészi hite, emberi értéke és magatartása nagy hatással volt tanítványaira.
Tiszteletüknek hangot adva, közös akarattal hozták létre 1995-ben a Bernáth Aurél Társaságot, mely azóta is aktívan, sikeresen vesz részt a kulturális életben- mondta Fésűs Attiláné.
A Bernáth Aurél Társaság tagjai Arató István, Ásvány György, Balogn Ervin, Bárdy Margit, Benedek György, ifj. Benedek Jenő, Benkő Katalin, Berecz András, Bér Rudolf, Bér Rudino, B. Séday Mária, Czétényi Vilmos, Csernus Tibor, Dezső József, Dienes Gábor, Eigel István, G. Nagy Nóra, Gruber Béla, Gy. Molnár István, Kapásné Káplár Éva, Kántor Lajos, Kokas Ignác, Koltai János, Kováts Nagy Ira, Kóka Ferenc, Kristóf János, Mácsai István, Meszlényiné Molnár Eszter, Molnár József, Nagy György Sándor, Orosz László, Papp Oszkár, Pásztor Gábor, Rábay Ridovics Ferenc, Somogyi Imre, Sugár Gyula, Sylvester Katalin, Szabó Ákos, Szabó Dávid, Szilárd Klára, Szirmayné Bayer Erzsébet, Tassy Klára, Tenk László, Udvardy Erzsébet, Urbán György, Vásárhelyi K. Tibor, Vecsési Sándor, Zöld Anikó.
A kiállítással párhuzamosan, pontosabban éppen október 18-án Pestújhelyen is megünnepelték a Magyar Festészet Napját.
„Ez a nap a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe.”- ez volt olvasható az ünnepre hívogató program ajánlójában. Valóban igazi ünneppé vált ez a nap, ugyanis- bár az időjárás nem volt oly kegyes- hideg volt, igaz, az eső nem esett, ám ezen a napon a közös alkotás mellett még egy program várta az érdeklődőket: a résztvevők közösen avattak fel a ház kertjében egy különleges közösségi teret, az Európa Várkert Alapítvány „Élhető világok” emlékhelyét, egy ősi, vesszővázas földkemencét, amiben rövid idő alatt máris elkészült az igazi kemencében sült tepertős pogácsa.
Amíg a kemencében a parázs pislákolt, addig a színházteremben a gyerekek és felnőttek Kissné Breczek Margit művésztanár vezetésével szebbnél szebb kompozíciókat készítettek ceruzával, fapáccal, temperával, színes ceruzával. Igazi kis műremekek készültek a szorgos kezek nyomán.