„A legjobb tantestület áll mögöttem”

A kitüntetett pedagógust 2010. augusztus 15-én nevezték ki a Károly Róbert Kereskedelmi Szakközépiskola, Szakiskola, Általános Iskola és Óvoda élére. Nagy szerepe volt abban, hogy a többcélú iskola önálló intézményekre válása zökkenőmentesen lezajlott. A díjban közrejátszott, hogy Kovács Tibor nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkezik. A hazai diákönkormányzatok működésének alapjait ő rakta le, hisz az országban elsőként már a 90-es évek legelején diákköztársaságot alapított a Nógrád megyei Bátonyterenyén. Erről, illetve a XV. kerületi munkájáról a Bogáncs utcai iskola igazgatói szobájában beszélgettünk vele.
Mindig nyitva van az irodájának az ajtaja?
– Igen, szeretem, ha a kollégáim bármikor utolérnek. Fontos, hogy állandó kontaktusban legyünk, és ez zárt ajtókkal nem működne.
Hogyan került a XV. kerületbe?
– Először egyszerű állampolgárként, hisz a feleségemmel és három fiammal Rákospalotán, a városközpontban vásároltunk lakást 2005-ben. A többcélú iskola vezetését pedig 2010-ben pályáztam meg. Én egyébként nem Budapesten, hanem Salgótarjánban születtem, ott tanultam, és sokáig a városban, illetve a környező településeken dolgoztam. Fiatal koromban egyik nagy vágyam az volt, hogy felnőttként majd azt a gimnáziumot vezethessem, melyben valamikor magam is érettségiztem. Nos, ez a célom 1996-ban teljesült, hisz akkor neveztek ki a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium élére, mely intézményt aztán hat évig irányíthattam. A fővárosba 2002-ben költöztünk, egyrészt, mert mindhárom fiam itt tanult, másrészt a feleségem is állást kapott, s mert nem utolsó sorban a Fővárosi Pedagógiai Intézet helyettes vezetőjévé, majd vezetőjévé neveztek ki.
A nógrádi nyugalmat követően nem volt szokatlan a nyüzsgő nagyvárosi élet?
– Természetesen Budapestet már korábbról jól ismertem, így tudtam, hogy mire számíthatok. Azt sem tagadom, hogy mindig is tetszett a nagyvárosi élet. A kontrasztot azonban tapasztalom, ha hazamegyek, mindig úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Sajnos, sokan elhagyták már a szülővárosunkat, én is rendszeresen a földijeimbe botlom. Már a Bogáncs utcai iskolában is találkoztam olyan pedagógussal, aki Tarjánból költözött Budapestre.
Három évig dolgozott a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, majd újabb feladatot kapott.
– A patinás Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium vezetésével bíztak meg. Négy éven keresztül sikerült az intézményt a főváros legjobb iskolái között tartani. Ám, ennek a történetnek is vége lett. Oktatási, szakmai, erkölcsi kérdések eltérő megítéléséből adódóan egyre nagyobb ellentétek feszültek köztem és a kerület akkori vezetése között. Így például 2007-ben az iskola pedagógusai 100%-ban csatlakoztak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által meghirdetett sztrájkhoz, én meg nem akartam korlátozni alkotmányos jogukban a kollégáimat. A fenntartó azonban úgy gondolta, hogy nem így kellett volna tennem, és ezért koholt vádakkal és fegyelmivel 2009-ben felmentettek. A munkaügyi per azóta is zajlik, már másodfokon is nekem adott igazat a bíróság. Úgy vélem, ez a kitüntetés egyfajta erkölcsi rehabilitáció az engem ért sérelmek és támadások után. Akkoriban ugyanis a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének elnökeként szakmai hibát nehezen követhettem el, márpedig az engem eltávolítók indoklásukban megalapozatlanul erre hivatkoztak.
2010-ben aztán a kerületben vállalt munkát?
– Azóta is nagyon örülök, hogy így történt. Ráadásul külsősként senkit sem túrtam ki az állásából, az elődöm ugyanis nyugdíjba ment, és én a megüresedett elnökigazgatói széket foglaltam el. A munkába pedig azonnal belecsöppentem, hisz a fenntartó döntése alapján a többcélú intézményeket tavaly nyáron szétválasztották, s nekem ezt a folyamatot kellett levezényelnem. Ezt követően pedig döntenem kellett, hogy az általános iskola és a középiskola közül melyik vezetését vállalom. Én hosszas gondolkodást követően a Bogáncs utcai iskola mellett döntöttem, amit azóta sem bántam meg, hisz a pályafutásom legjobb tantestületét érezhetem magam mögött.
Rákospalotán nem tervezi létrehozni a diákköztársaságot?
– Nem, mert egyrészt itt létezik már egy jól működő Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat, másrészt, mert a diákköztársaság az egy egyszeri és megismételhetetlen sikertörténet volt. Bátonyterenyén, az Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatójaként a rendszerváltását követően azzal a céllal alapítottuk, hogy a gyerekek játszva sajátíthassák el a demokráciát. A mi kis társadalmunk még Göncz Árpád köztársasági elnök érdeklődését is felkeltette, aki személyesen is felkeresett bennünket, majd a parlamenti irodájában többször is fogadta a küldöttségünket.