A Holocaust áldozatainak emlékére

Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántorának énekét követően a vallási szertartásokhoz használt hétágú menóra gyertyáit Deutsch László mellett David Admon Izrael Állam magyarországi nagykövete, Streit Sándor a BZSH elnöke,
Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ és a BZSH ügyvezető igazgatója, Rappaport Zoltán, a BZSH Újpesti Körzetének világi elnöke, Szinai úr, a körzet egyik legidősebb hittestvére és dr Derce Tamás Újpest polgármestere gyújtotta meg, majd Deutsch László főrabbi emlékezett a 61 évvel ezelőtt történt eseményekre.
-A fájdalom nem múlhat el, hiszen akkor hurcolták el többek között Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Szentendre zsidó lakosait. Az ő emlékükre lobbant fel Támmuz 20-án az emlékláng. Nem felejthetjük a gaztetteket, a rémületet!
Ezután a főrabbi beszélt az „Élet menete” felvonulás emlékeiről illetve arról, hogy a fasizmus kegyetlenkedéseit látva sokan hitüket vesztették. A rabbiknak azonban éppen az a feladata, hogy segítse visszatérni őket a hitükhöz.
A Káddis (halotti ima) közös elmondását követően az istentisztelet a zsinagóga kertjében, az emlékfal szomszédságában folytatódott, ahol Hajdu László polgármester az alábbi szavakkal szólt a gyászoló egybegyűltekhez:
-Engedjék meg, hogy itt is fejet hajtsak azon nevek előtt, azon 600 ezer ember előtt, akik áldozatul estek ennek az iszonyatnak és külön Rákospalota és Pestújhely itt lévő bevésett nevei előtt A magyar történelem szégyenfoltja, ami megesett több mint 60 évvel ezelőtt- olyan brutalitás történt akkor ember és ember között, magyar és magyar között, olyan éket és szégyent építettek be, amelynek nyomása még most is hat és elfelejteni nem lehet. Itt olyan emberek vannak felsorolva, akik magyarul beszéltek, a magyar nyelvet művelték, a magyar kultúrát gazdagították, olyanok, akik a magyar gazdaságot gyarapították, a magyar ipar megteremtői voltak, olyanok, akik az évszázadok folyamán katonaként is az életüket áldozták.
A megemlékezés kapcsán ezután Újpest polgármestere, dr. Derce Tamás szólt a gyászolókhoz, aki többek között elmondta, hogy amikor 1944-ben elvittek Újpest lakosságának egyharmadát még nem tudhattuk, hogy nagyon kevesen jönnek vissza, s közülük is sokan elmentek Izraelbe.
-Az évek folyamán egyre kevesebben lesznek azok, akik vissza tudnak emlékezni erre a szörnyű eseményre- mondta. Épp ezért itt szeretném elmondani, hogy a következő testületi ülésen én magam fogom beterjeszteni a következőket: 1944. júliusában városunk közel egyharmadát elvitték és soha nem emlékezünk ezekre az emberekre. Ezért minden év július 20-án ki fogjuk tenni a gyászlobogót emlékezve arra a több mint tízezer polgártársra. Azért tesszük ezt, hogy amikor mi már nem leszünk és nem lesznek azok a családtagok, akik még emlékezni tudnának, akkor is tudják az itt maradottak, hogy kiket gyászolunk.
Deutsch László a gyászistentisztelet befejezése előtt elmondta, hogy sajnos a hajdani újpesti közel húszezres zsidóságból 17 ezer embert vagoníroztak be, vitték el Káposztásmegyerre és onnan Auschwitzba. Közülük közel 2 ezer ember jött vissza csak. Az emléktáblán azonban csupán 9 600 név van a közel 3 ezer munkaszolgálatos mellett.
-Az elhunytak emlékére szóljon a kaddis ima- a Jiszgadal?!
A megemlékezés legvégén a résztvevők virág helyett a zsidó hagyományoknak megfelelően egy-egy követ, kavicsot helyeztek el az emlékfalnál.

Kapcsolódó cikkek:
Megújulhat a zsidó temető Rákospalotán
Pipacsba borultak a sírok