A hobbinál több, inkább szenvedély

-Egy művészeti kiállítást általában egy szakavatott ember nyit meg, én azonban azoknak a szemszögéből nyitom meg- ami nem baj-, akinek csak egyszerűen tetszenek a képek. A képek nagyon fontosak, ám az alkotó még fontosabb: N. Horváth Judit 1989 óta fest, számos kiállítása volt- itt a kerületben is. A képek magukért beszélnek, ám azt tudni érdemes, hogy az alkotónak 9 gyermeke és 3 unokája van, s a család mellett foglalkozik az alkotással is. Kívánom, hogy a továbbiakban is a gazdag családi élet mellett gazdag képanyaggal ajándékozzon meg mindannyiunkat.

A kiállítás megnyitását követően N. Horváth Judit a honlap újságírójának kérdéseire válaszolva elmondta, hogy 1989-ben Nyíregyházáról költözött Budapestre, majd közel másfél éve egy Mátraalján található csendes, festői környezetben él. Ez a táj a képein is visszaköszön.

-Nagybátyám Gábri Albert, aki ujjal festő és testvérem Dombrádi Horváth Géza, szintén festő mutatta meg az ecsetkezelést. Aztán a „Cigányfélórában” láttam a cigányfestők alkotásait. Ekkoriban 8 gyerekem volt még, s be akartam bizonyítani, hogy én is tudok ilyen alkotásokat létrehozni. 1992 végén közös kiállításom volt a bátyámmal és azóta folyamatosan önálló vagy csoportos kiállításon veszek részt. Így többek között a Néprajzi Múzeumban többször, a Nemzetközi Roma Képzőművészeti Kiállításon, a Kossuth Klubban, a Fáklya Klubban stb.

-A „Jézus letekint a romákra” című képemet például a CISZ vásárolta meg, s jelenleg az óbudai polgármesteri hivatalban van. Főként tájképeket és életképeket festek: ezen belül a roma embereket ábrázolom. Alkotásaimba a szociális érzékenységeimet próbálom belevinni, s ezáltal igyekszem üzenni a nem roma embereknek. Mindez a hobbinál több, inkább szenvedély.