Menu

A hagyományok megmaradnak

2011.03.21.

Immáron 13. éve írja ki a Kossuth Nevelési-Oktatási Központ azt a pályázatát, melyre a kerületben és kerületen kívül élő hagyományőrzők kilenc kategóriában (népi fazekasság, vessző- és gyékényfonás, játékkészítés természetes anyagból, szövés-fonás, nemezelés, textilmunkák, hímzés és csipkekészítés, bőrmunkák, gyöngyfűzés, fafaragás, egyéb pl. tojásfestés) küldhetik el remekműveiket. S bár évről évre eljut az újságíró erre a programra, mégis mindig talál még szebbet és még jobbat, mint az előző évben, években volt. Szemet gyönyörködtetőek azok az alkotások, melyeket a kisebbek és nagyobbak, a gyerekek, a felnőttek, a szülők és néhol a nagyszülők készítenek. Bizton állíthatom: itt a külső kerületben még létezik a hagyományőrzés. Nem véletlen, hogy ilyen színvonalas program várja a pályázatra érkezett alkotásokból álló kiállítás megnyitójára érkezőket.

Idén minderre március 18-án került sor, amikor is a megjelenteket- köztük László Tamás polgármestert, dr. Pintér Gábor önkormányzati képviselőt és Helmajer Lászlónét, az OMIS Iroda vezetőjét- az alábbi szavakkal köszöntötte Bikfalvi Borbála, az oktatási intézmény elnök-igazgatója, miután Fűzéry Blanka és Bakos Vincze 4. osztályos tanulók a kerületi népdaléneklési verseny első és harmadik helyezettje egy csodálatos népdalt adtak elő.
-Felgyorsult világunkban egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy egy kicsit megálljunk és visszatekintsünk a múltba. A múlt magába foglalja azokat a szokásokat, hagyományokat, amelyek évszázadokon keresztül életbe vágóan fontosak voltak egy-egy közösség számára.
A magyar népi kultúra hagyományos megjelenési formái napjainkban eltűnőben vannak. A közelmúlt és a jelen változásai lassan történeti távlatba állították azt a világot, amely ennek a kultúrának kerete és éltetője volt. Mai kultúránkat, ipar- és képzőművészetünket ezernyi szál fűzi ehhez a sok száz éven át formálódott örökséghez.
Köztudott, hogy minden népnek megvan a maga hagyománya, és amikor ezt ápoljuk, éppen az élet sokszínűségét védjük. Népművészetünk hagyományokra épül, és az egymást követő nemzedékek tehetséges népművészeinek köszönhetően állandóan változik, újabb motívumokkal, formákkal, színekkel gazdagodik. Minden valamit magára adó nemzet drága kincsként őrzi kultúráját.
Megnyugvással tölti el lelkemet, hogy ma, amikor olyan világot élünk, amikor felborult az értékrend, a valódi, életet adó és továbbvivő értékek elsikkadnak, elvesznek; a gyorsan elérhető, úgymond “sztárságot” eredményező, tartalom és tudás nélküli “karrier” a cél, akkor itt az intézmény falai között olyan értékeket ápolhatunk legjobb tudásunk szerint, ami mindenki számára követendő például szolgál. Ide illőek Ady Endre évszázados szavai: “Akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők vigyázzatok a vártán!”
Gyakran beszélünk arról, hogy a gyerekeket nemcsak oktatjuk, hanem neveljük is. Neveljük az előttük élt életünkkel, az együtt töltött tanrenden kívüli idővel, az iskolai környezettel – mindennel.
Sok gyereket láttunk már felnőni, felnőtté válni az elmúlt évek alatt. Láttuk, hogyan telik meg tartalommal, tudással, tehetséggel egyéniségük. És láttuk, mi minden segíti hozzá őket ahhoz, hogy megtapasztalják az élet sokszínűségét, szépségét. Reméljük ez a kiállítás is hozzásegíti őket ehhez.
A népművészet Palotai Mestere, Kismestere című pályázatunkra beérkezett alkotásokból idén 13. alkalommal rendezünk kiállítást. A pályázattal kezdetektől az a célunk, hogy hozzájáruljunk kerületen belül, és azon túl a magyar kézműves hagyományok ápolásához, megismertessük gyermekeinkkel népi kultúránkat.
Mert – ahogy Kányádi Sándor szép sorai mondják:
„Falak omolhatnak,
kövek is váshatnak,
magaslik, nem porlad
a megtartó példa”.
Köszönettel tartozunk minden művésznek és kiállítónak azokért az alkotásokért, amelyek a gyerekeinket, a tanítványainkat, ha csak egy percre is, lenyűgözik, elgondolkodtatják, megtanítják valamire. Megtanítják arra, hogy mitől szép a környezetünk. Megtanítják arra, hogy sokféle szemmel lehet nézni a világot.
Önök, hál’ Istennek őrizték ezeket a tárgyakat, vigyázták, és most már hagyományosan megmutatják nekünk azokat a kincseket, amiket nem csak őriznek és vigyáznak, hanem mindannyiunk okulására és gyönyörködtetésére elénk tárnak, saját kincses ládájukat közkinccsé teszik.
Ez a kiállítás minket is megajándékoz azzal a lehetőséggel, hogy egyedinek, különlegesnek, szépnek lássuk mindazt, amit eddig esetleg csak hétköznapinak, mindennaposnak tartottunk.
Minden kiállított darabban benne van az alkotó szíve-lelke, egyénisége, mesterségbeli tudása és művészi ambíciói- mondta az elnök-igazgató, majd miután minden kollegájának megköszönte a munkát, külön kiemelte a kiállítás szervezőjét-irányítóját, Kálvinné György Gabriellát, akinek egy csokor virággal köszönte meg tevékenységét.
A tanárnő egyben az est további részének moderátora is volt, így miután átvette a szót, a pályázat előzményeiről szólt néhány gondolatban
-A népi kultúra reneszánszát éli. A népművészet a nép lelkének tükre és kifejeződése – vonalakban, színekben és hangokban. A KNOK első ízben 1999-ben hirdette meg a Népművészet Palota Mestere, Kismestere cím elnyeréséért pályázatát. Célunk, hogy felkutassuk és megőrizzük kerületünk hagyományait, és kiállítási lehetőséget biztosítsunk a kerületben élő népművészetet ápoló embereknek. A népi díszítőművészet a néptánccal, népzenével, népviselettel együtt alkotja a népművészetet. Beletartozik egy-egy táj dalainak, meséinek ismerete, a tánchagyományok őrzése, a népi hangszerek – furulya, citera – mesteri megszólaltatása is- mondta, majd a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény citerazenekara és néptánccsoportja rábaközi és délalföldi dallamokat adott elő. Felkészítő tanáruk: Mező Győző és Bakcsi Katalin, míg a 4.a osztályos tanulók a Tojásmese című népmese feldolgozását mutatták be.
Mint minden évben, idén is a népművészeti kiállítással párhuzamosan képzőművészeti tárlatot is megtekinthetnek a Kossuth iskolába látogatók. Idén az intézmény fennállásának 25. éve alkalmából az iskola volt tanítványainak munkái láthatóak, melyek rendezését Kissné Breczek Margit, a Hubay Jenő művészetoktatási intézmény művésztanára vállalt magára.
S hogy kik állítanak ki? A legfiatalabb 2010-ben, a legidősebb 1989-ben ballagott – Boka Dávid, Hagyó Viktória, Hanzelik Károly, Henri Gábor, Ipsics Zoltán, Koleszár Kata, Kristóf Péter, Lasányi Dániel. Lichteinstein Csilla, Molnár Zoltán, Novák Adrienn, Pásztor Hajnalka, Tellinger István, Tellinger Tamás, valamint egy édesapa: Kristóf László, aki bőrplasztikáival szerepel a kiállításon.
-Nagy öröm számunkra, hogy kerületünk kézműves mesterei, óvodásai, diákjai és kollegáink is elhozták alkotásaikat. Az évek folyamán pályázatunk híre a szomszédos kerületekbe is eljutott. Új pályázóinkat örömmel fogadtuk. A beérkező munkákból iskolánk könyvtárában gazdag kiállítást rendezhettünk. A szebbnél szebb palotai emlékek felidézik a rákospalotai emberek hagyományait és értékeit. Láthatjuk azokat a hímzéseket, népviseleteket is, amelyek az idő folyamán a palotai asszonyok védjegyévé váltak. Köszönjük a palotai családok áldozatkészségét, akik egy rövid időre átadták nekünk féltve őrzött kincseiket, melyek felidézik az ófalu régi hangulatát- mondta a program moderátora, majd a Szilas Néptáncegyüttes gy
ermek, ifjúsági és felnőtt csoportja tartotta meg műsorát.
Mielőtt Bikfalvi Borbála és László Tamás polgármester átadta volna az elismeréseket a Népművészet Palotai Mestereinek és Kismestereinek, néhány gondolatban szólt a megjelentekhez.
Többek között a múltról, a hagyományokról beszélt, így arról is, hogy a hajdani városmagot az iskola melletti kistemplom megléte őrzi. Mindemellett a szögletes épületek, a nagy formák vannak itt, és hiányzanak a rejtett dimenziók.
S bár kívül kerültünk téren és időn, mégis itt vannak ezek a fiatalok, akik a kiállított tárgyakon keresztül visszafoglalták a teret, az időt, a hétköznapokat pedig ünneppé varázsolják.

Elismerő oklevelet vehetett át:

Népművészet Palotai Mestere
Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes felnőtt együttese, Ágoston Zsolt, Tasnádi Attilláné, Czimmermann Márta, Gyimesi Ferenc, Kasza Józsefné, Keskeny Lászlóné, Kornis Klára Gyermekotthon volt szakiskolai növendékei, Rózsa Györgyné, Sárai Nándor, Szabó József, Ambrus Aladár, Balatoniné Rózsa Edit, Balogh Ramóna, Bódis Melinda Katalin, Czimmermann Mária, Ferencz Viktor, Halmai Antal, Hanzelik Lajosné, Izsák Eleonóra, Juhász Márton, Kanizsai Tiborné, Kaszás Lászlóné, Kéri Ildikó, Narday János, Nemes Károlyné, Paál Zsuzsanna Ph. D, Palota 15 Nonprofit Kft., Petrán Józsefné, Rammer Éva, Sájerné Fajd Eszter, Szurgyi Margit, Varga Józsefné, Baracskai Éva, Mészáros Ágnes, Baumann Ferencné, Blaskó Lászlóné, Csörsz Zalánné, Gaál Terézia, Osváth Árpádné, Gurmai Ferenc, Kabai Erzsébet, Kostyál Erika, Kőszegi Edith, Laukóné Solawa Éva, Tamási Teréz, Balogh Ramona, Hallássérültek Tanintézete növendékei, Kiss Attila, Kossuth NOK pedagógusai, Dömötörné György Judit, Knittel Ilona

Népművészet Palotai Kismestere
Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes gyermek és ifjúsági csoportja, Hubay Jenő Művészetoktatási Intézmény citerazenekara, Hubay Jenő Művészetoktatási Intézmény tánctagozatos tanulói, Micimackó Óvoda Kanga csoport, Balatoni Anna, Czabán NOK Klapka Óvoda, Száraznád NOK 9. évfolyamos tanulói, Kossuth NOK Szövőgyár utcai óvoda 5-ös csoportja, Kossuth NOK Régifóti úti óvoda Katica csoport, Pillangó csoport, Szitakötő csoport, Bóné Balázs, Kossuth NOK kézműves szakkörei, Nagy Attila Gedeon KNOK 4.n osztályos tanuló, Fűzéry Blanka KNOK 4.a osztályos tanuló, Bakos Vince KNOK 4.a osztályos tanuló

A népművészeti emlékek gyűjtői:
Aranyi Péter, Artnerné Dudás Zsuzsanna, Dudás Ferenc, Haffner János és családja, Hanzelikné Agócs Irén, Kozák Zoltánné, Ress Józsefné, Schubert József, Zágoni Istvánné

A népművészeti kiállítás az iskola aulájában és a könyvtárban, ami március 25-ig tart nyitva.

Kapcsolódó hanganyagok:


Képgalériák

Az ünnepség képekben