Menu

A csoda velünk volt

2009.06.05.

Május utolsó szombatján a Madách Színházban volt a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola vizsgakoncertje, ahol idén négy osztály mutatta meg eddig megszerzett tudását.

Miután Ábri László, a gimnázium igazgatója, majd Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója köszöntötte a lelkes fellépőket, tanáraikat, családtagjaikat, barátaikat és minden vendéget, köztük Hajdu László polgármestert és Németh Angélát, a MOS Bizottság elnökét, Szakál Júlia vette át a szót, aki az előadás műsorvezetője volt.
-Immár negyedik alkalommal köszönthetjük nézőinket. A négy évfolyam tanulói és tanáraik igyekeztek ismét hangulatos előadással megajándékozni önöket. Az első műsorszámot a 12. évfolyam mutatja be, melynek hangulata kissé eltér az eddig bemutatott spiccvariációktól. A darab címe: Tűhegyen
A nyolc táncosnő a 20-as 30-as éveket idéző hangulatban swingeltek piros és fehér fűzőben és boákkal, majd a 11. évfolyamosok C’est la vie című produkciója következett. A darab zene nélkül kezdődött, majd a fények játéka is fontos szerepet kapott a produkcióban. Ezt követően Szakál Júlia Tenki Tamás szavait tolmácsolta:
-2005. tavaszán egy késő este felhívott Szmrecsányi Ildikó tanárnő. Elmondta, hogy most indítanak egy rákospalotai gimnáziumban egy táncosztályt, akiknek hamarosan gyakorlati felvételi vizsgájuk lesz. Megkért, hogy segítsem ki őt ennek lebonyolításában. Én akkoriban az egyik saját csoportomnak éppen egy amerikai jazz stílusában készülő koreográfián dolgoztam. Így hát kézenfekvő volt, hogy ebből tanítsak be egy részletet. Attól a pillanattól kezdve folyamatosan nyomon követtem az alapító évfolyam sorsát. Amikor elkezdtem tanítani őket tizenegyedikes korukban, időről időre felemlegették a felvételi élményét. Úgyhogy mire eljutottunk a 12. év vége felé és felmerült, hogy mit táncoljanak az év végén, erre a koreográfiára szavaztak. Így hát nekiláttam visszatanulni ezt a táncot, kicsit át is alakítottam. Most kíváncsian várom önökkel együtt, hogy a már majdnem kész táncosok hogy adják elő ezt a táncot.
Fogadják olyan szeretettel, mint amilyennel mi készítettük önöknek!
Ezután egy esti tévéműsort- a Kontakt Csatorna műsorát- varázsoltak a 10. évfolyamosok a közönség elé.
Rómeó és Júlia klasszikus történetének egyik momentumát, a báljelenetet dolgozta fel Lemesánszky Mónika a következő koreográfiájában, melyet a 12. évfolyam táncosai és a 11. évfolyamból Ruzsa László mutatott be.
-Egy mesés álomba kalauzoljuk el önöket. Egy babaszobába, ahol a játékok- a balerínák, az ólomkatonák, a kesztyűbábok, a zenészek és a marionett bábuk- egyetlen éjszakára életre kelnek. A 9. évfolyam tanulói következnek, akik most mutatkoznak be iskolánkban először- hangzott el. A darab este játszódik egy kislány szobájában, aki lefeküdni készül. Az este folyamán a balerinák, a kesztyűbábok, majd a marionett babák együtt táncolnak, miközben a kislány alszik. A történet végén pedig a kislány felébred.
-Minden embert energiák mozgatnak. Energiák, melyeket elnyomunk, vagy szabadon engedünk. Energiák, amelyek közösen mozgatnak, melyek egymásra hatnak. Ezek hol erősítik, hol gyengítik egymást. Amikor az egymásra ható energiák felerősödnek, hihetetlen feszültség keletkezik. Széthasít, szétfeszít, felszínre tör és a tudattalan magával ragadja a testet- hangzott el, majd egy csodás előadást láthattunk az energiákról, illetve magáról a táncról.
A következő darabot a 11. évfolyam tanulói adták elő Ördög és Angyal címmel, majd a 12. évfolyam tanulói a Kánon című koreográfiával léptek a színpadra.
-Iskolánk a moderntánc oktatást kiegészíti néptánc oktatással is. Ezt a szakokat egy évig tanulják a növendékek. A táncosoknak mindig hatalmas élményt nyújt ez az egy év. Hagy tolmácsoljam önöknek mit éreznek a táncosok: Van egy csapat, ahol az uralkodó a jókedv. Van egy csapat, ahol előre visz a közös cél. Van egy csapat, ahol mindannyian összetartozunk. Ez a csapat mi vagyunk. Figyelj! Most mi jövünk. Következzen a 11.évfolyam- mondta Szakál Júlia, majd a produkciót követően ismét moderntánc következett a 12. évfolyam előadásában, melyet egy bevezető előzött meg.
-A nő: ember. Majdnem olyan, mint én. Persze van különbség. Két X. Neki kettő van belőle, nekem csak egy. Viszont nekem van Y, ami neki nincs. A nő gondoskodás, mellyel a leganyátlanabb, legelveszettebb napodon is királynak érzed magad. A nő alázat, mellyel tudatosítja benned, hogy bármit képes megtenni, bármit képes elviselni értetek. A nő illat, mely minden porcikádat átborzongatja, magához vonz, hogy csókolj bele a nyakába. A nő megújulás, mikor azt hiszed új nőbe szerettél bele, tévedsz, csak ő az , akibe újra beleestél.
A nő stresszkeltő faktor és antidepresszáns, ösztönlény és hűvös racionalitás. Néha lezseren kizárom az életemből, máskor ezernyi idegszálam is megfeszül miatta. A nő az, akit -bár nagyon szeretném -nem tudom megfejteni. A nő: hazatérés, megnyugvás, oltalom és oltalmazás, intelligencia, vita, bosszankodás, kibékülés, egymásratalálás. A nő fele-ség. Az egyik felem. Ha megtalálom. Ha megtalál- hangzott el, majd barack színű ruhában színpadra léptek a nők.
A műsorban ezt követően ismét a 11. évfolyam növendékei léptek fel a Játék című jelenettel. A produkció bevezetése pedig így hangzott: Az élet egy játék! Játszunk egymással, önmagunkkal, játszunk a zenével, a mozdulatokkal. A játék néha durva, néha nyugtató, de a játékra így is szükség van. Kell nekünk!
Mielőtt azonban az utolsó produkciót, a Most múlik címűt a 12. évfolyam táncosnői, valamint a 10. és 11. évfolyam táncos növendékei előadták volna, a tánctanárok vehettek át egy-egy virágcsokrot.
Majd következett a záró produkció, amely zene nélkül indult, és egy-egy mondatra sétáltak be a táncosok.
-Nők, akik csak vágyódnak az áhított férfi után.
-Férfiak, akik mindent megadnának, hogy megkapják a nőt, akit szeretnek.
-Barátok, akik kockára teszik a barátságukat egy múló kapcsolatért.
-Kapcsolatok, melyek az elmúlásé lettek.
-Szerelmek, melyek nem elegendőek, hogy két embert összetartsanak.
-Kapcsolatok, melyekhez nem elég a szerelem.
„Az élet csupa érkezés és távozás.
Azért amit magunkkal viszünk, cserébe otthagyunk valamit.”- hangzott el, majd a zenére a táncosok királykék és fehér ruhában táncolni kezdtek.
A vizsgaelőadás produkcióiért hatalmas tapsot kaptak a résztvevők.
További sok sikert!