Menu

A budapesti gettó felszabadulásának 71. évfordulója

2016.01.18.

71 évvel ezelőtt szabadult fel a fővárosi zsidóság jelentős része számára kényszerlakhelyül kijelölt pesti gettó. A Szálasi-kormány idején, 1944 novemberétől 1945. január 18-ig, a szovjet hadsereg megérkezéséig a budapesti VII. kerületben működő gettóban élők száma 1945. januárra megközelítette a 70-80 ezer főt. A nyilas uralom és Budapest ostroma alatt több ezren lelték itt halálukat, több tízezren pedig rengeteg megaláztatás, mérhetetlen rettegés és nélkülözés árán, személyes és családi tragédiák sorát megélve élték túl a gettóban töltött hónapokat.

A gettó több mint négy és fél ezer lakásában élők egyre nagyobb nélkülözése, a zsúfoltság, a víz-, élelmiszer-és gyógyszerhiány miatt rövid időn belül emberhez méltatlan állapotok uralkodtak a gettó területén. A körbekerített, fegyveresek által őrzött gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint háromezer temetetlen holttestet találtak. Az ostromot és a nyilasok rémuralmát közel 70 ezer ember élte túl a „nagy” gettóban.

1941 és 1945 között a magyar zsidóság mintegy kétharmada elpusztult. Hatalmas, máig nem gyógyuló sebet kapott a magyar társadalom azokban az években. A náci és nyilas uralom idején ártatlan és védtelen magyar állampolgárok, zsidó honfitársaink emberi méltóságát semmibe véve eltiporták a jogot, az emberséget, az európai szellemiséget, a civilizáció alapértékeit.

Márai Sándor 1944-es naplójában a következőket írja: „ …Egy sárgacsillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre – a gyerek megmenekült és egy intézetben él – a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolc éves. A verset ő választotta. Ezt szavalja: ’Magyar vagyok, magyarnak születtem / Magyar nótát dalolt a dajka felettem / Magyarul tanított imádkozni anyám / És szeretni téged, gyönyörű szép hazám.’ …s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán.”

Ezekben a napokban emlékeznünk és emlékeztetnünk kell a hihetetlen emberi nagyságról és bátorságról tanúbizonyságot tett Raoul Wallenbergre is, aki a svéd követség titkáraként minden létező lehetőséget és eszközt megragadva zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Raoul Wallenberget mindössze egy nappal a gettó felszabadulása előtt, 1945. január 17-én hurcolták el a szovjet hatóságok.

A náci eszmék tombolása, a magyarországi nyilas rémuralom sötét időszaka megmutatta, milyen tragédiához vezethet, ha szabad utat engednek a gyűlöletnek és az intoleranciának, ha az erőszak és a diszkrimináció intézményes formát ölt. Nem feledkezhetünk meg a vészkorszak áldozatairól, pontosan azért nem, hogy az utánunk jövő generációk ne veszítsék el a józan történelmi tisztánlátást.