’56 mindenkié

A Karácsony Benő parki emlékkopjafánál hajtott fejet a XV. kerületi önkormányzat 1956. október 23. emléke előtt. Az ünnepi műsorban közreműködtek a Dózsa Gimnázium tanulói és a XV. kerületi Fúvószenekari Egyesület művészei, beszédet pedig Cserdiné Németh Angéla polgármester és Bácskai Endre, az ’56-os Szövetség XV. kerületi vezetője mondott, aki maga is részt vett 1956 októberének eseményeiben.

’56 mindenkié

Október 23-a évről évre ráébreszt bennünket arra, hogy sokkal fontosabb az, ami összeköt, mint ami elválaszt minket egymástól – kezdte beszédét Cserdiné Németh Angéla polgármester. 1956 őszének fordulatai ugyanis úgy hozták, hogy október 23-a olyan ünneppé lett,  amelyet minden igaz patrióta polgár magáénak érezhet, még ha a közös ünnep lehetőségét időről időre el is akarják venni az országtól – hangsúlyozta a kerület újraválasztott vezetője. Természetes, hogy nem kell mindenben egyetértenünk, mindent és mindenkit ugyanúgy látnunk, ám vannak események és történelmi alakok, amelyek és akik mindannyiunk számára tiszteletre méltóak – emelte ki a politikus, aki felidézte Göncz Árpád köztársasági elnök 1990. október 23-án a Parlamentben elhangzott szavait is: : „…mielőtt még ’56 emlékének ápolása az iskolai ünnepélyek kötelező frázisáradatává sekélyesülne, szeretném kimondani, hogy ’56 mindenkié! Ha annyiféle volt is, ahány a résztvevője, ’56 egy volt és kikezdhetetlen. Olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek valamennyi sík felülete másként törik, más szögben veri vissza a fényt.”

A gondolat szabadsága

A történelemben semmi sem fekete vagy fehér, a szabadság pedig azt is jelenti, hogy az emlékezet és az arról való vita is szabad, a gondolkodás ugyanis nem tűr el rabigát, nem lehet előírni, hogyan lássuk a múltat, legyen az akár 1956 vagy 1989 – fogalmazott Cserdiné Németh Angéla. Egy köztársaság polgárai nem viselhetik el, hogy megmondják nekik, mire és miként emlékezzenek, ahogy egyetlen intézmény sem sajátíthatja ki a rendszerváltás emlékezetének irányítását. 1956 és 1989 örökségét ugyanis sérti, ha a sokszínűségüket tagadjuk, főként akkor, ha az elhallgatással, az események átírásával a hatalom saját szolgálatába akarja állítani ezeket a kiemelkedő pillanatokat, a felülről diktált történelem pedig elvágja a nemzeti hagyomány szálait – jelentette ki a polgármester, utalva az 1956 után emigrációba kényszerült Kende Péter történész szavaira, aki a forradalom emlékezetéről szóló könyvében úgy fogalmazott: „hagyomány csak olyan szokás vagy hivatkozás lehet, amelyet egyik nemzedék a másikra közvetlenül örökít át (…), amely az elődök feltételezett tapasztalatára, de annál is erősebben az átörökítők (mesemondók, tanárok, krónikások) hitelére, a beléjük vetett bizalomra épül”.

A választottak felelőssége

Ez a bizalom azonban nem csak akkor hiányzik fájóan gyakran a közéletből, ha a múltról van szó, de akkor is, amikor a jelenünkről és a jövőnkről szeretnénk beszélni – hívta fel a figyelmet Cserdiné Németh Angéla. A politikai filozófiában a bizalom kockázatvállalást ír le: nem tudhatom előre biztosan, mit cselekszik majd a másik, de vállalom a kockázatot, hogy jóhiszeműséget és kompetenciát feltételezek róla, elhiszem, hogy nem akar nekem ártani, és rendelkezik a képességgel, hogy jót tegyen, ha pedig így értelmezzük például egy választás eredményét, érthetővé válik az a felelősség is, amelyet a választott vezetőknek érezniük kell: jóakaratot és képességet feltételeztek róluk a választópolgárok, amikor szavaztak rájuk, és ennek az elvárásnak kell megfelelnünk, alázattal, empátiával, toleranciával, mert a hazugság ugyanúgy hazugság, a korrupció is korrupció, a becstelenség is becstelenség marad – nem mentség rá sem baloldaliság, sem jobboldaliság – jelentette ki a kerület első embere.

Egymásért és egymással

Hangzatos politikai szólamok, a közpénz-milliárdokból finanszírozott párt- és kormánypropaganda és az alternatív valóságépítés helyett a demokrácia mindennapi aprómunkáját kell most elvégeznünk, mindannyiunknak, közösen – hívta fel a figyelmet Cserdiné Németh Angéla, aki ismét Göncz Árpád szavait idézte: „Ne egymásból faragjunk hát ellenséget! (…) Éljünk hát bátran jogos örökségünkkel, ’56 szellemével, amely arra tanít, hogy egy nép, ha talpra áll önmaga védelmében, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes legyőzni előítéletet és ellenszenvet! Képes fölülemelkedni a kicsinyes érdekeken, képes közösen nemzetté nemesedni.” Igaz ez a gondolat az ország egészére, de igaz a helyi közösségekre, a helyi politikára is, mert a demokratikus célok megvalósulását az szolgálja igazán, ha egymásért és egymással közösen helyben, mi magunk is gyakoroljuk a demokráciát, hiszen közösségeink alkotják a köztársaságot – figyelmeztetett a politikus, aki azzal zárta szavait: büszke arra, hogy Rákospalota, Pestújhely és Újpalota lakói minden választáson, minden fontos, jövőt formáló alkalommal bátran és bölcsen, felelősségteljesen kiállnak önmagukért és egymásért.

Az ünnepség zárásaként a politikai pártok és a kerület nemzetiségi önkormányzatai és civil szervezetei helyezték el koszorúikat az emlékezés kopjafájánál:

• A XV. kerület Önkormányzata nevében Cserdiné Németh Angéla, Dr. Lamperth Mónika és Hajdu László helyezett el koszorút.
• A Horvát Nemzetiségi Önkormányzat nevében Kuzma István és Pótári Attila koszorúzott.
• A Demokratikus Koalíció XV. kerületi szervezetének koszorúját Tóth Veronika, Farkas Edit és Legárd Krisztián helyezte el.
• A Lehet Más a Politika XV. kerületi szervezete nevében Szilvágyi László, Arnold Ákos és Pósa András koszorúzott.
• A Mindenki Magyarországa Mozgalom nevében Dr. Matlák Gábor és Vékás Sándor helyezte el a koszorút.
• A Momentum Mozgalom XV. kerületi szervezete nevében Palocsai Béla, Gyurkó Dániel, Liszka Levente és Varga András koszorúzott.
• A Magyar Szocialista Párt XV. kerületi alapszervezete nevében Tóth Imre koszorúzott.
• A Magyar Szolidaritás Mozgalom nevében Székely Sándor és Dr. Mészáros Balázs helyezett el koszorút.
• A Rákospalotai Protestáns Egyházközségek közösen helyeztek el koszorút.
• A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara XV. kerületi elnöksége nevében Szántai Sárközi Ambrus és Bringye János koszorúzott.
• Az Együtt Újpalotáért Egyesület koszorúját Tóth Veronika és Borbélyné   Krämer Julianna helyezte el.
• AZ ÖTHÉT Egyesület koszorúját Makai Ferenc és Tóth Jenő helyezte el.
• A Polgárok Palotáért Egyesület nevében Palágyiné Teleki Tünde, Medó Zsuzsanna és Papp Zsolt helyezett el koszorút.
• A Rászorulókat Támogatók Egyesülete nevében Cserdi Imre koszorúzott.
• A Lokálpatrióták a XV. Kerületért Egyesület koszorúját Bringye János és Szántai Sárközi Ambrus helyezte el.

Fotó: XV Média, Nagy Botond