5 éve már???

A kerület azonban nem nyugodott bele abba, hogy nem lehet köztünk Budai Péter, így ha már nem is köszönthetjük őt magunk között, legalább időről időre visszaemlékezünk rá. A XV. kerületi Önkormányzat Budai Péter emlékének tiszteletére, halálának első évfordulóján a Szántóföld úti sporttelep emlékkertjében egy emlékkövet helyezett el. Az emlékkőnél pedig azóta minden esztendőben augusztus 28-án megemlékezést tartanak..
Idén sem volt mindez másként. Az emlékkőnél Hajdu László polgármester idézte fel Budai Péter alakját.
-Kedves megjelentek! Kedves Budai Péter hozzátartozói, családtagjai és özvegye! És minden sporttárs, sportbarát, aki úgy gondolta, hogy itt a helye ebben a parkban, ahova eljöttünk kicsit Péterre gondolva, kicsit pedig a sportról is beszélve. A XXI. században élünk, amikor műholdról irányítják a társadalmakat, szinte mindent az automatika és a digitális technika vezérel, amikor a tudomány olyan szintre jutott, hogy szinte mindent tudunk az emberről is. Ilyen fejlett társadalomban azt feltételeznénk, azt gondolnánk, hogy, ha az emberről is mindent tudunk, nincs már betegség, nincs már akadály, és örök életet is lehet biztosítani ilyen technikai és tudományos ismeretek mellett. Sajnos, nem így van. És ezt bizonyítja Budai Péter sporttársunk, személyes barátunknak sorsa is. Éppen öt évvel ezelőtt, hogy kaptam a hírt telefonon özvegyétől, hogy elment a Péter, elment örökre. De, amit alkotott, amit tett 28 évig ebben a kerületben, az itt van, és mi folytatjuk. Kevés dolog volt, amit Budai Péter nem tudatosan tett. Péter tudatosan volt makacs, ha sportról volt szó, ember nem volt, aki ellent mondhatott neki, beleértve a polgármestert is, mert a sportért tűzbe ment, saját egzisztenciáját és karrierjét is kockáztatta, ha sportról volt szó, mert, hogy ő tudta, a sport az egyike azon személyiségformáló közösségi tevékenységeknek, amely nélkül nincs jövő generáció, és nincs átjárhatóság generációk között. Mert ő a sportot nem egyszerűen csak a gyereksportban, a versenysportban, hanem mindenféle mozgásban értette, és tudta művelni. Sokat kellett a családjának áldoznia, sokat vett el a magánéletéből, hogy a sport nem csak a XV. kerületben, és nem csak a fővárosban, hanem országos szinten is jól szervezett legyen. Mert, hogy ő abban volt nagy, hogy a magyar sport szervezett lehessen. Sok-sok sportágban kiváló szervezőnek bizonyult. Ha ma valami hiánycikknek számít az pont a sport megszervezése. Ez egy külön tudást igényel, hogy valaki úgy legyen sportszakember, sportpolitikus, sportszervező, hogy mindezt együtt, egységben tudja kezelni. Ő képes volt erre, és az, hogy ma 26 sportegyesület van a XV. kerületben, abban jelentős szerepe van Budai Péternek. Aki nem csak új sportágak kerületi meghonosításában vagy budapesti rendezvények megszervezésében jeleskedett, hanem maga is sportszervezői és sportvezetői feladatokat vállalt. A Magyar Kempo Szövetségnek volt az elnöke, alapítványi kuratóriumi tag volt, sok-sok pénzért küzdött az egyesületek számára, és az is az ő érdeme, hogy az önkormányzatunk költségvetésében ma is valamivel több, mint 2% fordítódik a sport különböző területeire, és ezzel mind a mai napig elsők vagyunk a 23 budapesti kerület között. De ő tudta, hogy ezek a forintok azokban a személyiségekben, abban a jövőben, amit az egészséges életmód és a kialakult kulturált személyiségek jelentenek, ha nem is forintban mérve, de mindenképpen megtérülnek majd. Abban az időszakban, amikor ő 28 éven keresztül a sportot szervezhette tanácselnököket, polgármestereket kellett kiszolgálnia, sok generációt, sok politikai vezetőt, de olyan nem volt, akinél nem tudta elérni, hogy a sport kiemelten legyen támogatott. Egyedül a fővárosban nem tudtuk elérni, hogy a 0.33%-nál többet fordítson a sportra. Így a 24 budapesti önkormányzat közül messze a fővárosi fordítja a legkevesebbet a sportra. Budai Péterről úgy lehet beszélni, hogy közben a sportról beszélünk, mert Budai Péter egyenlő volt a sporttal. Sok-sok olyan utódja emlékszik rá, akik folytatják és szervezik a sportot. Emiatt is fontos volt az a pályafutás, amit végigfutott. 5 éve már, hogy nincsen közöttünk, de úgy gondolom az a néhány perc, amit a kerület vezetői minden évben Péter emlékére áldoznak, azt a sport tiszteletére is teszik. Pétert, számos erkölcsi elismerés érte, hogy a sportot így szervezte, Budapest kitüntetettje volt, utólag mi is észrevettük, hogy ő mennyit tett a sportért, és posztumusz díszpolgárává választottuk a XV. kerületnek. A magyar sport legmagasabb kitűntetésének díjazottja volt, szakfőtanácsos volt az önkormányzat hivatalában, tehát ő életében is elérte azokat a sikereket, nem csak élete után beszélünk arról, hogy milyen nagy ember volt. Róla mindenki tudta, hogy ő a Budai Péter. Mehetett az ország bármelyik városába, biztos, hogy mindenhol akadt, legalább egy sportvezető, akit a Péter ismert. Csak jókat lehetett róla mondani, egy biztos, hogy az a kiállás, amit Péter a sportért megtett, az távozásával jelentős űrt jelent a magyar sportban. Azok, akik ma a sportban dolgoznak, nagyon sokan ezért kényszerülnek megalkuvásra. Mert a Péter nem ismert megalkuvást semmiben, de nem volt egzisztenciális függése sem, míg a mai sportot szervezőknek ez az egyik legfőbb gondja, biztos háttérrel rendelkezett, köztisztviselőként volt sportszervező. A XV. kerületben elmondhatjuk, hogy megalapozott, sok külső munkatárssal, sok önkéntes sportmunkatárssal, létezik egy olyan sportbázis, melyre évtizedekig épülhet a kerület utánpótlása, tömegsportja, korosztálytól függetlenül a sportja, tehát Budai Péter élete, műve továbbél a magyar sportban- mondta a polgármester, majd a megemlékezés virágait és koszorúit helyezték el az emlékkőnél a résztvevők. A program ezután a sporttelep faházába folytatódott, ahol fényképnézegetéssel egybekötött beszélgetésre került sor: felidézték a beszélgetésben résztvevők Budai Péter alakját, a közös kirándulások, sportesemények emlékét. A programot, dr. Géczi István, az Ifjúsági és Sportközpont igazgatója azzal a gondolattal zárta le, ahogy a korábbiakban Budai Péter zárta az előadásait: Ahhoz, hogy az ember szigorú arcot vágjon, 32 arcizmunkat kell mozgásba hozni, egy mosolyhoz azonban csak nyolcra van szükségünk. Azt kívánom mindenkinek, hogy sose kelljen nyolc arcizomnál többet megmozgatnia.
A megemlékezés a Rákospalotai temetőben ért véget, ahol Lindner Gusztáv, az OMIS osztály vezetője szólt néhány gondolatban Budai Péterről, majd az önkormányzat nevében Király Csaba alpolgármester és Németh Angéla, a MOS Bizottság elnöke-, a kerületi Sportiskola nevében Sági Ferenc, a Kinizsi TTK nevében Németh Angéla helyezte el a virágokat, koszorúkat.