400 éves egyházközség

– Olyan világban élünk, amelyben az érték elsilányul, elértéktelenedik, s így a nagy történelmi eseményeknek egyre kisebb az értéke – mondta a püspök úr. Egyre kevesebb a megszentelt idő, a hagyományok őrzése. Ugyanakkor a mai kor gyermekei az alját szépen, színesen becsomagolva kapják, ami aztán eltűnik. Emlékeznek még a vásárban kapott similabdára, a vásárfiára, amivel addig lehetett játszani, amíg hazaért az ember. Aztán csak papír és fűrészpor maradt. Ez a mostani becsomagolt környezetünk is mind papír, fűrészpor. Az érték eltűnik, elkopik. Ennek a gyülekezetnek sem volt könnyű ünnepelnie a történelmi idők folyamán: törökök, németek, oroszok, amerikaiak foglaltak el bennünket, mindig jött valaki. Mégis mi ünnepelünk, annak ellenére, hogy egy kis nép vagyunk. Az ünneplés azonban ugyanúgy nem könnyű most sem, hiszen minket is áthat a mai világ nehézsége, terhe. Az értékeket, hagyományokat tehát számon kell tartani. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” olvasható a Bibliában Jó lenne, ha a mai gyerekek mindig úgy ünnepelnének, hogy tudják ezt.
Dr. Szabó István, püspök úr beszédét követően Simonfi Sándor, esperes-lelkész köszöntötte az egybegyűlteket.
– 400 éves évforduló ritkán adatik meg egy egyházközség életében-ilyenkor köszöntést illik mondani: köszöntöm a Rákospalota- Óvárosi Református Egyházközség minden tagját és a testvérgyülekezetek képviselőit – a Rákospalotai Evangélikus Egyházközség, a Rákospalotai Baptista Gyülekezet, a Rákospalotai Katolikus Egyházközség vezetőit, az Oos-Souburg (Hollandia) testvérgyülekezet képviselőit, valamint a korábbiakban ezen a helyen szolgáló lelkipásztorokat, az újpesti gyülekezetet, a Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség vezetőjét, Hajdu László, polgármester urat és dr.Szabó Istvánt, dunamelléki református püspök urat.
A köszöntő szavak után Rákos Anna Bach darabot játszott hegedűn, majd Simonfi Sándor beszélt az ünneplő egybegyűltekhez.
– Mi is történt a 400 év alatt a gyülekezettel? Én erről nem beszélnék, nem vállalom ugyanis. Egyrészt, mert nem vagyok történész, másrészt, nem egy alkalommal szeretnénk idén ünnepelni. Ősszel egy történész minderről tart majd előadást, amikor egy könyvet is szándékozunk kiadni.
– Valójában az biztos, hogy 400 éve volt már itt gyülekezet: lehet, hogy 405-410 éve is. Az azonban biztos, hogy itt Rákospalotán ez a gyülekezet a legrégebbi folyamatos működésű gyülekezet. Inkább kérdéseket teszek fel, amelyek megválaszolásán kell gondolkodnunk. Honnan is indult ez a gyülekezet? Miért van lehetősége azóta is folyamatosan működni? Hajdanában egy egyutcás település alakult meg itt, ami egyre nőtt, szélesedett. A lelkipásztorok közül pedig, akik itt szolgáltak, egyharmaduk kevesebb, mint 5 évet, egyharmaduk 5-10 évet, míg az utolsó egyharmaduk ennél hosszabb időt szolgált: köztük idősebb Benkő István, aki 45 évig volt lelkész itt- mondta többek között Simonfi Sándor esperes-lelkész.
A lelkész úr szavait követően Varga Erzsébet mondta el Békési Mária a 400 éves évfordulóra írt versét, majd az énekkar adott elő egy művet. Ezután a köszöntések következtek: Kiss Domokos, lelkész a Rákospalota-Újvárosi református Egyházközség köszöntést hozta, Bátovszky Gábor, a Rákospalotai Evangélikus Egyházközösség nevében szólt az egybegyűltekhez, majd Oos- Souburg képviselője magyarul olvasta fel egyházközsége köszöntő szavait. Hajdu László, polgármester pedig beszédében kiemelte, hogy a gyülekezet ünnepe Rákospalota történelmének ünnepe is.
A köszöntő szavak után Zákányi Bálint zenélt, majd felcsendültek a Himnusz hangjai. A közös ünneplés ezek után a templomkertben folytatódott.