2005. április 24. – A Genocídium 90. évfordulója

Az örmény genocídium neve „Metz Yeghern”, vagyis „nagy rossz”. Ezen a néven vonult be a történelembe a XX. század első nagy népirtása. Az 1915-ben véghezvitt tömegmészárlás több mint másfél millió örmény életét oltotta ki. A gyilkosok senkinek nem kegyelmeztek: ugyanaz a sors várt gyerekre és felnőttre egyaránt. A kétmilliós örmény kisebbségnek több mint 2/3-a eltűnt az élők sorából. Az évszázad elején az örmények többségben voltak Anatólia török tartományban. Ma teljesen hiányoznak erről a területről. Az elüldözött örmények erős közösségeket hoztak létre a világ különböző részein: Görögországban, Libanonban, Franciaországban, az USA-ban. Nemzeti államuk 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. Az Örmény Köztársaság kiterjedésében a régi Szovjetunió örmény területeire redukálódott. Az örmény közösségek tagjai egyetértenek abban, hogy „ha nem akarjuk elfelejteni, akkor emlékezni kell rá”. 1915. április 24-én letartóztatták és kivégezték a konstantinápolyi örmény elitet. Ezzel kezdetét vette a rövid ideig tartó, de annál nagyobb hatásfokú örmény népirtás. Az akciók következtében sikeresen kiirtották az örmény lakosságot Törökország területén.
1926-ban az örmények lélekszáma 2 millió 900 ezer, ami azóta 6 millióra növekedett. Tehát ha nem lett volna népirtás, akkor a világon ma legalább 10 millió örmény élne. A tömegmészárlások és kitelepítések miatt az örmények történelmi műemlékeiket is elveszítették. Örményország történelmi műemlékeinek lerombolása is a népirtás egyik következménye volt.
A konstantinápolyi Örmény Patriarkátus statisztikai adatai szerint 1914-ben 210 kolostor és közel 700 apátsági templom működött. 1915 és 1923 között több mint ezer örmény templomot és kolostort romboltak földig, 691-et pedig részben elpusztítottak.