100 éve történt

Míg Széchenyit a „legnagyobb magyarnak”, Deák Ferencet a „haza bölcsének” nevezték, addig Kossuthot a „magyarok Mózeseként”, a „magyar szabadság apostolaként”, idős korában „turini remeteként” tisztelték országszerte. A magyar néptől akkor illette legnagyobb elismerés, amikor levett kalappal „Kossuth Apánk”-ként ejtették ki nevét.
A néptömegek, a szegények védelmezőjének tartották, neki tulajdonítva a jobbágyfelszabadítás nagy művét, a 816 ezer parasztcsalád felszabadítását, a jogegyenlőség és közteherviselés bevezetését.

Kossuth Lajosról már életében számos utcát, teret, középületet neveztek el. Halála után emberi nagysága, népszerűsége tovább nőtt hazánkban, a határainkon túl élő magyarság körében és a szabadságra, függetlenségre vágyó népek táborában. Halálának hírére – a gyászban álló hazában – nyomban felmerült a gondolata annak, hogy alakját maradandó formában, emlékművön megörökítsék. Azonnal megindult országos adakozás, az összegyűlt pénzt egy budapesti szoboralap javára ajánlották. A cél az volt, hogy először egy világraszóló országos méretű szobor készüljön, azután következzen helyi jellegű emlékállítás. Számos településen azonban nem vártak a budapesti szobor elkészültére (amely végső soron csak 1927. november 6-án került felavatásra) hanem önálló gyűjtést szerveztek, és amikor a kívánt összeg rendelkezésre állt, elkészítették a szobrot, majd méltó ünnepség keretében felavatták.

Így történt ez Rákospalotán is, amikor éppen 100 évvel ezelőtt ünnepélyes keretek között 1908. október 18. napján felavatták a jelenlegi helyén álló Kossuth szobrot, amely az ötvenedik Kossuth szobor volt, de az egész országban az első, amely márványból készült.
A szobor elkészítésével Barcza Lajos szobrászművészt (Stróbl Alajos tanítványa) bízta meg a községi vezetés. A rávaló pénzt közadakozásból – több év alatt – gyűjtötték össze.
A szoboravató ünnepségre Kossuth Lajos fiát, Kossuth Ferencet is meghívták, aki megjelenését meg is ígérte. (Kossuth Lajos legidősebb fia Kossuth Ferenc (mérnök és politikus) 1894-ben tért haza az emigrációból, attól kezdve élete végéig (1914. május 25.) Magyarországon élt.)
Miután minden előkészület megtörtént, eldöntötték a szobor helyét, elvégezték a szobor felállítást és egy márvány táblára rávésték „Rákospalota község márványszobrot állított Kossuth Lajosnak” (a tábla sajnos az idők folyamán elveszett).
1908. október elsején szétküldték a meghívókat, amely nemcsak a palotai lakosok körében, hanem a környék településein is nagy lelkesedést keltett, melynek eredményeként az október 18-i ünnepségre hatalmas tömeg gyűlt össze.
Az egész község virág és lobogódíszbe öltözött, s különösen az új szobor környéke nyújtott szép látványt. A délelőtt folyamán megérkezett Kossuth Ferenc is kísérőivel, – akkoriban kereskedelemügyi miniszter volt -, s akit már útközben is nagy ovációban részesítettek a község lakói.
A szobor ünnepélyes átadására délelőtt 11órakor került sor, a Himnusz elhangzása után Kovácsi Kálmán községi képviselő mondott köszöntő szavakat és jelképesen átadta az emlékművet T. Varga Antal községi bírónak. Ezt követően Kossuth Ferenc lépett az emelvényre, elmondva avató beszédét, mellyel nagy hatást keltett. Az ünnepséget a Szózat éneklésével zárták, majd a meghívottak részére ebéd következett.
100 esztendeje áll a szobor a Fő utcában. 2002-ben került sor az emlékmű felújítására, amely akkor díszkivilágítást is kapott. A szobor körül minden év március 15-én szép ünnepség keretében emlékezünk Kossuth Lajosra, a szabadságharcunk hőseire, és Csikós István bíró vezetésével a sukorói csatamezőn harcoló rákospalotai huszárokra.

Most az ünnepi megemlékezés kapcsán azt az összefogást, és azt az egyetértést kívánom hazánk minden polgárának, amely 1848-ban volt. A „leghívebb magyar” szavaival élve „Azt keressük ami összeköt, nem azt ami szétválaszt.”

Kossuth
„Ez a hét betű a magyar égbolt
göncölszekere, mely mindig mutatja az
utat a szabadság győzelme felé.” (Juhász Gyula)

Naszádi Lajos István
Kossuth Szövetség volt budapesti titkára