Van megoldás? Igen!

A témáról nem lehet elégszer beszélni, bár az Újpalotai Szabadidő Központban tartott programon új megközelítésben hallhattunk a változás lehetőségeiről, a kommunikáció fontosságáról, a családterápia kiemelt szerepéről.
Geist Gábor szociológus, szociálpolitikus,a „Családi-rend-szer” program szervezője megnyitó gondolataiban a szavak elemzésével világított arra rá, hogy a család, a rend, a rendszer, a szer- sok mindent elmond. A nevelés pedig egy kölcsönhatási folyamat a gyerek és a szülő között
-Elég jó szülővé pedig akkor válhatunk, ha belegondolunk abba, hogy gyerekként voltunk-e ilyen helyzetben, bele tudjuk-e élni magunkat és ezáltal tudunk-e segíteni a jelenleg problémás szituációban lévő gyermekünkön.
A fórumon, melyen részt vett Dr. Csiszér Nóra pszichiáter, főorvos, Bolyácz Árpád apa, talpra állt szenvedélybeteg, segítő, Babett anya, „felépülő függő, Pusztaházi Ilona az Önkontroll Klub vezetője, Varga Mónika addiktológiai konzultáns, fejlesztő pedagógus, Szabó Réka addiktológiai konzultáns, szupervízor, családterapeuta jelölt, elhangzott, hogy a család segítheti a változást, ha az egyén változni akar. De ez csak úgy működik, ha minden családtag ebben együttműködik, és benne van a változásban.
Itt nincs ok-okozati összefüggés, hanem a rendszer problémájaként kezeljük a helyzetet. A család ugyanis egy olyan rendszer, amelynek minden tagja (még a nem jelenlévő és az esetleg nem élő tagok is) a maguk módján hatnak az egész rendszer működésére.
A terápiában- a szenvedélybetegnek- természetesen egyénileg aktívan részt kell venni, de a család minden tagjának is együttműködőnek kell lennie.
A fórumon részleteket láthattunk Pusztaházi Ilona: Más világ válasz? – válassz! c. filmjéből, amely a fiának az élettörténetéről szóló naplórészletekből készült el.
A fórumon olyan talpra állt szenvedélybetegek mutatkoztak be és beszéltek életükről, akik megtapasztalták a szenvedélyproblémákat, és képesek voltak ezekkel szembenézni, változni, és jelenleg ennek a változásnak különböző szakaszaiban tartanak.
Így Bolyácz Árpád arról beszélt, hogy Árpi apukája és az anyukája is a család a legkisebb gyereke volt. Apukája kamionosként kereste a kenyerét, és kevesen találkoztak a munkájából adódóan, anyukája pedig a hadseregben szakácsként dolgozott. Hozzá kötődött nagyon: az oviban alig engedte el. A bátyja egy „rosszcsont”, nem egy rossz ember, csupán egy eleven és egy nem megértett egyén.
-Anyukám kicsi koromtól kezdve tudott mindig mindenről, ami velem kapcsolatos. Apukám semmit, elhallgattuk anyuval előtte a dohányzást, italozást, a drogozást. Ő falazott, nagyon naiv, igazából nem is értette, amikor jöttek keresni a kábítószert a lakásban a rendőrök, hogy mi is történik. Szerencsére, lassan 3 éve 3 hónapja és 15 napja vagyok felépülőben. A 13 éves lányommal is szeretném a kapcsolatot lassan és folyamatosan kiépíteni, most már ott tartunk, hogy elvihetem magammal, kap tőlem zsebpénzt.
Babett a nagyszüleiről beszélt, akik vidéken nőttek fel. A szülei korán találkoztak egymással, majd pedagógusok lettek. Van egy autista öccse. Babettnek két gyermeke van: egy iskolás és egy óvodás kislánya.
-Nagyon magányos voltam, az árva a nagyszülők és az autista öcsém érzékennyé tett. Mindig nagy dolgokat kerítettem a kis dolgokból. De nálunk minden olyan idealisztikus volt. Ám amikor megszületett az öcsém és kiderült, hogy autista, anyu többször öngyilkosságot kísérelt meg. Nagyon igényeltem a szeretetet, és apuhoz próbáltam bújni síráskor, mert akkor anyu is megijedt, és ilyenkor magában kereste a hibát.
Az első férjemen keresztül ismertem meg a drogot, olyankor mindig olyan jó volt minden. Ám mint később kiderült, mégsem olyan jó minden.
A gyerekekkel kapcsolatosan tanulom meg a kötődést, a feltétel nélküli szeretetet. Kapcsolatban még mindig nem tudok élni.
-A kommunikáción nagyon sok múlik és van kiút- mondta Varga Mónika addiktológiai konzultáns. Ha úgy érzi a szülő, hogy ő lépne, de a gyerek nem, akkor konzultációra el lehet jönni. Az eseményeket lehet befolyásolni. A családterápiával pedig segíteni próbálunk.
Csiszér Nóra pszichiáter mindehhez hozzátette, hogy az átlagos családokban is bekövetkezhet a probléma.
-Ami közös a két esetben – az érzelmi igény- akár valóságosan, akár elnyomva benne van: az integető anyu utáni vágyás vagy az autista öcs elviszi az szeretetet.
-Szülőként nyilatkozva– valóban jobb körülmények között voltunk. Nálunk nem szakadt meg a kapcsolat- mégis megváltozott a kommunikáció a fiam és köztem a drog által érintett másfél év alatt. Nekem azért volt fontos a kommunikáció, hogy elérjem, amit akarok, a fiamnak pedig szintén azért, hogy elérje, amit akar, csak a kettő nem volt azonos!
Egyszer aztán kiüvöltötte magából a fiam, hogy: -Elegem van, ez nem egy család. Ekkor engem ez a mondat úgy fejbekólintott, hogy elgondolkodtam, hogyan tovább, hogy hogyan válhatok jó szülővé- mondta Pusztaházi Ilona.
-Az önsegítő csoportban élni tanunk meg, az itt tanultakat minden kapcsolatunkban tudjuk hasznosítani.
A szenvedélybeteg mindig egy játszmában van, neki jó egy függés, ami egy erős kötelék. A szülő pedig nem szeretné hallani arról, hogy ő miben hibás.

A függőség gyógyíthatatlan, legalábbis eddig ismert gyógymód nincsen rá. Amivel kezelni lehet napi szinten, az a következetesség, a tudatosság és a teljes absztinencia. Nincs gyógyulás, csak felépülés van!- hangzott el zárásként a rendezvényen.

Kapcsolódó cikkek:
Drogoplex Ambulancia
Indul a vándorkiállítás

Kapcsolódó linkek:
Drogoplex Ambulancia honlapja
Önkontroll Klub honlapja

Kapcsolódó anyagok:
dpa Családi Programja (pdf)

Kapcsolódó hanganyagok:
Geist Gábor köszöntő gondolatai
Árpi-gyógyulófélben lévő saját esete
Babett- gyógyulófélben lévő saját esete
Fórum hanganyaga 1
Fórum hanganyaga 2
Fórum hanganyaga 3
Geist Gábor összefoglalója

Képgaléria: