A rendszerváltás óta nyolc országgyűlési ciklus alatt összesen 12 mandátumot szerzett a XV. kerületben. 19 évig volt polgármester, parlamenti képviselőként pedig a 20. évét kezdte meg. 2022-ben azonban nem jelölteti magát újra, végleg visszavonul a politikától. Hajdu Lászlóval ennek apropóján tekintettünk vissza életútjára.

„Vésztőn születtem, mégpedig a tanácsházán. Édesanyám épp nagyanyáméknál volt várandósan, és akkor csak a tanácsházáig volt köves út. Az épület elé kellett kiállni, oda érkezett a mentő, de édesanyámért olyan lassan jött, hogy én addig megszülettem. Tudomásom szerint abban a teremben, ahol most a képviselő-testület az üléseit tartja. Úgyhogy korán kezdtem a közéletet, mindjárt a tanácsházán.

Budapestre költözése után a ’60-as években esti tagozaton tanulva főiskolai diplomáig jutott. A gimnáziumban nem akárki volt az osztályfőnöke, hanem a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök.

„Az első órán megmondták, ki az osztályfőnök,  ő osztotta ki a feladatokat: dr. Antall József. Az összes tanár közül az egyedüli doktor ő volt. Elegáns, csinos fiatalember, ki gondolta volna, hogy ilyen történelmi szerepet tölt be? Senki. Persze én sem  hittem, hogy a XV. kerület polgármestere és országgyűlési képviselő leszek”.

Az iskolák elvégzése után fényes karriert futott be egy állami vállalatnál,  politikával csak a ’80-as évek végén kezdett el foglalkozni.

„Mégpedig a rendszerváltás előtt, amikor a pártok alakultak. Addig  üzemi KISZ-titkár, műhelybizottsági tag voltam, és persze üzemi párttitkár is. Ez még nem kifejezetten politikai tevékenység volt, ugyanis a termelést szerveztük, nem terjedt túl a vállalat határán. A többpártrendszer kialakításában viszont már részt vettem. Abban botladozott mindenki,  jómagam az MSZP szervezésében, egy úgynevezett reformkörben serénykedtem. Bekerültem egy olyan alapszervezetbe, amiben  Pozsgay Imre is benne volt más későbbi kormánytagok mellett”.

1990-ben a pártok keresték azokat az embereket, akik „tiszták” voltak, így esett a létrejövő MSZP választása Hajdu Lászlóra, és felkérték, hogy induljon az önkormányzati képviselői posztért a XV. kerületben, ahol akkor már csaknem húsz esztendeje élt. Meg is választották, és a rendkívül sokszínű képviselő-testületben rögtön bizottsági elnöki posztot kapott.

„Akkor az egészen más rangot jelentett, főleg azért, mert nem tudtak választani alpolgármestert, és kvázi alpolgármesterként dolgoztam  négy  évig. A kormány alanyi joggá tette ekkoriban az állami bérlakások megvásárlásának lehetőségét a bérlők számára, ekkor lett az újpalotai lakások zöme magántulajdon”.

A 16900 kerületi bérlakásból mintegy 1900 maradt csak. Ezeket az ügyeket mind a Hajdu László vezette bizottság intézte. Az ekkor szerzett ismertsége miatt az MSZP őt indította az 1994-es országgyűlési választásokon egyéni jelöltként, de megígérték neki, hogy maradhat a civil munkahelyén, hisz ahogy ő fogalmaz: „Ez izgatott,  nem szerettem volna otthagyni a bizonytalanra. Igen ám, de kiderült, hogy nem lehetek egyszerre állami vállalatnál főosztályvezető és országgyűlési képviselő.” Legnagyobb szívfájdalmára – hiába járta végig a ranglétrát vízvezeték-szerelőtől az főosztályvezetőig – végül fel kellett adnia civil szakmáját. Az élet az 1996-is időközi polgármester-választáson kompenzálta, ahol a kerület első embere lett. A 2006-os voksolással bezárólag zsinórban négyszer szavazták a XV. kerület élére és a parlamenti képviselői székbe.

„Az, hogy négyszer egymás után megválasztják az embert, csak a szavazók bizalmának köszönhető. A fülkében dőlt el, de mindig engem hozott ki a televízió győztesnek. Hát így lettem politikus” – vallja szerényen.

Hozzátette: nem hatalmat kapott Rákospalota népétől, hanem szolgálatot. Ő már első mandátuma megszerzésekor abban a pestújhelyi családi házban élt, amelyben most. 38 éve kalákában építették. A fiatalabbak kedvéért: ez azt jelenti, hogy az emberek egymásnak segítve építettek fel egy-egy házat a munka- és lakóhelyi közösség támogatásával. Ez az élmény is meghatározó volt Hajdu László számára. Több mint 10 évig segített be két kezével az az őt támogatóknak. Már polgármester volt, amikor becsületből hét napig vezetékezett egy pénzhiány miatt félbehagyott vidéki házat, majd  felszerelvényezte a teljes fürdőszobát, mindezt azért, hogy segítsen annak, aki maga is hosszú heteket dolgozott a pestújhelyi ház építésén.„A kaláka azért nagy érték, mert közösséget  épít, és tisztességet  követel.”

Ez a hozzáállás jellemezte polgármesteri és képviselői munkáját is. Amikor számvetésre kértük, hogy sorolja fel, mire a legbüszkébb az elmúlt 30 évből, azonnal rávágta: „Amikor idekerültem 1972-ben, itt nem volt szennyvízcsatorna. Az újpalotai lakótelepen épült ki először, de a családi házakban sehol sem.” Ezt a rendszerváltás után orvosolták: a nullából mára 100 százalék lett, azaz minden házat rákötöttek a csatornahálózatra, a sáros földutak pedig ennek köszönhetően mindenhol szilárd burkolatot kaptak. A vezetékes gáz is mindenhová eljutott. A program eredményeként a családi házas övezet telekára a többszörösére növekedett.

A közösségépítés a játszótér-programmal folytatódott. Az Európai Unió szabványainak megfelelően újították fel a kerületi játszótereket, utána  a  bölcsődéket, óvodákat. Arra ugyanis polgármesterként mindig vigyázott, hogy ne adósodjon el a kerület. Hozzáteszi,  van pár olyan eredmény, amit másoknak köszönhet. „Ilyen például, hogy az óvoda, az általános iskola és a gimnázium egy intézménybe került, ezt elfogadták a pedagógusok és a szülők, tíz évig így működött. Gyerekmegtartóvá vált minden intézmény.” Ezt a rendszert azóta államilag megszüntették Hajdu László nagy bánatára, de a többit,  azóta is használják a rákospalotaiak, pestújhelyiek és újpalotaiak. Jó kollégái voltak, így könnyű volt kézzelfogható eredményeket elérnie a 12 választás alatt megszerzett mandátumai során.

A helyi közösség minden fórumát támogatta, több  egyesület, klub tagja és tevékeny résztvevője. „ Nem az üzlet után szaladgálok, hanem első számú szolgának tekintem magam, és a szolgának mindig menni és cselekedni kell.” Mindehhez persze elengedhetetlen volt a harmonikus család, a felesége nemcsak a háttérben támogatta, hanem részt is vett vele együtt a helyi közösségi életben hétköznap, hétvégén vagy akár ünnepnapon is.

A család miatt 2010-ben már majdnem visszavonult, de 2014-ben aztán újra megválasztották polgármesternek, aztán 2018-ban országgyűlési képviselőnek. Így az utazásokra, amelyeket feleséggel együtt tervezett, nem jutott idő. Bízik benne, hogy jövőre több ideje lesz erre, illetve hobbijára, a horgászatra.

„2022-ben a választásokon már nem indulok, az életkorom is és a szolgálati időm is ezt indokolja. Talán még jut egy kis idő, hogy aktív nagyapa lehessek az unokáimnak.”