Hubay Jenőre emlékezve
(képes beszámoló a cikk végén)

Az este első részében a fanfár hangjait követően Homor Istvánné, az intézmény igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd szólt arról, hogy 1992-ben vette fel Hubay Jenő nevét az intézmény, s ezzel a rendezvénnyel szeretnének adózni a nagyság előtt, aki március 12-én halt meg hetven évvel ezelőtt. Ettől a naptól kezdődően látható az iskola előterében a Stróbl Alajos által készített Hubay Jenő szobor, melyet Hubay Jenő unokahúga, Molnárné Asbóth Magda ajándékozott az intézménynek. Ezzel párhuzamosan pedig Horváth Sándor művész készítette el Hubay Jenő domborművét, melyet Hajdu László polgármesterrel közösen leplezett le.
A megemlékezőkhöz Gombos László, zenetörténész, a Hubay Jenő Társaság alelnöke szólt:
-Hubay Jenő a magyar zenetörténetének kiemelkedő személyisége volt, olyan valaki, akire méltán lehetünk büszkék mindenütt, ahol vilagszerte a magyar zenéről szó esik. Több területen is világszínvonalút alkotott, és ezek a területek egymást erősítették abban, hogy élete második felében mindenütt a legtekintélyesebb magyar muzsikusnak számított. 1886-ban telepedett le végleg szülővárosában, Budapesten, és ez nern csak az ő számára jelentett fordulópontot, hanem fordulópont volt ez a magyar zenetörténetben is. Ő teremtette meg Magyarországon a felsőfokú hegedűoktatás alapjait:
kereken 50 éven át, 1936-ig volt a Zeneakadémia vezető hegedűtanára. De neki köszönhető, bogy megindult a csello oktatása is, mivel csak úgy vállalta a megbízást, ha egyúttal Popper Dávidot, kora legnagyobb csellistáját is Budapestre hívják tanítani. Később ők ketten lettek: a Zeneakadémia első kamarazene tanárai is, sőt a zenekari gyakorlatot is ők vezették be. A századfordulóra már elérték, bogy a magyar zenekarokba nem külföldről kellctt importálni német, holland és cseh muzsikusokat, hanem a budapesti és vidéki városokban már itt végzett zenészek építették tovább zenekultúránkat.
Kezdetben Hubay egyediil oktatott, majd maga mellé vette végzett növendékeit, és együtt, közösen egy olyan hegedűiskolát hozták létre, amelyet világszerte a legelsők között tartottak számon. A Hubay
iskolához hasonló bíró és jelentőségű mindössze Prágában és Szentpéterváron működött, ráadásul utóbbi helyen egy magyar, Auer Lipot vezette a hegedűosztályt. Budapesten olyan világnagyságok kerültek ki Hubay kezei közül, mint Geyer Stefi, Vécsey Ferenc, Szigeti József, Székely Zoltán, Koncz János, Gertler Endre, Végh Sándor vagy Zathureczky Ede. Nála tanult Ormándy Jenő is, aki mint karmester lett vilaghírű, valamint több száz más más kiváló muzsikus, akiknek felsorolása meghaladná e megemlékezés kereteit.
De Hubay nem csupán az egyik legnagyobb valaha élt pedagógus volt, hanem előadóművész és zeneszerző is egy személyben. Berlinben tanult Joachim Józsefnél, majd 20 évesen Liszt Ferenc javaslatára Párizsban próbált szerencsét. Néhány év alatt az egyik legismertebb zenész lett Nyugat-Európában, és elismertséget az is mutatja, hogy 1882-ben őt nevezték ki Brüsszelben a konzervatórium vezető hegedűtanárának. Joggal nevezhetnénk egyik első európai uniós polgárnak, akit Nyugat-Európában a legnagyobbak körében tiszteltek, és aki számos muzsikussal, íróval, költővel és tudóssal alakított ki jó baráti kapcsolatot, és bejáratos volt több uralkodó és állami vezető otthonába. Évtizedekkel később, az első világháborút követően Hubay nemzetközi tekintélyét vetette latba, hogy Magyarországnak sikerüljön ismét elismreést szerezni, és ahol a szavak és a diplomácia már csődöt mondottak, ott a zenét hívta segítségül. Gyakran hangoztatta, hogy a zene olyan nemzetközi nyelv, amellyel a legkülönbözőbb emberek között is meg lehet találni a közös hangot. Az elsők között volt, aki a 20-as években koncertezett a szomszéd államokban, budapesti otthonába pedig számos hazai és külföldi közéleti személyiséget hívott meg a néhány hetente rendezett zenedélutánjaira. Talán a zene hatására történt, hogy a szünetben szendviccsel és süteménnyel a kézben csodák csodájára még azok is békésen beszélgettek, akik a mindennapi életben szóba sem álltak egymásal. Ennek köszönhetően méltán nevezték Hubayt itthon és külföldön a zene nagykövetének. Ő egy olyan generáció képviselője, amelyről sokáig igen kevés szó esett. Pedig a 19. és 20. század fordulóján, a Liszt és Bartók működése közötti időszakban épült ki a magyar zenei intézményrendszer, lett világhírű a Zeneakadémia és Budapest zenei élete is ekkor emelkedett ismét európai színvonalra. Ő és kortársai képviselik a kapcsolatot a 19. es 20. század között. Jelképes értelmű, hogy Hubay fiatalon meg Liszt Ferenccel és Johannes Brahms-szal muzsikált egyutt, negyedszázaddal később pedig az ifjú Bartók Béla pályakezdését segítettc. Bemutatta Bartók ifjúkori hegedűszonátáját, Magyarországon ő vezényelte először az op. 1-es rapszódiát (a zongoránál maga Bartók működött közre), és az ő nevéhez fűződik Bartók első zenekari szvitjének első teljes előadása is, éppen a már említett zeneakadémiai zenekar segítségével. Mint hegedűművészt, Hubayt kora kora legelső virtuózai között emlegették, de zeneszerzőként is termékeny és sikeres volt. Több száz kegedűművet komponált, sőt száznál több dalt is, amelyekből két hét múlva a tavaszi fesztiválon hallhatunk ismét egy csokorra valót. A kisebb művek mellett azonban Hubay operákat és szimfóniákat is komponált, amelyek a magyar zene fejlődésének jellegzetes típusait reprezentálják.Ő nem akart zenéjével új világokat meghódítani, mint később Bartók és Kodály, inkább a hagyományok megőrzésére törekedett és mindenekelőtt arra, hogy műveivel örömet szerezzen hallgatóinak.
A második világháborút követően azonban fordulat következett be Hubay megítélésében. Amikor két olyan zeneszerző világnagysággal büszkélkedhettünk, mint Bartók és Kodály, az ő tündöklésük utólag számos más kisebb mestert háttérbe szorított. De Hubay háttérbe szorulásához más tényezők is hozzájárultak, mivel fél évszázadon át az ország legtekintélyesebb muzsikusa volt, a felesége grófnő volt, maga pedig szintén nemességet kapott és az arisztokráciával jó kapcsolatot tartott fenn. A külső és belső ellenség keresésének időszakában, nem volt tanácsos kiejteni sem Hubay nevét. Szecsődi Ferenc, a Hubay Társaság elnöke említette egyszer, hogy még a 80-as évek végén is azzal próbálták elutasítani egy Hubay mű, talán egy Menüett előadását, hogy „politikailag nem aktuális”.
Azóta azonban nagy változások mentek végbe, szinte Hubay reneszánsz kezdődött masfél évtizeddel ezelőtt. A Hungaroton lemezsorozatot inditott és már tucatnyi CD-t jelentetett meg, számos koncerten játszották a műveit, sőt külföldön is egyre több lemezen és koncertműsorban, konferenciákon és kiállításokon találkozhatunk Hubay nevével. Tisztelői 1998-ban Hubay Társaságot alapítottak, 2007-ben pedig Szigeti-Hubay nemzetközi hegedűverseny megrendezésére kerül sor Budapesten. Sőt azzal, hogy egy kiváló művészeti intézmény névadójának tekinti Hubayt, emléktáblát avat a tiszteletére, méltó módon járul hozzá az ismét világhírűvé lett név megbecsüléséhez- mondta.
Szavait követően a Hubay Jenő emléktábla koszorúzására került sor: az önkormányzat nevében Hajdu László, Baracskai Éva és Németh Angela, a Hubay Társaság nevében Szecsődi Ferenc és Gombos László, míg a Hubay Zeneiskola nevében Prémus Katalin igazgató-helyettes helyezte el a megemlékezés koszorúját.
A program ezután a hangversenyteremben folytatódott, ahol az V. Hubay Fesztivál díjkiosztó gálahangversenye volt.
– Ebben a tanévben ötödik alkalommal kerül megrendezésre a ?Hubay Fesztivál?, melyet első ízben 1994-ben rendeztünk meg iskolánkban tanuló növendékeink számára- idén közel 600 gyerek mérettetett meg a fordulók során, s 180 diák jutott a döntőbe, amely 3 napon keresztül tartott. Az idei fesztivál egyik legfontosabb célja volt, hogy növendékeink minél több magyar művet ismerjenek és szólaltassanak meg- mondta Homor Istvánné. Nagyon magas színvonalú volt az idei fesztivál, s külön köszönet a felkészítő pedagógusoknak is illetve a szülőknek is. Hiszen egy biztos családi háttér nélkül mindez nem sikerülhet- mondta többek között, majd Hubay Jenő életútjának egy-egy epizódját elevenítette fel, illetve beszélt az épület történetéről az építéstől a Hubay Jenő Zeneiskola átalakulásáig.
Hajdu László polgármester szólt ezek után a közönséghez. Elmondta, hogy több mint 360 millió forintból épült, s a kerület úgy gondolta, hogy bár sok helye lett volna a pénznek, ám a kultúrába fektetett pénz mindig megéri.
-Palota egy kis zeneművészeti palotája ez az épület- mondta. Ez egy művészeti központ, hiszen nemcsak a zenéé, hanem a táncművészeté, a képzőművészeté is.
Az intézmény működése 300 millió forint, s ebből a normatíva csak 70 millió forint, a többit a kerület teremti el. Az a 8-900 gyerek és a közel 50 pedagógus azonban méltó arra, hogy ezt a beruházást elvégezze, a működtetést biztosítsa.
A polgármester szavai után Homor Istvánné igazgatónővel együtt adták át az V. Hubay Fesztivál Fesztivál-díjasainak és Kiemelt Nívódíjasainak a jutalmakat, illetve a minden Hubay Fesztivál alkalmával adományozott Hubay Emlékérmet.
Az idei évben az utóbbit két személy helyett hárman vehették át ezt az elismerést: Kőrösy Róbert, a Hubay Jenő Zeneiskola Ifjúsági Fúvós Zenekarának vezetője, Kissné Breczek Margit, az intézmény képzőművészeti szakágának vezető tanára, és Homor Istvánné, az intézmény igazgatója.
A díjak átadását követően pedig a zene, s ezen belül néhány Fesztivál-díjas kapott főszerepet: először a gitárzenekar, majd Nguyen Vi Vien (zongora), Szinger Dávid (kürt), Bocsák Kinga (furulya),Centgráf Johanna (hegedű), Horváth Bettina (hegedű), Tajti Péter (hegedű) (kamarazene), Lakatos Laura (gordonka), Papp Zsolt (zongora), Botz Viktor (klarinét), Papp Károly Artúr (hegedű) lépett a színpadra, akik Leonard de Call, Chopin, Franz Schubert, H. Baston, G. Fauré, C. Debussy, Hidas F. és Hubay Jenő egy-egy darabját adták elő, majd Szecsődi Ferenc hegedűművész, a Hubay Jenő Társaság elnöke Hubay Jenő darabjaiból adott elő virtuóz módon, melyet a közönség vastapssal honorált. Zongorán közreműködött: Szentpéteri Gabriella.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)