Menu

„Amerikai változat”

2021.02.25.

Az XV Media portrésorozatanák legutóbbi vendége: Beke Károly.

Agrármérnökből lett fiatal politikus, majd nemzetiségi referensként érkezett-a kerületbe. Hisz az információ, valamint a nyílt kommunikáció erejében, és ehhez következetesen ragaszkodik. Beke Károllyal, a XV. kerületi Polgármesteri Kabinet Stratégiai és Tájékoztatási Csoportjának vezetőjével beszélgettünk.

 

– Bejárta szinte az egész világot, és a XV. kerületben találta meg a helyét. Hogyan került a közszolgálat területére?

– A pályaválasztás idején, minden egyetemi város nyílt napjait meglátogattam, a hangulata miatt döntöttem Mosonmagyaróvár mellett, tehát nem az agrárképzést választottam. A közügyek iránti érdeklődésem viszont 13-14 éves korom óta tart, voltam diákönkormányzati vezető, és városi kollégiumi ifjúsági vezető is. Vallom, ha lehetőségünk van rá, akkor tennünk kell a környezetünkér, hogy ez  miként valósul meg, nem annyira lényeges. Később Amerikában tanultam, láttam kampányokat, civil szerveződéseket, majd hazatértemkor egy megosztottságra, erőszakos hatalomátvételre való törekvéssel találkoztam itthon – szemben a békésebb, szebb, jobb világra való szándékkal. Nem volt kérdés, hogy a tapasztalataimat szerettem volna Magyarországon hasznosítani. Egy fiatalokból álló, civil szerveződéshez csatlakoztam, mely nagyon innovatív közösség volt. Ez integrálódott egy baloldali pártba, így kezdtem pártpolitikai karrierbe, és szerencsét próbálhattam az akkori kormányzati ciklusban.

– Éles váltás után, miért vonzotta a XV. kerület lassabb életritmusa?

– Mikor feladtam a pártpolitikai szereplést, kerestem a helyemet. Dr. Lamperth Mónika, akkori jegyző nemzetiségi referensnek hívott a kerületbe. Kihívásnak tekintettem, hiszen ebben nem volt tapasztalatom, 8 nemzetiségi önkormányzat életét kellett megismerni, újra szervezni, alakítani. Ez, a mondhatni visszavonulás a közélettől, életem legjobb döntése lett. Helyi  közösségben azt folytatni, amit korábban nemzetközi szinten végeztem, hatalmas előnyt jelent, egy remek tapasztalat. A XV. kerületben rengeteg jó példa van arra, hogy a tisztességes, apró munkával tényleg lehet előre haladni és jó irányba változtatni.

– A jelenlegi aktív szerepvállalása ellentmondásos a visszavonulással.

– Szerintem, ami az önkormányzatokkal történik, az rossz irányba tart. A kerületről több tévképzet él, sokan fejletlen, elszegényedett peremrésznek gondolják. Ezzel szemben Budapest hetedik legnagyobb és legjobb gazdasági adottságokkal rendelkező területe. Ha valaki politikai hatalmi törekvés miatt elveszi azokat a lehetőségeket, amikkel élni tudnának a lakosok, az nem jó. A helyi egészségügy fejlesztésére például rengeteg önálló forrást fordított  az önkormányzat, hiszen az egészség megőrzése az egyik kulcs a fejlődő, modern kerületté váláshoz. Ki kell emelni az infrastrukturális fejlesztéseket is, legyen szó felújításról, építkezésről, amelyek a minőségi, a hétköznapi szolgáltatásokat  vonzzák be. Rengeteg kínálat van a belvárosban, amire helyben is lenne igény.  A lakhatást se felejtsük, hiszen az egyik legnagyobb bérlakásállománnyal rendelkező önkormányzat a miénk. Az ittélőknek fontos lenne a megfizethető lakhatás, ez ráadásul a vidékről munkát vállaló fiatalokat is ide csábítaná. Ezektől a lehetőségektől esik el a lakosság a kormányzati elvonások kapcsán. Ebben a helyzetben csak a nyílt kommunikáció segíthet, az állampolgároknak joga van a gyors és hiteles tájékoztatáshoz. Az elvonások nem a polgármestert, vagy a hivatalt sújtják, hanem a lakosság életét nehezítik meg, vagy épp lehetetlenítik el.

– Hogyan látja a vírushelyzet helyi szintű kezelését?

– A kerület vezetése és szervezetei a mai napig nem kapnak pontos tájékoztatást a járványhelyzetről, mindenben magára van utalva az önkormányzat. Ennek ellenére a lehető legtöbb rászorulónak próbáltunk segíteni. A kerületben nagyon erős a szociális védőháló, a naponta 9,6 millió forintot jelentő kormányzati elvonás, többek között ezt veszélyezteti. Az emberek, főleg a mostani vírushelyzetben akár egyik napról a másikra elveszíthetik a megélhetésüket, sok nyugdíjasnak nincs pénze a gyógyszerek kiváltására, de akár a digitális oktatásra való átállás is nehézséget okozhat a családoknak, hiszen ehhez eszköz kell  a gyermekek számára. Ennek támogatása nem jogszabályi kötelezettsége az önkormányzatnak. A törvény szerint önként vállalt feladatot viszont csak akkor lehet ellátni, ha a kötelezők nem sérülnek – az elvonások miatt a finanszírozásunk idén nagyjából a előírtakat  fedezi. Ennek ellenére törekszünk a szociális biztonság fenntartására, de nem lesz egyszerű. Ma az egyetlen támaszai mi vagyunk a kerületben élőknek. Minden nap azért dolgozom hogy a helyzet megváltozzon. Ha ez a tendencia marad, a hazai önkormányzatiság teljes lebontása fog bekövetkezni. Ha ebbe az irányba megyünk, az ország demokratikus berendezkedése meg fog változni – nem hiszem, hogy ‘89-90-ben sokan azért dolgoztak, abban hittek, hogy visszafele haladunk és nem előre. Szerintem ma más út nincs az önkormányzat előtt, mint a jó irányú változásért tenni.

– Tudatosan keresi a kihívásokat?

– Igen, hobbi hosszútávfutó vagyok, a sportban fokozatosan emelkedik a teljesítmény. Először egy kilométer a tét, majd kettő, tíz, aztán a maraton , végül pedig az Ultrabalaton. Szerintem fontos, hogy mindig találjunk magunknak egy olyan célt, amiért érdemes felkelni másnap, én ezt az élet minden területén alkalmazom. A kihívások az életem részei. Ha valakiben van akarat, szándék, erő, elképzelés, akkor tennie kell az előremutató változásért. Mögöttem olyan támogató háttér, család áll, akik velem együtt vesznek részt abban, hogy Magyarországon jobb legyen a helyzet. 4 éves a fiam, 2 éves a lányom. A fiam egy olyan közösségbe jár, ahol kreatívan, innovatív környezetben töltheti a mindennapjait, ahol a származás, a vallás, a fogyatékosság és az anyagi háttér nem határozza meg, hogy ki hogyan érvényesül. Egy felhőtlenebb világot szeretnék a gyerekeimnek, ahol a tehetséggel lehet eredményeket elérni és hiszem, hogy tudok tenni egy ilyen környezet megteremtéséért.

Forrás: Tizenötödik
Kiss Zsófi