Elmúlt az ősz, a Pestújhelyi Ősz

November 7-10. között a pestújhelyi oktatás 100. tanéve alkalmából rendezte meg a Pestújhelyi Nevelési-Oktatási Központ hagyományos programjait az iskolában és az óvodában.
Kedden délután Frák Erika, az oktatási intézmény elnök-igazgatója köszöntötte a megjelenteket, külön kiemelve a kassai testvériskola küldöttségét, valamint a kerület polgármesterét, Hajdu Lászlót, a terület önkormányzati képviselőjét Báder Györgyöt, az OMIS osztály vezetőjét, Lindner Gusztávot, az OMIS osztáyl csoportvezetőjét, dr. Kántásné Szabó Ivettet. Az igazgatónő mesélt arról a gyerekeknek és felnőtteknek, hogy az elmúlt száz év alatt milyen sok diák tanult az épületben, s ezek a hajdani tanítványok és pedagógusok az elmúlt hetekben több alkalommal is találkoztak iskolájukban.
-A mai nap nyitjuk meg a Pestújhelyi Ősz rendezvénysorozatot, melynek keretében három kiállítás is kitárja kapuját az érdeklődők előtt. Az oktatás régen és ma című bemutató, a kerületi irodalomtörténeti kiállítás első fordulójának anyaga, valamint az 1956-os oktatási év dokumentumaiból álló gyűjtemény várja a látogatókat- mondta, majd az elkövetkező napok programjait ajánlotta mindenki figyelmébe.
Frák Erika szavait követően a diákok verses műsora mellett az iskola énekkara énekelt az őszről, illetve adta elő a Palánta dalt, amely dalt még sok-sok évvel ezelőtt diákként írta ifjabb Malek Miklós, aki a pestújhelyi iskola padjait koptatta akkoriban.
Ezután hivatalosan Hajdu László polgármester nyitotta meg a többnapos programsorozatot.
-Mindig szép nap az, amikor ünnepelhet az ember, s egy-egy szép műsor keretében nyílik meg egy programsorozat. Kedves Gyerekek! A 100. tanévet kezdtük meg Pestújhelyen és képzeljétek el, hogy száz évvel ezelőtt is kellett izgulni az iskolában, akkor is volt házi feladat. Én sem voltam jó gyerek, s kaptam is körmöst többször. Manapság már mindez másképp van, rengeteg sportolási lehetőségetek van, s nincsenek rossz gyerekek, csak jók- mondta mosolyogva, majd beszélt arról, hogy száz évvel Pestújhelyen csak néhány épület volt, s egy tanyasi házban kezdődött meg a tanulás. Később alakult ki Pestújhely formája. 1909-ben lett önálló község Pestújhely, majd 1950ben lett nagyközség. Azóta tartozik Budapesthez. Ilyen hagyományok között élünk, s alkotunk. Sokan vannak olyanok, akik ápolják a régiek hagyományait. Ilyen hagyományőrzés ez a programsorozat is, amelyhez sok sikert kívánok- mondta a polgármester, majd a résztvevők felmentek a Suliszalonba, ahol a kiállításokat tekinthették meg először a felnőttek, majd a diákok.

Másnap, november 8-án az alsó tagozatosoknak játszóháza mellett emlékszoba avatására, az iskolatörténeti kiállítás megnyitójára, valamint egy olyan időkapszula elhelyezésére került sor, melyet 50 év múlva nyitnak majd ki az akkori pestújhelyis diákok, melynek segitségével emlékezhetnek a 2006-ban történt eseményekre.
Az emlékszobát Dr. Hunyadi Zoltán nyitotta meg, aki 1962-1967 között volt a Pestújhelyi Általános Iskola igazgatója.
-Emlékszobát avatunk, így most én is emlékezéssel kezdem- mondta. Egy év híján négy és fél évtizeddel ezelőtt kerültem ide, a Pestújhelyi úti általános iskolába igazgatónak. A kerületi oktatási osztályon azzal fogadtak, hogy a körülmények ugyan mostohák, de a tantestület jó.
A körülmények valóban mostohák voltak. Az iskola épületének alapterülete talán alig valamivel volt több a mainak a felénél. A tanulók létszáma 750 körül mozgott, a kerület legnépesebb iskolája voltunk. Váltakozó tanítás mellet 40 feletti osztálylétszámokkal dolgoztunk. A szűk folyosókon, a keskeny lépcsőkön igen nehéz volt a tanulók mozgása, mozgatása. A testnevelés órákat olimpiai bajnok testnevelő tanárnőnk egy tanteremből átalakított szükségteremben volt kénytelen tartani. Kiszolgáló és járulékos helyiségek úgyszólván egyáltalán nem voltak. A kísérleti- és szemléltető eszköz ellátottság is szegényes volt. Ha több lett volna, az csak gondot okozott volna, mert egyetlen kicsi, pár négyzetméteres szertár helyiségünk volt mindössze. A tantestületnek heroikus küzdelmet kellett folytatnia, hogy eredményesen végezhesse munkáját.
A folyosók ugyan ma sem tágasabbak, de az oktató-nevelő munka külső feltételei lényegesen kedvezőbbek: Van szaktanterem, tornaterem, önálló, helyben olvasásra alkalmas könyvtár, orvosi szoba, só-szoba, ebédlő, hogy csak példálózzak a megváltozott körülményekkel. Mindez úgy, hogy a tanulólétszám alig egy harmada az akkorinak. A pedagógiai munkába beépült az elektronika, az informatika, és nem kell – mint akkor – a vetítéshez a nehéz gépet cipelni, elsötétíteni.
De az épület, a felszerelés, a tárgyi feltételek csak külső – bár egyáltalán nem elhanyagolható – tényezői a nevelő-oktató munkának. Mit is mondott Dobó István – Gárdonyi: Egri csillagok c. regényében – a török ostrom előtt a vár védőinek? A vár ereje nem egyedül – és nem is elsősorban – a falak vastagságában, hanem a várvédők bátorságában, elszántságában, hősiességében, kitartásában – tehát emberi minőségében – rejlik. Átvítt értelemben érvényes ez az iskolára is. Fontos tényező a napfényes, tágas iskolaépület, a világos tantermek, a korszerű taneszközök, de a falak között folyó nevelőmunka eredménye, minősége a pedagógus gárda emberi kvalitásain: hivatástudatán, felkészültségén, közösségteremtő és empatikus képességén, példamutatásán, sokszor áldozatvállalásán alapszik. És itt hadd utaljak vissza arra, amit az akkori nevelőtestületről tájékoztatásként kaptam. Közülük az évek során Zsilla Józsefné, Szalay Zoltánné, Madarász Józsefné igazgatói megbízást kapott. Czapalay Gyuláné a kerületi művelődési osztály vezetője lett, Varga Imréné a fővárosi művelődési főosztály személyzeti vezetőjeként, Munkácsy Gyuláné, akivel mint igazgatóhelyettessel dolgoztam együtt, és távozásom után az iskola igazgatója lett, a Művelődési Minisztérium általános iskolai főosztályának vezetö-helyetteseként ment nyugdíjba, Für Lajos, kiváló történész – aki ugyan csak fél évig volt az iskola tantestületének tagja – ma egyetemi tanár. De ha nem is lépett mindenki egyet-egyet a tanügy grádicsán, igen lelkiismeretesen, becsületesen, eredményesen végezte munkáját. Ezt igazolta a tanulmányi eredmények emelkedése, a tanulmányi versenyeken elért eredmények. De igazolják azok a személyes visszaemlékezések is, amelyeket pár héttel ezelőtt elevenítettek fel az „öregdiák találkozó” résztvevői. Ezek közül csak egyet. Valaki elmondta – a név nem fontos, ő személyesen itt van köztünk -, egész éltére nyomot hagyott benne, hogy nyolcadikos korukban irodalom tanáruk – bár egyáltalán nem volt tananyag, sőt tartalma ellenkezett az általános iskolai nevelés akkor hivatalosan deklarált céljával – felolvasta Arany János: Fiamnak és Ady Endre: Krisztus kereszt az erdőn c. versét. De az itt eltöltött évek maradandó emlékét idézte az a derűs hangulat, az a kellemes zsibongás, amely ezen az estén betöltötte az épületet.
A személyi tényező másik összetevője a tanulóifjúság, ennek összetétele, társadalmi beágyazottsága, egyéni és közösségi magatartása. Biztos, hogy nem minden gyermek jár lelkesen és dalolva az iskolába. Jár, mert kötelesség! Ezt fejezi, ki maga a ?tankötelezettség” kifejezés is. Fontos tehát, hogy a tanuláson kívül mindenki számára – még a „muszájból” járókénak is – legyen minél több olyan élményforrás, ami ide köti, ami maradandóan lerakódik benne, ami a számára kötelező tanulás mellett is beépül személyiségébe.
Az emberi tényező harmadik eleme a szülői háttér, a család és környezet szocializációs hatása. Ebben, a meghatározóan családi házas körzetben különösen nagy szerepe van. Nem egyszer volt tanítvány hozza ide gyermekét az első osztályba. Olyan diákja is lehet az iskolának – hiszen 100 éves a múltja -, akinek valamelyik nagyszülője is itt koptatta az iskolapadot.
Ennek a hárompólusú személyiségformáló folyamatnak egy fogalomba tömörítését nevezném én genius locinak, a hely szellemiségének, amely más és más formában és tartalommal van jelen minden iskola munkájában. Ennek egyik tárgyiasult formája ez az emlékszoba, amelyet most nyitunk meg. Anyaga gyarapodjék évről évre, legyen bőséges forrása az iskola jövőbe mutató hagyományainak!- mondta és ünnepélyesen átadta az emlékszobát.
Csütörtökön az óvodások számára könyvtári foglalkozás volt, míg az iskolások a hagyományos egészségnapon vehettek részt. Ezen a délutánon számos program várta őket, s az érdeklődő felnőtteket is: látás-hallás vizsgálat, vérnyomás-, vércukor és testzsírtömeg mérés , fog- és szájhigiénia, diatetikai tanácsadás, drogmegelőző előadás, valamint biotermékek árusítása.
A péntek esti programra pedig már mindenki egész héten készült, hiszen „100 éves” bálra csak százévente egyszer kerül sor. November 10-én este zene-tánc, tombola, vacsora és színes műsor várta a bálozókat, akik egy kellemes estét, éjszakát tölthettek együtt ünnepelve.

Kapcsolódó cikk:
Pestújhelyi Ősz ötödik alkalommal