„A bántalmazó attól lesz dühös, ha nem kapja meg azt, ami szerinte neki jár”

Pszichológusként is dolgozik, és egyik alapítója volt a Stop-Férfierőszak Projektnek. A munkáin keresztül hogyan segít a bántalmazott nőknek?

Pszichológusként a fő cél a bántalmazott nőkkel az, hogy ki tudjanak lépni a bántalmazó kapcsolatból. Ehhez nem csak lelki megerősítés kell, hanem más körülményeknek is fenn kell állniuk: gazdasági-lakhatási, valamint biztonsági feltételeknek. Nagyon fontos, hogy azokat a tényezőket, amelyek nem pszichések, ne pszichologizáljam: ne tegyek úgy, mintha ezek a bántalmazott nőn múlnának. A Stop-Férfierőszak Projekt éppen a másik oldalt célozza meg: olyan férfiaknak szól, akik szeretnének változtatni a nők-férfiak közötti társadalmi viszonyokon vagy a saját viselkedésükön.

Az Életképek november 26-i számában megjelent Nem magánügy! című melléklet innen elérhető!

Hogyan lehet felismerni pszichológusként a bántalmazást?

Ha konkrétan rákérdezünk, az ügyfél elmondja, jellemzően ki végzi az otthoni munkákat a kapcsolatban, kinek a dolga a gyereknevelés, ki rendelkezik a pénzzel, becsmérli-e egyik fél a másikat rendszeresen, történt-e fizikai erőszak. A bántalmazásnak négy fő ismérve van: az egyik, hogy rendszeres, szisztematikus. A másik, hogy a célja a hatalom, az uralkodás a másik fölött, ehhez az egyik legfontosabb eszköz az önbecsülés leépítése. A harmadik, hogy jellemzően fokozatosan alakul ki: az elején kedves, gáláns a bántalmazó, és fokozatosan „vezeti be” az erőszakot a kapcsolatba. Végül a nő elszigetelése is tipikus bántalmazó viselkedés: a nő barátaira megjegyzéseket tesz, elrontja az összejöveteleket, konfliktusokat generál a barátokkal, családdal, míg végül senki mással nem lesz kapcsolata. A kérdés nem az, hogy felismerhetőek-e a jelek, hanem hogy képes-e a pszichológus ezeket rendszerben látni. Ez egy szemléletbeli kérdés.

Mi az a szemlélet, ami nem engedi érvényesülni ezeket a jeleket?

A legtöbb pszichológus abból indul ki, hogy párkapcsolati problémák esetén mindkét fél ugyanannyira felelős, de ez egy bántalmazó kapcsolatnál nem igaz. Ha valaki így gondolkodik, akkor a nő felelősségére fog figyelni. Sokan azt gondolják, hogy a gondoskodás a gyerekekről a nők dolga, ezért ha a nő panaszkodik, hogy mindent ő csinál otthon, akkor a pszichológus arra kérdez rá, a nő miért nem tudja örömmel megélni az anyaságát és nem az egyenlőtlen feladatmegosztást fogja firtatni. Az is tipikus, hogy fizikai erőszak esetén azt mondják, a nő provokálta a férfit, ami mögött az az előítélet áll, hogy a nők szóban, a férfiak pedig fizikailag erőszakosak. Például ha rendszeresen a nő végez minden házimunkát, veszekszik emiatt a férfival, aztán a férfi megüti, azt úgy értelmezik, hogy mindketten ugyanannyira erőszakosak. Pedig a nő nem azért veszekedett a férfival, hogy uralkodjon fölötte, hanem mert azt akarta, hogy egyenlő mértékben vegyenek részt a házimunkában. A férfi viszont azért üt, hogy ne kelljen belőle részt vállalnia, a nő végezze ezt el számára, mint szolgáltatást.

Az igazságügyi pszichológus szakértők, akik gyermekelhelyezéssel, bántalmazással kapcsolatos ügyekben készítenek szakvéleményt, mennyire ismerik fel a bántalmazást?

Ezzel kapcsolatban végeztem egy kutatást. A szakértők eleve azzal a szemlélettel dolgoznak, hogy a fő feladatuk annak megállapítása, a nő hazudik-e. Hasonlóan szigorú vizsgálat a gyanúsítottal kapcsolatban nincs. A 20-as számú módszertani levél öt módszert részletez annak kapcsán, hogyan lehet megállapítani, ha a sértett tanú hazudik a bántalmazásról. A gyanúsított esetleges hazugságát csak egy módon vizsgálják.

A Stop-Férfierőszak Projekt résztvevői fiatal férfiak, akiknek az élet más területein fontos az egyenlőség, szeretnék, ha a párkapcsolatuk is egyenlő lenne, akik szeretnének változtatni a nők-férfiak közötti társadalmi viszonyokon. A projekt keretében szakmai anyagokat, szórólapokat készítenek és osztanak meg a honlapjukon, évente két-három filmklubot és havi találkozókat szerveznek. Képzéseket is tartanak, jelenleg elsősorban Zuglóban.

A bántalmazókról sokan azt gondolják, hogy dühkezelési problémákkal küzdő, esetleg mentálisan beteg emberek, akik terápiára szorulnak.

Vannak ugyan hirtelen haragú bántalmazók, de megfontoltak is. Nem az a kérdés, hogy dühös-e a bántalmazó, hanem hogy miért az. A bántalmazás összekeverése a mentális zavarokkal azért nem jó, mert áttereli a figyelmet a bántalmazó motivációjára, és azt sugallja, mintha nem szándékosan viselkedne úgy, ahogy. A bántalmazó attól lesz dühös, ha nem kapja meg azt, ami szerinte neki jár, legyen az házimunka, pénz, szex vagy magának a partner birtoklása. A mentális betegségek, például személyiségzavarok nem gyakoribbak a bántalmazók körében, mint más csoportokban, és a mentális betegek többsége nem erőszakos. Egy mentális beteg nem tudja olyan módon kontrollálni a viselkedését, hogy csak a partnerével legyen erőszakos. A bántalmazók pontosan tudják, hogy azért lehetnek erőszakosak otthon a négy fal között, mert nem lesznek következményei. A Stop-Férfierőszak Projektben az a meggyőződésünk, hogy nem az elkövető szándékaira, hanem a bántalmazás következményeire kell koncentrálni, hiszen nők élete, biztonsága a tét.

Megváltozhatnak a bántalmazók?

Minél hosszabb ideje bántalmaznak, minél idősebbek, és minél tovább gondolják azt, hogy férfiként előjogaik vannak a társadalomban, annál kevésbé. Van azért erre is példa, de csak akkor, ha a bántalmazó maga látja be, hogy a viselkedése nem elfogadható. Külső szakmai segítség nélkül ilyenkor sem szokott sikerülni, de az sem biztosíték. Az a fontos, hogy a viselkedése megváltozik-e, és nem az, hogy fogadkozik, hogy megváltozik, vagy elment pszichológushoz.

A bántalmazott nőknek van valamilyen általános személyiségjellemzője? Sokan gondolják, hogy bizonyos nők „bevonzzák” az erőszakos férfiakat.

Nem, nincs ilyen összefüggés. Ez abszolút nem személyiségfüggő. Rengeteg tényezőtől függ, miért marad valaki egy bántalmazó kapcsolatban, ezek legnagyobb része gazdasági-társadalmi ok. Például a segítség hiánya.

Bajban van? Így kérhet segítséget
Ha közvetlen veszélyben van: Rendőrség, mentők: 112
Ha sürgősen szálláshelyre, menedékre van szüksége: OKIT: 06-80-205-520 (0-24-ben hívható); Ökumenikus segélyszervezet: 06-1-382-0700
Ha konkrét tanácsokra vagy lelki segélyre van szüksége: NANE segélyvonal: 06-80-505-101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 18-22-ig, szerda: 12-14-ig ingyenesen hívható mobilról is),e-mail: info@nane.hu
Ha jogsegélyre van szüksége: Patent segélyvonal: 06-70-220-2505 (szerdánként 16 -18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig), chat ügyelet: szombaton 16-18 óráig, hétfőn 10-12 óráig, e-mail: jog@patent.org.hu
Az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központ elérhetősége: 1157 Budapest, Zsókavár u. 24-26. telefon: 06-1-414-0878

Pszichológiai értelemben hogyan írható le a bántalmazás folyamata, mik a következményei?

Van egy nagyon jó önsegítő könyv, ami segíthet a korai jeleket felismerni. De hiszen azt mondja, hogy szeret a címe, nagyon ajánlom. Egy bántalmazó kapcsolatban az elkövető egyre kijjebb tolja a határokat: egyre többet követel, egyre többet ellenőriz, megmondja, a másik hova mehet, kivel találkozhat. Folyamatosan építi le az áldozat önbecsülését, emiatt egy idő után az, akit bántanak, maga is elhiszi, hogy ezt megérdemli. A bántalmazott öngondoskodási képessége is megszűnik: nem engedi dolgozni, elveszi a pénzét, nem tud előrejutni a karrierjében. Elszigetelődik, és nemcsak a párkapcsolatban, hanem utána is. A bántalmazásnak traumás hatásai is vannak: a legtöbb bántalmazott poszt-traumás tüneteket mutat. Megriadnak zajokra, rémálmok, emlékbetörések gyötrik őket.

Hogyan lehet ezeket a hatásokat leküzdeni?

A poszt-traumás tünetek nem múlnak el, de lehet úgy élni, hogy ne ez határozza meg az egész életet. Az emlékeket nem lehet meg nem történtté tenni, és ha a túlélő a bántalmazásra gondol, mindig dühöt, fájdalmat, szomorúságot fog érezni. Ezeket az emlékeket viszont helyre lehet tenni, hogy ne hirtelen, váratlan pillanatokban törjenek elő, és a túlélő ne érezze úgy, hogy még mindig ugyanaz történik vele.

Kuszing Gábor pszichológus, a Stop-Férfierőszak Projekt tagja. A nőjogi kérdések már angol szakosként érdekelték, később önkéntesként fordított köteteket a NANE Egyesületnek, de más civil szervezeteknek is tagja volt a Stop-Férfierőszak Projekt 2015-ös megalakulásáig. Később pszichológusként kezdett dolgozni többek között bántalmazott nőkkel egyénileg és csoportosan. Sok bántalmazásról szóló szakmai útmutatóban, kutatásban közreműködött, rendszeresen képzéseket tart szakembereknek.

Ámon Kata

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendezik meg. A kampány fő célja a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása – ennek érdekében tájékoztatást nyújt a jelenségről. Az akciónapban részt vesznek többek között civil szervezetek – NANE Egyesület, Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt –, valamint a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) – és egyetlen települési önkormányzatként a XV. kerület. Az akciónapról, a csatlakozók soráról a https://16akcionap.org honlapon tájékozódhatnak. A XV. kerület „Nem magányügy!” címmel tájékoztató, figyelemfelhívó, a segítségkérési információkat bemutató, 8 oldalas mellékletet adott ki az Életképek november 26-i számában – ezzel összesen 31 ezer postaládába jutnak el a nők elleni erőszakról szóló írások és a segítségkéréshez, -nyújtáshoz elengedhetetlen információk. A kiadvány itt pdf formátumban elérhető. A kerület fő pontjain, intézményeiben 200 darab A2-es plakát jelenik meg az önkormányzat kiadásában, a regi.bpxv.hu önkormányzati honlapon pedig december 10-ig cikksorozat olvasható – az Életképekben megjelent cikkek hosszabb verziói jelennek meg.