„Sokat jelent, ha elhiszik nekik, hogy az történt, amit mondanak”

Mire számíthatnak azok a bántalmazott nők, akik Önökhöz fordulnak, például felhívják a segélyvonalat?

A segélyvonalon elsősorban lelki támogatást nyújtunk. Ez rengeteget tud számítani, mert a környezetük sokszor nem hisz ezeknek a nőknek. Ha mégis hisznek a rokonok, barátok, akkor az a válaszuk, biztos kiprovokálták valamivel a verést. Vagy azt mondják, hogy ezt el kell tűrni a gyerekek miatt vagy éppen azért, mert ez az élet rendje. Tehát látatlanná teszik a megtörtént erőszakot és a nők felelősségeként állítják be. Eleve sokat jelent, ha elhiszik nekik, hogy az történt, amit mondanak, és van egy külső hang, amelyik megerősíti: nem ők a hibásak, és ez rengeteg nővel ugyanígy megtörténik. A hívásoknál tehát sokszor tisztázzuk, megerősítjük a hívókat abban, hogy ami történik velük az erőszak, és hogy nem ők tehetnek az őket érő erőszakról, annak ellenére, hogy a bántalmazók minden esetben erről győzködik az áldozatokat. Emellett praktikus tanácsokat is adunk: hova érdemes fordulni, hogyan működik a szociális ellátórendszer, milyen lépéseket érdemes tenniük, és mit ne tegyenek, hogyan tudnak például biztonságosan elmenekülni.

Miért van szükség ezekre a tanácsokra?

Sajnos ezek a nők gyakran a szociális ellátórendszerben is falakba ütköznek: nem hisznek nekik, gyakori az áldozathibáztatás, nem segítenek nekik. Ezt hívjuk intézményi árulásnak, amikor a bántalmazott nők segítségért fordulnak az intézményekhez, de az intézmények ugyanazon a szexista módon működnek, ahogy a társadalom, így nem ismerik el ők sem a bántalmazott nők valóságát, azt, hogy, ami történt velük elfogadhatatlan. Ezért lenne nagyon fontos, hogy minél több intézménynek legyen speciális tudása a nők elleni erőszakról.

Lehet tudni valamit arról, mi történik a hívókkal a beszélgetés után?

A nők biztonsága érdekében a segélyvonal teljesen anonim, semmilyen adatot nem tudunk meg a nőkről a saját biztonságuk érdekében. Semmiféle visszajelzést, elköteleződést nem várunk tőlük. Ez sokszor könnyebbé teszi számukra, hogy felhívjanak minket és elmeséljék a történeteiket, amiket sokszor teljes egészében még senkinek nem mondtak el. Vannak visszatérő hívók, akikkel van egy folytonos kapcsolatunk, náluk sokszor végigkövetjük, hogy áll az ügyük, abban továbbra is segítjük őket.

Jellemzően kik telefonálnak?

A családon belüli erőszakot, szexuális erőszakot, incesztust (gyerekkori szexuális visszaélést) átélő nők, illetve a szexuális célú emberkereskedelem áldozatai, tehát nők, akiket prostitúcióra kényszerítettek. A nők háttere nagyon változó, talán annyi közös van a hívókban, hogy jellemzően krízishelyzetben telefonálnak, amikor az élethelyzetük már nem fenntartható és muszáj segítséget kérniük. Sajnos ez szintén nem egy ideális állapot. Sokszor addigra, mire a nők minket hívnak, már sok helyen próbáltak segítséget kérni, de nem kaptak, nem vették őket komolyan. Ha kapnának segítséget ezeken pontokon, akkor nagyon sok tragédiát meg lehetne előzni.

Az Életképek november 26-i számában megjelent Nem magánügy! című melléklet innen elérhető!

A NANE Egyesület női csoportokat is tart. Ezeknek mi a célja?

Mindegyik csoportnak az a célja, hogy a nők a közös tapasztalataikon keresztül kapcsolódjanak egymáshoz, közösen feldolgozzák a traumáikat, egymást segítsék. Az egyik ilyen csoportunk az Erő a változáshoz csoport, jellemzően párkapcsolati bántalmazást átélt nőknek. Nemrég indítottunk önbecsülés-növelő csoportot gyerekkori szexuális visszaélést túlélt nőknek.

Milyen segítségre van szükség ahhoz, hogy valaki ki tudjon lépni a bántalmazó kapcsolatból?

A legfontosabb, hogy legyen hova menniük: egy biztonságos lakás, illetve legyen munkahelyük. Az utóbbi azért nehéz, mert a bántalmazókra jellemző, hogy nem engedik dolgozni a partnerüket, így a munkakeresés később nagyon nehéz. Azok tudnak kiszállni a bántalmazó kapcsolatokból, akiknek vannak erőforrásaik: tudnak anyagi támogatást szerezni, és a környezetük lelkileg is melléjük áll.

Bajban van? Így kérhet segítséget
Ha közvetlen veszélyben van: Rendőrség, mentők: 112
Ha sürgősen szálláshelyre, menedékre van szüksége: OKIT: 06-80-205-520 (0-24-ben hívható); Ökumenikus segélyszervezet: 06-1-382-0700
Ha konkrét tanácsokra vagy lelki segélyre van szüksége: NANE segélyvonal: 06-80-505-101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 18-22-ig, szerda: 12-14-ig ingyenesen hívható mobilról is),e-mail: info@nane.hu
Ha jogsegélyre van szüksége: Patent segélyvonal: 06-70-220-2505 (szerdánként 16 -18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig), chat ügyelet: szombaton 16-18 óráig, hétfőn 10-12 óráig, e-mail: jog@patent.org.hu
Az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központ elérhetősége: 1157 Budapest, Zsókavár u. 24-26. telefon: 06-1-414-0878

Ha sikerül is kilépniük a mérgező kapcsolatból, a bántalmazott nők gyakran visszamennek a bántalmazóhoz. Miért van ez?

Nem minden nő megy vissza, de aki igen, jellemzően anyagi okokból. Azzal, hogy kilépnek a bántalmazó kapcsolatból, egészen biztosan sokkal rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, nem tudják már azt az életszínvonalat biztosítani a gyerekeknek – anyagi értelemben, mert persze a bántalmazás a gyereknek is trauma. A menekülés után jellemzően ismerőshöz, szociális intézménybe költöznek, és ott csak rövid ideig maradhatnak, utána nincs hova menniük. Ez a legfontosabb szempont. A másik az, hogy a bántalmazók jellemzően ilyenkor bocsánatot kérnek, megígérik, hogy megváltoznak, és végre normális családi életük lehet. A nők nyilván vágynak erre, és reménykednek, hogy megtörténik. Sokszor éppen a félelem a döntő szempont: a bántalmazók szakítás után válnak a legveszélyesebbé, a gyilkosságok is ilyenkor jellemzőek; tehát az áldozatok felmérik, hogy a bántalmazójuk jóval veszélyesebb lesz, ha elmennek, vagy ha nem mennek vissza, így félelemből maradnak.

Mi az, ami miatt mégis megéri küzdeni?

A bántalmazó kapcsolat végét mindenki úgy képzeli el, hogy ha a nő kiszáll, onnantól kezdve minden szép és jó, de nem ez a valóság: a félelem nem szűnik meg, sőt, egy rövid időre fel is erősödik, a bántalmazó jellemzően új eszközöket talál a bántalmazásra. Amiért megéri hosszútávon, az a biztonságos élet, amihez mindenkinek joga lenne.  Megéri a gyerekek miatt is, hogy ne traumatizálódjanak tovább, ők is biztonságban legyenek. Ezek a nők és gyerekek folyamatosan bűncselekményeket szenvednek el, amiknek más esetekben lenne következménye, így azonban már az is nagy eredmény az életükben, ha a bűncselekményeknek ez a láncolata megszűnik.

Ámon Kata

Dés Fanni az ELTE szociális munkás szakán végzett, jelenleg a Budapest Corvinus Egyetem szociológia szakos doktori hallgatója. Már szociális munkásként prostitúcióban élő nőkkel dolgozott, a kutatási témája is ez. A NANE Egyesülethez 2016-ban csatlakozott, akkor végezte el a segélyvonalas önkénteseknek szóló képzést, azóta a segélyvonalon önkéntes, majd több projektben munkatárs.

A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendezik meg. A kampány fő célja a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása – ennek érdekében tájékoztatást nyújt a jelenségről. Az akciónapban részt vesznek többek között civil szervezetek – NANE Egyesület, Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt –, valamint a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) – és egyetlen települési önkormányzatként a XV. kerület. Az akciónapról, a csatlakozók soráról a https://16akcionap.org honlapon tájékozódhatnak. A XV. kerület „Nem magányügy!” címmel tájékoztató, figyelemfelhívó, a segítségkérési információkat bemutató, 8 oldalas mellékletet adott ki az Életképek november 26-i számában – ezzel összesen 31 ezer postaládába jutnak el a nők elleni erőszakról szóló írások és a segítségkéréshez, -nyújtáshoz elengedhetetlen információk. A kiadvány itt pdf formátumban elérhető. A kerület fő pontjain, intézményeiben 200 darab A2-es plakát jelenik meg az önkormányzat kiadásában, a regi.bpxv.hu önkormányzati honlapon pedig december 10-ig cikksorozat olvasható – az Életképekben megjelent cikkek hosszabb verziói jelennek meg.