Pestújhelyi Emléknap
(képes beszámoló a cikk végén)

Először a Pestújhelyi Nevelési-Oktatási Központ diákjai tartottak megemlékezést.
Matuz Bernadett hetedikes diák elmondta, hogy osztálytársával együtt keresték fel a kerület két lakosát, Lukács Lajosné Margitka nénit és Széchenyi Ferencné Tóth Erzsike nénit azzal, hogy mint az 1944-es év háborús eseményeinek tanúiként meséljenek a szeptember 19-én Pestújhelyen történt eseményekről.
A hajdani fiatalok szívesen meséltek:
-Löwei doktor úr háza mellett, a Rákospalotai Múzeumnál esett
le a bomba. A fel nem robbant bombát kiemelték onnan s kocsira tették azzal a szándékkal, hogy emlékműként állítsák
ki. El is vitték az egykori községházára, ami a mai játszótér helyén állt.
Margitka néni édesapja épp a robbanás előtt nem sokkal intézte ott ügyeit, mint akkori elöljárósági tag, s látta, hogy a tűzoltók ütögetik a bombát ill. gyerekek játszanak körülötte. Szóvá is tette, hogy óvatosabban kellene bánni vele, hiszen soha nem lehet tudni, mi történhet.
Ezzel Margitka néni édesapja fiával együtt hazaindult, s az Adria utcai kórházhoz érve észlelték a robbanást, melynek óriási ereje még ebből a távolságból is a falhoz szorította őket
Sokan lelték ott halálukat. Az áldozatok között voltak a községházára igyekvő polgárok, az iskolából hazafelé siető
gyerekek, az élelmiszer-jegyért sorba állók.
Erzsike néni, aki maga is könnyebben megsérült, 46 éves édesanyját veszítette el a robbanásban. Hét gyermekét hagyta
árván az egyébként erős, egészséges, dolgos asszony, így Erzsike néninek 13 évesen kellett átvennie az ő szerepét a
családban.
-A halottak számát illetően eltérő adatok állnak rendelkezésünkre. Van, aki kéttucatnyi, van, aki száznál több áldozatról beszél.
A halottakat, így Erzsike néni édesanyját is, tömegsírba temették. A holttesteket 1949-ben vitték át jelölt sírba, a pestújhelyi temetőbe, ami azóta megszűnt, helyén ma házak, parkok állnak.
Minden év szeptember tizenkilencedik napján emlékezzünk az értelmetlen halált halt áldozatokra!- mondta Matúz Bernadett, majd a rövid megemlékezést követően Váradi Norbert 5. osztályos tanuló játszott szintetizátoron.
Ezt követően Podmaniczky Elek önkormányzati képviselő szólt náhány szóban:
-Itt a kis téren körülnézve eszembe jut a Községháza, melyet ma már kevesen láthattak eredetiben, s én is csak fényképeken tudtam megnézni. Feltűnt az erdélyi stílusbanépült szépsége, amely a szemben álló sarokházzal hasonló volt, ami ma is áll, de már nem őrzi a régi vonásokat. Mindkét épületnek akkoriban tornya volt.
Ez a régi szép Községháza semmisült meg 1944. szeptember 19-én egy nagyméretű bomba robbanásakor az ott dolgozó és a jegyért sorban álló pestújhelyiekkel együtt. Rájuk emlékezünk ma. Ártatlan emberek haltak meg itt.
Kérdezhetjük, mi volt ennek a fő oka? A második világháború okozott az egész világon, de főleg európában sok szenvedést, amely több millió áldozatot eredményezett.
Csak remélni tudjuk, hogy ez a mi korunkban nem történik meg, nem lesz háború Magyarországon soha többé.
Ezen gondolatok jegyében kérem, hogy egyperces némasággal fejezzük ki részvétünket az itt elhunyt áldozatok emlékére.
A megemlékezést követően a polgármesteri hivatal és az önkormányzat koszorúját Hajdu László polgármester és Podmaniczky Elek képviselő helyezte el, majd a megemlékezők virágai, mécsesei kerültek a kopjafa mellé.

Kapcsolódó cikkek:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)