Június 24. Keresztelő Szent János vagy Szent Iván napja

Az est folyamán a tököli Zóra együttes húzta a talpalávalót, míg az éjféli tűzugrást követően Szabó Zoltán dudás és társai járultak hozzá a hajnalig tartó jókedvhez.
De mielőtt a Kitica Horvát Egyesületről beszélnénk, nézzük, mit is kell tudni Szent Iván éjjeléről:
Az egyház ekkor emlékezett meg Keresztelő Szent János születésnapjáról, akit Szent Iván néven is ismertek, és aki megkeresztelte Jézust.
A nyári napforduló ünnepe. Ez valójában június 21-én van, de a nép ekkor ünnepelte. Június 21-ével kezdődően néhány napig a leghosszabbak a nappalok, s a legrövidebbek az éjszakák. Majd a nappalok lassan rövidülnek, az éjszakák egyre hosszabbodnak egészen december 21-ig, a téli napfordulóig. Akkor a folyamat aztán megfordul.
A szertartásos tűzgyújtás egyik napjaként is számon tartják ezt a dátumot.
A tűzgyújtás a világosságra, a fényre utal, a tűz átugrásával pedig a Napot serkentik arra, hogy mindig ilyen magasan járjon mint ezekben a napokban.
A napfordulókon ünnepelték nagyon-nagyon rég az Istenként tisztelt Napot. Az ezzel kapcsolatos szokások tehát nagyon régiek, még a kereszténység felvétele előtti úgy nevezett pogány időkre nyúlnak vissza, s a mai napig is őrizzük.
A Szent Iván napi tűzhöz nagyon sok mágikus szokás kapcsolódik, s ősi mítoszok ennek alapjai. Megtalálhatóak ezekben a szokásokban a csillagos ég titkai, a természetvarázslások, a varázsfüvek hiedelmei, a termékenység és szerelem varázslás.
A tűzgyújtással a Napot, az új évszakot, a termést hozó nyarat is ünnepelték. Egészség és szerelem varázsló célja van. A tűz átugrása közben párosító, kiházasító dalokat énekeltek. Ezek igen hosszú énekek voltak.
A felvidéki Zsérén a leányok sorra átugrották a tüzet, közben „összeénekelték” a párokat. Az a legény, akinek nem tetszett az a leány, akivel összeénekelték, az szétrúgta a tüzet. A lányok megigazították és folytatták az ugrást, míg minden leányt és legényt ki nem énekeltek.
A szintén felvidéki Zoborvidéken ilyen jellegzetes dal a „Magos a rutafa…” kezdetű nóta. A rutafa a leányi tisztaság, a leányra és legényre hajló két ága pedig a tiszta szerelem jelképe. A rutafát „Szent Iván fűjének vagy istenfájának” is nevezték. Gyógy- és fűszernövényként használták.
A tüzet a párok együtt is átugorhatták, hogy a szerelmük örökké tartson. Mivel nemcsak a szerelem, hanem az egészség megőrzése is a célja a tűz átugrásának, az idősek és a gyerek is át szokták ugrani a tüzet, sőt néhol még az állatokat áthatják felette.
Tisztító és gonoszűző hatása is van a tűznek. Ez a tűz megvédett a ködtől, jégesőtől, ártó szellemektől, ördögtől és jó termést biztosított. A tüzet általában a falu szélén gyújtották, és több vidéken szabályos négyszög alakúra rakták.
Általános szokás volt az is, hogy a máglyát illatozó gyógynövényekből rakták ki, vagy ezeket megfüstölték a parázzsal, és gyógyításra használták. Gyümölcsöt is szórta a tűzre illetve gyümölcsöt is ettek körülötte. A tűz körül fogyasztott cseresznye – hitük szerint – a gyermekáldást segítette elő.

A PeKH-ben tartott rendezvény egyik szervezője – ahogy már a korábbiakban is olvashatták – a Kitica Horvát Egyesület volt, akik néhány hónappal ezelőtt alakultak meg. Minderről először a Szent Iván éji rendezvényen beszélt Kuzma Zsuzsa, alapító, az egyesület vezetője.
-A „kitica” egy zalai szó, s ágacskát jelent, amelyből remélhetőleg kinő egy fa. A másik jelentése szerint egy versrészletben található, amely virághoz hasonlítja. Azonban mindenképpen valaminek a kezdetét jelenti. Az egyesület a horvát hagyományok ápolására jött részt, s ahogy a mostani rendezvényen is látható- az egyesületből többen is részt vettek a mai program szervezésébe. Fő célunk még az oktatás, az ismeretterjesztés, mindezek megismertetése a gyerekekkel illetve sportrendezvények, magyar és horvát közös rendezvények szervezése. Szeretnénk a nyelvet is oktatni, hiszen van olyan tagunk, aki ezzel szeretné támogatni az egyesület működését.
Jelenleg az egyesület bevétele a tagdíjakból származik, de reméljük, idővel az 1%-ból illetve pályázat útján is hozzájuthatunk támogatáshoz.
Az egyesületet nem helyi szinten, hanem az egész ország területén működő formában hoztuk létre. Most ugyan itt Budapesten, a XV. kerületben van bejegyezve. Ez már a második rendezvényünk, mert a tavaszi tojásfestést is mi szerveztük. Tavaly decemberben kezdtük el az egyesület bejegyzését, ám módosítani kellett apró problémák miatt az Alapszabályt, s így hivatalos formában csak márciusban alakulhattunk meg.
Azzal különbözünk a többi egyesülettől, hogy mi nem követeljük meg, hogy a horvát nyelvet beszélje a csatlakozó. Nekünk az is elég, ha valaki a horvát kultúrát szeretné megismerni , esetleg a nyelvet megtanulni. Nagyon sok kötődésünk van ugyanis a horvátokhoz. Sokan vannak közöttünk olyanok, akiknek az elődei horvátok voltak, pl. természetes volt számomra, hogy a nagymamám horvátul beszél. Tőlem soha nem volt idegen ez a nyelv.
Azért jöttünk létre, hogy közösen jobban tudjuk ápolni a hagyományokat és a sok-sok rendezvényt már csak pályázat útján szerzett pénzből tudjuk megvalósítani. Sok mindent mi magunk a saját munkánkkal, önerőnkből teremtettünk meg eddig is. Ősszel pedig egy sportrendezvényt szeretnénk közösen szervezni a kerületi Horvát Önkormányzattal.
A Szent Iván éji programot a XV. kerületi Önkormányzat és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatta.

Kapcsolódó hírek: